Mini Textúra, avagy összművészet (nem csak) gyerekeknek

Idén tavasszal két hónapon át a gyerekközönséget célozta meg az évek óta nagysikerű összművészeti előadássorozat, a Textúra. A sorozat a jött létre, hogy a képzőművészetet más művészeti ágakon keresztül tegyék befogadhatóbbá a közönség számára. A Mini Textúrában az irodalom, a bábjáték és a zeneművészet segít a gyerekeknek a befogadásban és feldolgozásban… – KELEMEN RÉKA INTERJÚJA

Idén tavasszal két hónapon át a gyerekközönséget célozta meg az évek óta nagysikerű összművészeti előadássorozat, a Textúra. A sorozat a jött létre, hogy a képzőművészetet más művészeti ágakon keresztül tegyék befogadhatóbbá a közönség számára. A Mini Textúrában az irodalom, a bábjáték és a zeneművészet segít a gyerekeknek a befogadásban és feldolgozásban. A Mini Textúra előadássorozat négy festményre koncentrált, mi pedig megnéztük az előadásokat, meghallgattuk a szervezőket, és kikérdeztünk két szerzőt, Kertész Erzsit és Dániel Andrást a tapasztalataikról.

Felnőtteknek szánt képzőművészet gyerekeknek

Az előadássorozat nyitó sajtótájékoztatóján Baán László, a Szépművészeti Múzeum igazgatója, Meczner János, a Budapesti Bábszínház igazgatója és rendezője, illetve Kovács Eszter, a Pozsonyi Pagony alapítója és főszerkesztője fogadta a sajtó képviselőit a Magyar Nemzeti Galéria legfelső emeletén, ahol egy időszaki kiállítást készítettek elő ismert bábtervezők munkáiból. Az installációk Bagossy Levente Líra és Epika, Boráros Szilárd Rózsa és Ibolya, Fekete Dóra és Grosschmid Erik Vadhattyúk, Hoffer Károly Trisztán és Izolda, Jaroslav Milfajt Szentivánéji álom munkáiból készültek.

Meczner János a társművészetek egymásra tett pozitív hatásáról beszélt a jelenlévőknek. A Budapest Bábszínház igazgatója szerint a bábszínház igen közel áll a képzőművészethez, ugyan a színházművészetben is vannak díszletek, jelmezek, de a bábszínház esetében a színész is egy műtárgy, művészeti alkotás. Beszédében külön kiemelte: fontosnak tarja, hogy ebben az évben a gyerekközönség kerül a Textúra középpontjába, és olyan jelentős gyerekkönyv szerzőkkel dolgozhattak együtt, mint Berg Judit, Kertész Erzsi, Dániel András, Jelik Viktória és Tasnádi István.

A szerzők igyekeztek szem előtt tartani a 6-12 éves, kisiskolás korosztály sajátosságait, hiszen maga a képzőművészeti anyag nem gyerekközönségnek készült. Maguk a szerzők választották a képeket, amikhez aztán a rövid, körülbelül tíz perces darabok készültek. A Pagony Kiadónak régóta szoros a kapcsolata a Bábszínházzal, hiszen több olyan kiadványuk is van, amiből színházi adaptáció készült, de fordított viszony is előfordult már, hogy a kiadó munkatársai láttak olyan darabot, amelyből később könyv született. A kiadó vezetőjét, Kovács Esztert kértük, értékelje a Mini Textúrát eredményező közös munkát.

Plüss Műhely (PM): A kiadó mennyire folyt bele a különböző munkafolyamatokba?

Kovács Eszter (KE): Nagy izgalommal vártam, hogy kicsit bepillanthassak egy színházi próbafolyamatba, sajnos ez kevéssé sikerült. Annyi mindenesetre kiderült (persze eddig is tudtam, de most saját bőrömön érzékeltem), hogy itt a szöveg nem végtermék, csak alapanyag, és teljesen másképp kell viszonyulnom hozzá, mint amikor szerkesztő vagyok. Itt és most a dramaturg feladata volt az (Gimesi Dóráé, a Budapest Bábszínházból, Pagony-szerző ő is, amúgy), ami egyébként, ha csak szövegről beszélünk, az én feladatom. Vagyis csendben és csodálattal próbáltam figyelni, mit kezd az egésszel Gimesi Dóri, milyen szabályok működnek itt, mennyire másképp működik az idő, a konfliktusok. Nagyon tanulságos volt. Vágyom is arra mostanában, hogy jobban belefolyhassak valamilyen színházi dologba.

PM: Milyen érzés volt látni a végeredményt?

KE: Nagyon jó! Én nagyon elégedett vagyok. Örülök, hogy négy teljesen és markánsan különböző előadás született – persze, a képek is nagyon különbözőek, más-más korokból, más festészeti stílusban készültek, a négy szerző is négy egyéniség, és minden darabot más fiatal rendező kapott meg, tehát számítottam is erre a különbözőségre, a kész előadásokat egyszerre, egymás után látni azonban mégis nagyon nagy élmény volt, felnőtteknek-gyerekeknek egyaránt. Szerintem minden résztvevő büszke lehet magára!

PM: Gondolkoztok folytatáson?

KE: Rajtunk nem múlik a folytatás! Szeretnénk, persze, jó lenne, ha ebből is hagyomány lehetne.

EDV_4008_

 

Egy múzeumi látogatás is lehet térképes kincskeresés

A Mini Textúra résztvevői a múzeumba érkezéskor kaptak egy térképet, amelynek segítségével a jeleneteket inspiráló képeket lehetett megkeresni. Illetve egy színes karszalagot, ami azt határozta meg, hogy a négyből melyik jelentettel kezd a látogató, majd milyen útvonalon kell továbbhaladni. Mind a négy jelenet különböző módon használta fel az eredeti művet, volt olyan, ahol a festmény háttérként jelent meg, de volt olyan is, ahol a jelenet végén ceruza skicc formájában az előadóművész mutatta meg a közönségnek. A szerzőknek nemcsak az adott korosztály sajátosságaival kellett számolniuk, hanem azzal is, hogy a felnőtt kísérő is élvezze az előtte megelevenedő alkotásokat.

Az egyik ilyen Dániel András A tengernél hűvös az ősz című jelenete volt, amit Bernáth Aurél Riviéra festményéhez írt. A főszereplő pár a tengerparton piknikezik és várják azt a különleges kilátást, amit a hotel recepciósa említett nekik. A több olvasat pedig akkor jelenik meg, amikor a horizonton a különleges látvány, hiszen más festmények részletei úsznak el a tenger felett. A figyelmesebb résztvevők a térképes képkeresés közben felfedezhették a háttérben megjelenő részleteket eredeti „helyükön” is.

A másik pedig Kertész Erzsi Zöld szamár című jelenete, ahol egy múzsa és egy festő szerelme bontakozik ki. A festő mindent megpróbál, hogy szíve új választottját, Virágot – aki egy zöld szamárfejű nő – rávegye, hogy álljon modellt neki. Dalt ír hozzá, még a Holdat is lehozza neki. A kettős olvasat a hódítás, rábeszélés folyamatában jelenik meg. Végül a festőnek sikerül rábeszélnie Virágot, hogy modellt álljon neki, és a jelenet végén a közönségnek megmutatja az elkészült skiccet, amin felismerhető Botnyik Sándor Zöld szamár című festményének vázlata.

Berg Judit Az őrzők című jelenetét Gadányi Jenő Fantasztikus táj festményéhez írta, míg Tasnádi István és Jeli Viktória A varázsló kertjét Bogdány Jakab Gyümölcsök című festménye ihlette. A festmények egymástól elszórtan helyezkednek el, így a múzeum több emeletét is be kellett barangolni a megtalálásukhoz. A jelenetek megtekintése után a kapott térkép segítségével lehetett megkeresni az eredeti alkotásokat. A felnőtt kísérők is élvezték a feladatokat, illetve betekintést nyerhettek a Magyar Nemzeti Galéria állandó tárlatának anyagába. A kérdések megválaszolásához el kellett mélyedni a képekben, részletesen meg kellett nézni az anyagot. Többen nem csak az adott négy képnél ragadtak meg, hiszen útközben rengetek figyelemre méltó festménnyel találkoztak.

EDV_4034_

Így élték meg az írók

A Mini Textúra izgalmas összművészeti előadássorozat lett, ami nemcsak a nézőknek, de az alkotóknak is újdonság volt. Arról, hogy hogyan is jött létre ez az együttműködés, Kertész Erzsivel és Dániel Andrással beszélgettünk.

Plüss Műhely (PM): Hogy fogadtátok a felkérést, miszerint írjatok egy rövid szöveget/jelenetet egy festményhez, amit a Bábszínház színre is visz?

Kertész Erzsi (KE): Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy felkértek a feladatra. Azonnal igent mondtam, bár színpadi jelenetek írása terén nincs túl nagy gyakorlatom. De vonzott a kihívás, nagyszerűnek találtam az elképzelést, és bíztam abban, hogy az alkotások egy olyan folyamat során születnek meg, ahol a közreműködők támogatni, inspirálni tudják egymást.

Dániel András (DA): Rögtön megtetszett az ötlet, éreztem, hogy szokatlan kihívás lesz! Festeni már sok képet festettem, izgalmas feladatnak tűnt, hogy ezúttal íróként, a szöveg segítségével közelítsek egy festményhez. Ráadásul eddig soha nem volt színházi munkám, úgyhogy örültem neki, hogy kipróbálhatom ezt a műfajt.

PM: Miért éppen ezekre a festményekre esett a választásotok? Amikor megvolt, már körvonalazódott bennetek a történet, vagy több jelenet is született előtte?

KE: Az írók egy mini-tárlatvezetés keretében előzetesen körülnézhettek a Galériában, ekkor választottuk ki a számunkra szimpatikus képeket. Bortnyik Sándor Zöld szamár című festménye nagyon hatásos és elgondolkodató kép, ugyanakkor meghökkentő és humoros is egyben. Kedvelem az abszurd, összetett műveket, és megéreztem benne a kihívást. Többféle történetet is megindított bennem, de rendező társammal, Szilágyi Bálinttal zajló beszélgetéseink során végül kirajzolódott egy olyan közös irány, amelyet mindketten megvalósíthatónak éreztünk. Ebben a szerelem, az idill és a kiábrándulás motívumait használtuk fel, hiszen a kép központi eleme egy nehezen értelmezhető, különös zöld szamár az előtérben, valamint távolabb, a telihold fényében álldogáló szerelmespár.

DA: Bernáth Aurél Riviéra című festményét választottam a szerzőknek felkínált képek közül. Gyorsan döntöttem, már elsőre ez tetszett meg a legjobban. Megfogott a kép titokzatos, kissé melankolikus hangulata. Eleve van a képben valami színpad-szerű, úgy éreztem könnyen bele tudok majd látni egy megírható szituációt. Így is lett. Rövid nézegetés után kitaláltam – vagy inkább megláttam a képen – két szereplőmet, a szeles tengerparton fagyoskodó idős házaspárt.

PM: Belefolyhattatok a bábosok munkájába? Milyen volt együtt dolgozni velük?

KE: Mivel a jelenetet Bálinttal közösen raktuk össze, így a próbafolyamatban már csak szurkolóként vettem részt. Izgultam, hogy a színészek is szeressék a jelenetet, hiszen jó párszor elő kell adniuk. A szöveg ritmusa is nagy kihívásokat tartogat, énekelni, táncolni és labdázni is kell a jelenetben, sőt, még a holdat is le kell hozni az égről. De azt hiszem,  a Bábszínház művészei tökéletesen megoldották a feladatot, sőt, a személyiségükkel további színeket vittek bele. Dupla szereposztás van, és nekem mindkét szereposztásban új élményt adott a jelenet.

DA: Inkább a háttérből figyeltem a munkájukat. Szerencsémre az én jelenetemet választó rendező, Bercsényi Péter rögtön ráérzett a szöveg hangulatára, és már a munka legelejétől pontosan tudta, mit akar. Szerzőként megnyugtató volt számomra ez a magabiztosság. Izgalmas volt látni, amint a próbák során fokozatosan megelevenedik a leírt szöveg, és az is, hogyan keresgélik és találják meg a színészek a figurák karakterét, a jelenet ritmusát.

PM: A végeredmény milyen hatást tett rátok? Mennyire voltatok elégedettek?

KE: Nagyon tetszett a végeredmény, és különösen az volt nagy élmény számomra, amikor a nézők között magam is részt vettem egy előadáson. Bevallom, ekkor már nem csak a jelenetet, hanem a néző gyerekek arcát is figyeltem, és elégedetten állapítottam meg, hogy hol feszült figyelemmel, csodálkozással, hol nevetéssel kísérik a történetet. Ez új élmény volt számomra, hiszen íróként ritkán van részem ennyire közvetlen visszajelzésben.

DA: Már a díszlet nagyon tetszett! A történet Bernáth Aurél tengerpartján játszódik, amihez Péter rétegekre bontotta a kinagyított festményt, térben eltolva a képsíkokat. A síkok és a bábok szimultán mozgásával filmes közelítések és távolodások illúzióját kelti, ami szerintem egészen bravúros!  Körben egy arany képkeret zárja le a képkivágást, amitől valóban olyan lesz a látvány, mint egy varázslat segítségével megmozduló festmény! A remek színészeknek hála a két szereplő teljesen otthonosan mozog ebben a különös térben – bevonva a gyerekeket a játékba. Egyszóval: nagyon elégedett vagyok az eredménnyel!

PM: Mit gondoltok arról, hogy ilyen módszerrel szeretnék népszerűsíteni a képzőművészetet a gyerekek körében?

KE: Szerintem a Mini Textúra egy nagyon sikeres út. Tanúja voltam, hogy az előadás után a gyerekek elindulnak a Galériában, hogy megkeressék a négy bemutatott festményt. Ekkor már nem csak egyszerűen festmények, műtárgyak ezek számukra, hiszen érzelmeket, gondolatokat indítottak meg bennük, létrejött valamiféle kapcsolat, ami szerintem arra inspirálhatja őket, hogy ilyen szemmel nézzenek más műalkotásokra is. Hogy megkeressék benne a saját történeteiket, azt, hogy mi közük lehet nekik személyesen egy-egy képhez. Én azt remélem, hogy a Mini Textúra a felnőtt testvéréhez hasonlóan jövőre is folytatódik, és még sok ilyen összművészeti élményben lehet részünk.

DA: Minden módszer üdvözlendő, ami játékosan visz közel a képzőművészethez, feloldja a komoly termek falán függő néma képek és szigorú teremőr nénik keltette érthető szorongást! A társművészetek egy játéktérbe engedése sokat segíthet, hogy élő közeggé változtassák a gyerekek számára először talán idegennek és kissé uncsinak tűnő múzeumi közeget.

Kelemen Réka

 EDV_4034_ EDV_4066_ EDV_4112_ EDV_4207_ EDV_4510_ EDV_4008_

Fotók: Éder Vera (Budapest Bábszínház)