Petőfit fordítottam és úgy éreztem, hogy ezért érdemes volt magyarul tanulnom

– Hol éltetek gyerekkorodban, hol kezdtél iskolába járni? 

– Eredetileg a Pahargandzsban éltünk, abban a városrészben, ahol az Újdelhi vasútállomás és az olcsóbb szállodák vannak. Közel van Darjagandzshoz, ami Delhi patinás, régi városrésze, könyvesboltokkal, könyvkiadókkal és szép teaüzletekkel. Praktikus döntés volt, egyrészt, mert az anyai nagymamám nagyon beteg volt, reumás volt és alig tudott mozogni. Apukám pedig mindig úton volt, úgy hogy jobb volt, hogy együtt voltunk a családdal. Itt kezdtem el a St. Anthony Boys Secondary iskolába járni. 

– Érettségiig idejártál? 

– Nem, tizenegyedik-tizenkettedik osztályban levelező tagozatra iratkoztam be és így végeztem el az iskolát.

– Hova jártál főiskolára?

– A Delhi Egyetemen végeztem a B. Com. (kereskedelem) szakot levelezőn. 

– Mostanában azt hallottam a hallgatóimtól, hogy nagyon nehéz bejutni, így volt akkor is?

– Nem, akkor nem volt ennyire népszerű. 

– Miért iratkoztál be magyarra? 

– Aki beiratkozott az egyetemre félévre olcsó diákbérletet kapott és szükségem volt egy olcsó buszbérletre.

– Emlékszem ezekre az időkre. Az egyik magyar tanár javasolta is a tanszéki értekezleten, hogy adjuk át a Modern Európai Tanszék vezetését a Delhi Autóbuszvállalatnak. Persze ez vicc volt. De miért éppen a magyarra akartál beiratkozni ?

– A nővérem, aki hindí irodalomszakos volt, hallott a magyarról és ő beszélt rá, hogy magyarra iratkozzunk be. Ő később talált egy fordítóképző tanfolyamot és úgy döntött, hogy az jobb lesz a pályája szempontjából. De nekem néhány hétig járnom kellett, hogy aláírást kapjak a bérlethez. 

– Mi változtatta meg a viszonyodat a magyartanuláshoz?

– Amikor először bementem az egyetemre és találkoztam Veled, nem tudtam angolul beszélni és megkérdeztem hindiül, hogy hol lesz a magyar óra. Te hindiül válaszoltál. Ez nagyon tetszett és arra gondoltam, hogyha Te meg tudsz tanulni hindiül én is meg fogok tudni tanulni magyarul. De tetszett a magyar órák stílusa is.

– 1992-ben még a Delhi Egyetem déli kampuszán voltak a magyar órák. Milyen nagy volt a csoport?

– Emlékszem, hogy a tanév elején ötvenkilencen voltunk, a tanév végére hárman maradtunk, Indu Mazaldan, aki a magyar irodalom fordítója lett, a férje és én. Indu és Kuldíp angolt tanítottak az egyetemen. A nyelvtanfolyam elvégzése után Indu ösztöndíjat kapott Magyarországra, és én egyedül maradtam a középhaladó magyar tanfolyamon. 

– De nem voltál szerencsés, közben mindig akadt valaki, akinek kicsit több esélye volt a magyar ösztöndíjra. 

– Igen, következő évben Vandana Sharma kapott ösztöndíjat, aki orosz szakos volt és a magyart kiegészítő nyevként végezte . Akkor ez elkeserített. De Te közben azt javasoltad, hogy várjam ki a soromat és tanuljak az egyetemi intenzív kurzuson spanyolul. 

– Mikor jutottál el végül Magyarországra?

– 1996-ban kezdtem a Balassi Intézetben tanulni. Nem jutottam el mindjárt tanfolyamkezdéskor Budapestre és ezért kínaiakkal kezdtem el tanulni, akiknek nagyon lassan ment a nyelvtanulás. Egy-két hét múlva beszéltem a tanárokkal, bementem az igazgatóhoz is és elfogadták a kérésemet. Ezután egy erős csoportba kerültem, kisebbségi magyarokkal tanultam. 

– Kollégiumban laktál? 

– Nem egy kétszobás lakást béreltek nekem a Kaszásdűlőnél, a harmadik kerületben. Nagyon szerettem, kedves szomszédaim voltak, egy háromgyerekes család, Éva és Laci bácsi, a szülők, akik engem is szinte gyerekükké fogadtak. A Balassi Intézet a Kosztolányi Dezső térnél volt, minden reggel 7 előtt el kellett indulnom, de soha nem késtem el. Gyakoroltam a nyelvet, sokat tanultam. 

– Kit említenél a tanáraid közül? 

– Most név szerint csak Peti tanárnő jut az eszembe, akinél otthon is sok verset olvastam, József Attila verseket, a Mamát, Tiszta szívvelt, a Dunánált. Minden reggel az 86 autóbuszról a Dunát láttam.

– Kikkel barátkoztál össze Pesten? 

– Minden héten volt az indiai követségen hindí óra, amit Négyesi Mária tartott és az óra után rendszeresen feljártunk Verához. Vegetáriánus ételeket főztünk és beszélgettünk a Bibliáról, vallásról és filozófiáról. Az egyik fiút Husinak hívták, a verseit olvasta fel. Nagyon sokat tanultam tőlük. 

– Még hol ismerkedtél össze magyarokkal? 

– 1996-ban tartottam egy előadást az Indiai Magyar Baráti társaságban az indiai és magyar kulturális kapcsolatokról. Ott ismerkedtem meg több India iránt érdeklődő magyarral. A Széchenyi Könyvtárban találkoztam Pap Ágival, akitől szintén sok érdekes dolgot tanultam. Elhatároztam, hogy interjút csinálok mindenkivel, aki Indiával foglalkozik Magyarországon és így találkoztam Puskás Ildikóval. Nagyon kedves, nagyszerű asszony volt. Vasárnaponként eljártam a krisnásokhoz ebédelni. 

– Mit csináltál, amikor visszajöttél Indiába? 

– Folytattam a spanyol tanulást magiszteri szakon, most már sokkal nagyobb önbizalommal. A közös egyetemi órákon ismerkedtem meg Vandanával, későbbi feleségemmel. 

– Hallottam a tanáraidtól, akiktől spanyolt tanultál, hogy nem volt egyszerű elfogadtatni Vandana családjával, hogy ő Téged választott.

– Igen, Vandanának bátyjai voltak és félelmetes volt, ahogy a család rámtámadt.

– Elvégezted a spanyol szakot és a magyar követségen találtad magadat. 

– 2000-ben Kumár úr a Követség régi adminisztrátora szívrohamban meghalt. Dr. Balogh András volt a követ és behívtak engem egy beszélgetésre. Nagyon jó volt ezzel a csapattal dolgozni, és rengeteget tanultam közben magyarul. Szinte mindenki tanított egy kicsit, kiejtést, kifejezéseket, szerkezeteket. 

– Közben három évig magyart is tanítottál a Magyar Kulturális Intézetben a Dzsan Pathon. Emlékszem, mielőtt elvállaltad megkérdeztél engem, hogy mi a véleményem erről. Ez nagyon kedves gesztus volt és meg is hatott engem. 

– Nagyon szerettem tanítani. Némelyik tanítványommal azóta is van kapcsolatom. 

– 2003-ban az Oracle cégnél találtad magad. Hogy történt ez? 

– Az Oracle cég terjeszkedni akart Magyarországon és Európában, ezért Bangalore-ban munkaerőt toborozott. Nagyon jó feltételekkel ajánlottak munkát ezért elvállaltam a munkát és a család átköltözött Banagalore-ba. 

– Amikor 2010-ben voltam Bangalore-ban elvittél engem városnézésre. Vandana és a gyerekek akkor már nem voltak Bangalore-ban. 

– Vandanának közben tuberkulózisa lett, amit nagyon sokáig nem tudtak azonosítani. Úgy gondoltuk, hogy jobb lesz neki Delhiben és a gyerekek iskoláztatása miatt is jobb volt itt. 2018 októberében én is visszajöttem Delhibe.

– Tavaly mind a két fiad, Késav és Himés is beiratkozott a Magyar Kulturális Intézet online magyar óráira . Február 21-én a nemzetközi anyanyelv napján, amikor megkérdeztem, hogy kinek mi az anyanyelve Késav azt válaszolta, hogy neki a hindí az anyanyelve és a magyar az apanyelve. 

– Igen sokszor beszélünk Magyarországról és játszunk a szótárral. Késav most már Mysore felé tart. Befejezte az informatika szakot és rögtön felvették az Infosyshez dolgozni. 

– Kötetbe fordítottál Móricz-, Örkény István- és Forgács Zsuzsa-elbeszélést, verseket. Mit szeretnél még csinálni?

– Igazából 10%-át sem csináltam meg annak, amit terveztem a magyarral. Szeretnék jobban elmélyülni az irodalomban. Egy-két napja Petőfi A tizenkilencedik század költőit fordítottam és úgy éreztem, hogy ezért érdemes volt magyarul tanulnom.

Köves Margit