tiszatáj | 2022. január 13.

Magyarul Indiában

Nagyon szeretnék új megtanult nyelven írni

KRITIKA AGRAWAL

KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

Kritika Agrawalt (Kritika Agravál) 2013-ban a Magyar Kulturális Intézet nyelvkurzusán ismertem meg. Kritika jogász, multinacionális vállalkozásokat képvisel az Indiai Legfelsőbb Bíróságon, az ő adóügyeikkel, bejegyzésükkel foglalkozik. E mellett több indiai és külföldi egyetemen tanít jogotIndiában és külföldön: Oxfordban és Limában, Delhiben, Bhopálban, Bombayban és Aurangábádban. Harminchárom éves, a kelet-delhi Vigyan Viharban (Vigján Vihár) lakik szüleivel, édesapja hatvanöt éves, eredetileg gépészmérnök, aki a kilencvenes években informatikai céget alapított. Édesanyja közgazdász, aki sajátos képességű diszlexiás és autista gyerekek tanításával foglalkozott.
Nagyapja Om Prakash Agrawal (1931–2021), aki 2011-ben Padma Shri kitüntetést kapott építészeti és műemlék fenntartó munkájáért, nagymamája Usha Agrawal szintén műemlékfenntartással és muzeális örökséggel foglalkozik. Kritika iskoláit Bombayban és Delhiben, egyetemi tanulmányait Bhopálban és Oxfordban végezte.

Kritika, tegnapelőtt – amikor hívtam Radzsaszthánban volt, sivatagi kiránduláson, december elején pedig a nővérénél, Nimisánál Kocsinban. Szeret utazni? 

– Igen, december elején meglátogattam Nimisát és keralai férjét. Nemrég házasodtak össze, jó volt őt látni és informatikai vállalkozását irányító férjét. Kíváncsi voltam arra is, hogyan terjeszkedhetünk az Abhivyakti stúdióval Keralában.

– A reggeli zöldteát abból a gond elemekkel díszitett bögréből iszom, amit tavaly szilveszterkor Kritikától kaptam. 

– Néhány éve alapítottuk meg az Abhivjaktit. Nagyapám, O. P. Agrawal és nagymamám Usha Agrawal az indiai művészeti hagyományok megőrzésével foglalkoztak, az építészettel, a muzeális hagyományokkal. Több könyvet írtak, és a mi gondolkozásunkra és a művészeti nevelésünkre is nagy hatással voltak. Egyrészt az ő munkájukat akartuk folytatni az Abhivjakti felállításával, másrészt építész nővérem munkáját és lakberendezői ambícióit akartuk kiegészíteni. Iparművészeti jellegű használati tárgyakon kívül festett és nyomtatott képeket is tartunk, például pithora és madhubáni festményeket, radzsasztháni picsvai képeket, bengáli patuákat, Ladakhban készült csakramandalákat. 

– Szeretném, ha szüleiről és iskoláiról beszélne. 

– Családunk Uttar Pradés államból származik, anyai nagyszüleim Murádábádban zamíndárok, földbirtokosok voltak, anyai nagyapám államhivatalnokként dolgozott. Apai nagyszüleim Ítávából települtek át Lakhnauba, nagymamám most is ott él. Az ő hagyománymegőrző munkájukról beszéltem. Otthon mindig hindiül beszéltünk, de a többi indiai nyelvet is megismertük már gyermekkorunkban. Például édesapám Gudzsarátban járt egyetemre és jól megtanult gudzsarátiul, tőle hallottunk gudzsaráti szavakat. Amikor Bombay-ban éltünk mi is megtanultunk a nővéremmel maráthiul. A tehetségkutatásban és művészeti tárgyak tanításában kiváló Bál Bhárathi magániskolába jártunk Delhiben. Hatodikos voltam, amikor szüleim a Szardár Patél Vidhjálajba írattak át, ahol a hindí és az indiai nyelvek tanítására nagy hangsúlyt fektettek. A Szardár Patélben az angolon, a hindin és a szanszkriton kívül egy negyedik indiai nyelvet is tanultunk. Más gyerekek a család nyelvét vagy a családhoz közel álló nyelvet választottak. A bengáliak bengálit, a keralaiak a malajalamot. 

– Kritika mit választott?

– Én a tamilt választottam a szüleim megrökönyödésére, mert úgy éreztem, hogy ez egyedülálló alkalom arra, hogy megismerkedjek egy dél-indiai nyelvvel. Sikerült olyan jó eredményt elérnem, hogy a harmadik év végén nyári táborban tanulhattam tovább tamilul Tamilnáduban. 

– Az európai nyelvek nem érdekelték? 

– Nagyapám 1959-60-ban olasz ösztöndíjjal Rómában tanult műemlékvédelmet az egyetemen. Megtanult olaszul beszélni, és nekem úgy tűnt, hogy az európai nyelvek megtanulása csak lehetőség kérdése. Egyébként rögtön az egyetem elvégzése után nem volt alkalmam rá, hogy külföldi nyelvet tanuljak, mert két évig Cshattiszgarh-ban a Vedantánál, egy Londonban bejegyzett bányászati vállalkozásnál dolgoztam.

– Hogy jutott el a magyarhoz?

– 2013-ban Delhiben édesapám cégénél vállaltam a jogi ügyek intézését. Édesapám hívta fel a figyelmemet egy hirdetésre a magyartanulásról, így iratkoztam be a kezdő tanfolyamra 2013-ban. Nagyon megszerettem az órákat, az irodalmi-zenei esteket, a kiállításokat a Magyar Intézetben. Mindjárt az első hónapokban volt egy irodalmi est az 1989 utáni költőgenerációról Tóth Krisztináról, Szabó T. Annáról és Varró Dánielről sok gyerekverssel. Nagy örömmel mondtam ezeket a verseket, élveztem a ritmusukat. Nagyon szerettem a magyar népdalokat is, amiket az órán tanultunk. Más irodalmi programok is voltak, például a Márai Sándor est Márai versekkel, vagy az irodalmi est a magyar irodalom holokausztban elveszett generációjáról.

– 2015-ben ösztöndíjjal tanult a pécsi nyári egyetemen, utána pedig Oxfordban tanult tovább jog- és pénzügy szakon. Milyen volt a nyári egyetem? 

– Nagyszerű nyelvtanfolyam volt, kiváló tanárokkal, Szita Szilviával, Pelcz Katával, Erdősi Vandával és sok kulturális programmal, filmekkel, zenével és kirándulásokkal. Sokat tanultam, nagyon jól éreztem magam.

– Sikerült Oxfordban is fenntartani a magyar nyelv iránti érdeklődését? 

– Sokat tanultam Oxfordban, és amikor végeztem egy helyi angol cégnek dolgoztam öt hónapig, és amikor visszajöttem Delhibe náluk folytattam a munkát. Közben próbáltam magyarral is foglalkozni. Részt vettem az oxfordi Magyar Társaság életében, elmentem az ünnepségekre, követtem, ha új magyarok érkeztek. 

– Kritika, jogászként igazán sikeresen alakult a pályája. Több helyen tanít külföldön és Indiában Oxfordban, Limában, Delhiben, Bhopálban, Bombayban és Aurangábádban. A jogi tanfolyamok anyagát maga állítja össze elméleti anyag és a saját jogi tapasztalata alapján. Mennyiben része a nyelvek ismerete a jognak? 

– Jogászként mindig próbálom megtalálni a leghelyesebb kifejezést, egy beadványnál a pontos kifejezés, a szavak, a megfogalmazás döntő. Egy szóra gyakran nem találjuk meg az odaillő kifejezést egy másik nyelvben, és a hang is megváltozik. Az idegen nyelvek tanulása mindig nagy élvezet volt számomra és nagyon szeretnék egy másik megtanult nyelven írni, nem hindiül, vagy angolul. Ebből a szempontból érdekel Jhumpa Lahiri munkája, aki több angol nyelvű regény után, néhány éve áttért az olaszra. 

– Az Oxford Dictionary Kritikát kérte meg három másik bizottsági taggal együtt, hogy a közvélemény segítségével válassza ki a hindí „Word of the Year”-t, az év hindí szavát. A szó újdonságának, közéleti fontosságának és lexikai meghatározásának a feladata Kritika munkája

– Nagyon szeretem ezt a munkát. 2017 óta sikerült mindig az érdeklődés központjában álló szót választani, idén az év hindí szava a tíkákaran, az ’oltás’. Érdekes fejlemény, hogy az Oxford Dictionary of English-be az eddig már szereplő kilencszáz indiai szó mellett több, mint hetven újabb indiai szó került, ételek, családi kapcsolatok, időtöltésre vonatkozó kifejezések, amelyek elsősorban az indiai angol dialektusra jellemzőek. 



Tóth Krisztina: Reggeli