Szeretnék egy magyar–indonéz online szótárat összeállítani…

KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

– Beszélj a gyerekkorodról, az iskoláidról! 

– Nagyon korán kezdtem tanulni. Jávai az anyanyelvem, de már korán megtanultam az indonézt, ami a lingua franca Indonéziában. Édesanyám mesélte, hogy már négyévesen felismertem a betűket és ötévesen folyékonyan olvastam. Szerettem tanulni és ezért már kiskoromban beadtak a madraszába, ahol hatodik osztályig tanultunk arabul. Kicsi és gyenge voltam és ezért sok gyerek piszkált és erőszakoskodott velem, de a tanáraim támogattak. Megtanultam arabul és egyszer még pénzjutalmat is kaptam, mert szépen olvastam fel a Koránból. 

– Milyen volt az iskola? Koedukált? 

– Reggel héttől négyig tanultunk. Az órák után hitgyakorlat volt, felolvasás a Koránból, ima, iszlám etika. Fiúk és lányok együtt jártunk. Az egyetlen riválisom a tanulásban egy lány volt, akivel mindig versengtem, hogy melyikünk lesz az osztályelső. A hatodikos vizsga előtt balesete volt és meghalt. Ez ráébresztett, hogy mennyire értelmetlen a versengés. 

– Szerettél madraszába járni?

– Szerettem járni, mert szerettem tanulni, bár rosszul bírtam az erőszakoskodást. De azért szerettem az iskolát. Állandóan kérdéseim voltak, nem értettem, hogy a próféta miért mondta ezt, vagy azt, vagy hogy valóban a próféta mondta-e, de a tanárok tiltották a kérdéseket. Azt mondták, hogy ne vitatkozzak, bármit kérdeztem. Általában ilyen volt a légkör. Indonéziában üldözik a síita iszlám vallást, de az ateizmusért is börtönbüntetés jár. 

– Az európai nyelvek a nyitottság, a szabad információ elérése miatt érdekeltek? 

– Az angoltanárom fantasztikus volt, korán kezdtem a nyelvet és nagyon jól megtanultam angolul. Tizenhét éves voltam, amikor ezer pontból kilencszázkilencven hét pontot kaptam a PTE nyelvvizsgán, és első lettem Kelet-Jáván, az összesített átlagom kilenc pont volt. Most már nem megy ilyen jól, a többi nyelv miatt felejtem az angolt. A magyaron kívül tanultam portugálul, finnül, és persze franciául. 

– Milyen szakra iratkoztál be a gimnázium után? 

– Nemzetközi kapcsolatokat tanultam. A harmadik félévet végeztem az alapszakon, amikor az anyukám mondta, hogy nem tudják kifizetni a tandíjat. Akkor rögtön abbahagytam a tanulást és ösztöndíjra jelentkeztem francia szakra Indiába. 

– Amikor beiratkoztál ösztöndíjjal a Delhi Egyetemre eljutottál a Szlavisztika-Finnugrisztika Tanszéken a magyar tanfolyamra is. Mi vonzott a tanszékre?

– A Pál utcai fiúkról volt egy nagyon jó beszélgetés a Magyar Intézetben és megnéztük a Fábri-filmet is. El akartam olvasni a könyvet is magyarul. Van egy furcsa melankólia, ami körülveszi Nemecsek halálát és ez vonzott. Bartis Attila regényét, a Nyugalmat is elolvastam, miután találkoztam vele az Újdelhi Könyvvásáron 2018-ban. 

– Emlékszem, amikor jelentkeztél Magyarországra kétségeim voltak, hogy jól választottál-e, hiszen francia ösztöndíjat is kaphattál volna és ez talán simább életpályát jelentett volna számodra. 

– Nem szerettem igazán a franciát. Indonéziában azért választottam a franciát, mert csak ezzel kaphattam ösztöndíjat. A Delhi Egyetemen jó tanáraim voltak: Kuszum Aggarvál és Farida Iráni, de igazán a magyartanulást szerettem, az emberi kapcsolatokat, amelyek kialakultak a magyar körül, az irodalomról szóló beszélgetéseket az órán és az ezt kísérő capuccinót és csokit. 

– A francia szakon is voltak barátaid? Többször jártál Keralában az Indiában töltött három év alatt.

– Francia szakon volt egy barátom, Thanszím. Elvitt a családjához Kocsikodzébe és ezt még három látogatás követte. Nagyon szerettem a családját is. A magyar órákon ismertem meg Púnamot, Prabhavot és Zsuzsit, aki ösztöndíjasként jött Indiába. Együtt utaztunk, sportoltunk, és nagyokat vitatkoztunk. Az indiai indonéz diákszervezetnek a titkára lettem Delhiben, sok kulturális eseményt szerveztem az indonéz követséggel.

– 2017-ben a Delhi Egyetem Kőrösi Csoma Esszéversenyére dolgozatot írtál: „The Treaty of Trianon and its significance to the notion of identity: a case study on Hungarian melancholy”. Emlékszem a dolgozat írása közben beszélgettünk arról, hogy a melankólia már Trianon előtt is komoly része volt a magyar köztudatnak. 

– Igen, a dolgozathoz sok Ady verset is elolvastam és láttam, hogy a melankólia mennyire általános a magyaroknál és milyen fontos jelenség. A dolgozattal első díjat nyertem az esszéversenyen. 

– Mikor lettél ösztöndíjas Magyarországon? 

– 2019 júliusában a szegedi nyári egyetemre kaptam ösztöndíjat és szeptemberben kezdtem tanulni Pesten a Balassi Intézetben. 

– Jól érezted magad a Balassiban? 

– Igen, nagyon jó volt. Nagyon jó tanáraim voltak, Módos Péter, Rácz Péter óráin sokat tanultam. De kiújultak azok a problémáim, amelyekkel már Indonéziában és Delhiben is kezeltek, időnként pánikrohamok törtek rám. Volt, amikor kórházba kellett mennem, és akkor eltanácsoltak az Intézet kollégiumából. Szerencsére ez nyolc hónap után történt és akkor már jó eredményt kaptam a tanfolyamon és megkaptam a Stipendium Hungaricum ösztöndíját a Vallástudományi Tanszékre a szegedi egyetemre. Néhány hétre hazamentem Indonéziába és ez is jót tett nekem. 

– Szeretsz Szegeden tanulni? 

– Igen, idén fejezem be a magiszteri fokozatot, vallástudományra szakosodtam. Szakdolgozatomat a „Wicca és a boszorkányság” jelenségéről írtam. Nagyon jól elhelyezkedtem, Pinczés Zsuzsi és a párja, Martin segítettek benne, hogy Szegeden itthon érezzem magam. A Stipendiumtól kapok lakástámogatást és így lakást tudok bérelni Szegeden, Tarjánban egy másik egyetemistával, Richárddal. Attila, a barátom családja Makón mindig szívesen fogad. Jó tanáraim vannak, Máté-Tóth András tanszékvezető, akinek az inspiráló előadásai sokat jelentenek nekem, Nemes Márk a szakdolgozatom témavezetője. Hungarológiából is nagyon jó tanáraim vannak, Árvay Anett és Kovács Margit. Nekik köszönhetem, hogy sikerült C1 szinten, beszédkészségből 96% eredménnyel letenni a magyar nyelvvizsgámat. Bata Ági, aki külföldi diákokkal foglalkozik az egyetemen mindig nagyon segítőkész és megértő velem. 

– Foglalkozol a többi nyelvvel is? 

– Igen, nagyon jó, hogy most diákmunkával sikerült tolmácsként elhelyezkednem a hódmezővásárhelyi porcelángyárban és most egy indonéz csoportnak tolmácsolok. Ez nagyon jót tesz nekem, még így is, hogy közben a három oltás ellenére Covidos lettem. Sok érdekes emberrel találkozom, pénzt keresek, és kevesebbet foglalkozom magammal, nem marcangolom magam. A CEU-nál is dolgoztam a szegedi melegek „peer-to-peer” kutatójaként. Nagyon sokat tanultam a kvalitatív kutatási módszerekről. 

– Milyen terveid vannak a jövőre? 

– Beadtam a jelentkezést Ph.D.-ra a Filozófia Tanszékre, a skandináv neo-völkischmus-ról írom majd a doktori dolgozatomat. Ez pogányságon alapuló neonáci mozgalom. Most kaptam meg a hírt, hogy felvettek, Szilárdi Réka lesz a témavezetőm. Nagyon örülök neki. A következő hetekben, hónapokban szeretnék egy magyar–indonéz online szótár összeállításával foglalkozni, ehhez a tolmácsolás során kapcsán kaptam kedvet.