Milyen volt 2021? Mit vár 2022-től?

Barnák László színművész, a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok főigazgatója:

– Intézményvezetőként nem könnyű úgy visszatekinteni erre az évre, hogy a kihívások és az elért eredmények balanszát olyan arányba hozzam, amitől pozitívan lehet zárni 2021-et. Zárt kapuk mögött folyó munka, bizonytalanságok sorozata a művészeti, gazdasági területeken és új feladatként az éppen jubiláló Szabadtéri Játékok összevonása a színházzal. Embert próbáló feladatok, amikben sok segítséget kaptam a körülöttem dolgozó szakemberektől. A változás bizonytalanságot szült a munkatársakban és ennek az eloszlatásához időre, és az együttműködésből és a töretlen eredményszemléletből fakadó sikerekre volt szükség ahhoz, hogy az év végére eljuthassunk addig, hogy visszatekintve magabiztosan kijelenthessük, hogy jól teljesítettünk. Ez a közös munka gyümölcse, amiben sokan részt vettek az önkormányzati irodáktól kezdve a szabadtéris önkénteseken keresztül a színház társulatának tagjaiig. Számomra pedig komoly tanulási folyamatot jelentett az elmúlt időszak, amiben a jogilag, pénzügyileg és munkaszervezés szempontjából is megfelelően lebonyolított összeolvadás után számos olyan helyzetbe kerültem, amiben nem mindig éreztem jól magam és amiben visszatekintve talán másképp hoznék döntést. De a hibázás, az utólagos elemzés is a vezetői munka része, a legfontosabb szempont mindig az volt, hogy mit kíván az intézmény, a társulat érdeke. Sajnos a kultúrpolitika nem ilyen szempontok alapján dönt és ez megnehezítette a tervezési folyamatokat. A TAO-ból átalakuló többlettámogatási keretből 0 forintot kapott idén a Szabadtéri Játékok programja, és ennek nem jogi vagy pályázati akadálya volt. Ez méltánytalan mind a közreműködőkkel, mind a jegyvásárlókkal kapcsolatban, miközben végig nézve az elosztási táblázatokat, látható, hogy frissen alakult szervezetek vittek el több tíz vagy épp százmilliós támogatásokat, miközben az ország 90 éves legnagyobb színházi szabadtéri fesztiválja egy forintot sem kapott az államtitkárságtól. A legfontosabb eredmény a nézők bizalma és jegyvásárlási szándéka volt a Szabadtéri Játékok és a kőszínház számára is. A kettő együtt idén több mint 100 ezer nézőnek adott a pandémia után színházi élményt és ezzel az eredménnyel egyedülállóak vagyunk.

Az idei év második felében nagyon intenzív tempót diktált a színház, szeptember elejétől az év végéig 20 produkciót kínáltunk, ezekből 16 saját: 5 nagyszínházi, 5 kisszínházi premier – köztük 2 magyarországi bemutató, mindkettő dramaturgunk, Varsányi Anna fordítása –, 5 továbbjátszás, egy szilveszteri gála, és 4 vendég produkció szerepelt a kínálatban. Az operatagozatunk új, fiatal művészekkel bővült és országosan kiemelkedő számú bemutatót prezentál majd az évad végéig. Művészeink és műszaki gárdánk is kitett magáért, az évad második fele már nem lesz ennyire terhelt új bemutatókkal, de érkeznek még felújítások korábbi sikereinkből. Széles repertoárunk a művészeknek bőven kínál változatos feladatokat, a nézőink pedig bőven válogathatnak a kínálatban. Az új évben is igyekszünk megőrizni a színvonalas munkát és időnként szakmai meglepetésekkel felhívni a szegedi színházra a figyelmet. A következő kőszínházi évad már formálódik, zajlanak a felkért rendezőkkel az egyeztetések. Az Újszegedi Szabadtéri Színpad programja hamarosan kiderül, ott meglepetéssel is készülünk. A választási időszak bizonyára hatással lesz a gazdasági működésünkre, az erővonalak változása remélhetőleg nem elvonásokat okoz majd. Nagyon örülök a kulturális területen várható bérrendezésnek, bár még sok a kérdés, hogyan is valósul majd meg pontosan. A város támogatására tudunk alapozni, amit igyekszünk viszonozni munkánk eredményével, hiszen a kiszámítható működés és a minőségi szellemi-lelki tartalom szolgáltatása a cél továbbra is.

Kosztándi István hegedűművész, a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertmestere:

– Több szempontból is roppant nehéz volt az idei esztendő. A pandémia miatt másodszor is teljesen leállt az élet, és sokáig nem tudtuk, mikor lehet majd újra dolgozni. Az ember ilyenkor hajlamos mindenféle rosszat gondolni arról, ami következik. Próbáltunk persze ebben a helyzetben is otthon gyakorolni, szinten tartani a tudásunkat. A nyár elején, amikor csillapodott a járvány, hatalmas lendülettel vetettük bele magunkat a koncertezésbe. Az elhalasztott hangversenyek közül amennyit csak lehetett, igyekeztünk pótolni. Úgy tapasztaltam, mindenkinek jól esett játszani, nagy lelkesedéssel jöttek a kollégák muzsikálni. Hála istennek azóta is tudunk dolgozni, sikerül koncerteznünk zenekari tagként és szólistaként is. Számomra a legemlékezetesebbnek az újranyitás utáni első szimfonikus koncertünk bizonyult május elején. A tervek szerint két kubai zongorista lett volna a szólistánk, de a pandémia miatt természetesen ők nem tudtak eljönni. Hat nappal a koncert előtt vakmerően bevállaltam, hogy eljátszom Csajkovszkij Hegedűversenyét. A hosszú leállás után szerencsére nem buktam bele. Betartunk minden járványügyi szabályt, még úgy is, hogy például a fizikai távolságtartást a próbákon és a koncerteken elég nehéz megvalósítani, hiszen nincs annyi hely, hogy másfél méterre tudjunk egymástól lenni. Amit lehet, megteszünk, maszkot viselünk, kézfertőtlenítőt használunk, plexi falakat is felállítottunk, mert a fúvós hangszereken játszó zenekari művész kollégáink értelemszerűen nem tudnak maszkot használni. Bizakodunk, mert 2020 októbere után, amikor sajnos többen is megfertőződtek a vírussal a zenekarból és a színházi kollégák közül is, nem volt több csoportos megbetegedés. A Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karán tanítok, mondhatom, hogy a hallgatókkal közösen megszenvedtük az online oktatást is. Amikor szeptemberben végre újra személyesen is találkozhattunk a diákokkal, mindenki belevetette magát a munkába, mert egészen más egy főtárgy óra személyes jelenléttel a tanteremben, mint a számítógép előtt.

Bizakodva várjuk a 2022-es évet, reméljük, hogy végre véget ér a járvány. Számunkra az a legfontosabb, hogy minél jobban ki tudjuk szolgálni a közönségünket. A Szegedi Szimfonikus Zenekar vezetése óvatosan tervezett erre az évadra is, hiszen sok minden a pandémiától függ. Készülünk például egy fontos lengyelországi turnéra, amit eddig már kétszer is el kellett halasztanunk a járvány miatt. Remélem, tavasszal végre eljuthatunk Varsóba, Krakkóba és Gdańskba is, ahol Király László Katyn Requiemjét szeretnénk eljátszani a lengyel közönségnek. Nagyon jól sikerült a Szegedi Kortárs Balettel közös produkciónk, a Concerto, mellyel több hazai helyszínre is várnak bennünket. Bízunk benne, hogy az évadra meghirdetett koncertjeinket sem kell elhalasztanunk. Nagyjából eddig látunk előre, az év további része a pandémiától függ. Amikor hosszú szünet után először adtunk koncerteket, úgy tapasztaltuk, a közönség nagyon kiéhezett már a klasszikus zenére. Az újraindulás utáni legelső hangversenyünkön még csak háromnegyed ház volt, de a második koncertünkön már telt ház előtt játszottunk. Az emberek el is mondták utána, mennyire hiányzott már nekik az élő koncert. Sokan megnézték ugyan a YouTube-on közzétett korábbi felvételeinket is, és közönség nélkül játszottunk streamelt koncerteket, de egy felvétel vagy élő közvetítés se hasonlítható össze azzal az érzéssel, amit egy élő szimfonikus zenekari koncert ad.

Pataki András táncművész, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója:

– Szokatlanul korán, a próbákkal már augusztusban elindult az évadunk, mert új táncművészek – köztük külföldiek is – szerződtek a társulathoz, a Táncművészeti Egyetemről pedig gyakornokok érkeztek hozzánk, és nekik be kellett tanulni a darabokat. A pandémia miatt elmaradt tavaszi fesztiválok átcsúsztak az őszi időszakra, ezért augusztus 25-től szeptember végéig jártuk az országot, fesztivállázban égtünk, Miskolcon, Veszprémben, Keszthelyen, Pécsett és Egerben is felléptünk. Tavasszal a lezárások miatt egyáltalán nem voltak előadásaink. A Bartók Tavasz nyitó előadásaként a Művészetek Palotájával együttműködve terveztük bemutatni Bartók Concertóját élő zenére a Nemzeti Filharmonikusokkal, de a pandémia miatt ez is későbbre tolódott, csak május 24-én tudtuk streamelve bemutatni. Az első közönség előtti előadásunkat június 12-én tartottuk a Nemzeti Táncszínházban, ahol a tavaly decemberben zárt körben Szegeden bemutatott Black Paintings – Blue című produkciónkat táncoltuk. Az őszi fesztiválturnénk után október 1-jén volt ennek a táncestnek a hivatalos kisszínházi bemutatója. November 26-án Concerto plusz címmel tartottunk premiert a Szegedi Nemzeti Színházban: a Bartók-mű mellett a Müpa zenemű pályázatán győztes két fiatal, kortárs komponista egy-egy darabjára készült új koreográfiát mutatott be a társulat. Terveink szerint a Szegedi Szimfonikus Zenekarral játszott Concerto-estünket jövő tavasszal a Bartók Tavasz vidéki helyszínein is láthatja majd a közönség. Február 25-ére Danza címmel kisszínházi premiert tervezünk. Különlegessége, hogy hármas ősbemutató lesz: három olasz koreográfus egy-egy új művét fogjuk színre vinni. Walter Matteini szeptemberben már elkészítette az első darabot, január elején Emanuele Soavi, februárban pedig a már szinte házi koreográfusunknak nevezhető Enrico Morelli is csatlakozik a társulathoz. Március 4-én tartjuk ennek az estnek a budapesti bemutatóját a Nemzeti Táncszínházban. Decemberben felújítottuk a 2012-es Diótörő című produkciónkat a Kisszínházban, majd Százhalombattán és a Nemzeti Táncszínházban is számos előadást tartottunk belőle. Társulatunkat felkérték a Pick Aréna nyitóprogramjának lebonyolítására, ahol a szegedi szimfonikusokkal léptünk fel. Abban bízom, hogy ez a nagyszerű, multifunkcionális létesítmény, ahol hatalmas koncerteket is lehet rendezni, tovább színesíti majd Szeged kulturális életét. Akár a VeszprémFesthez hasonlóan SzegedFestet is lehetne ott rendezni, a sportrendezvényeken kívül világsztárokkal is meg lehetne tölteni a nyolcezres nézőteret. Karácsonykor a társulat egy része részt vesz az Álomutazó című mesemusical budapesti előadásain a RaM Colosseumban. Január 19-én a magyar kulturális delegáció részeként Dubajba utazik a társulat, ahol a Carmina Buranával 21-én fellép az Expón. 2020 márciusában épp Brüsszelbe indultunk volna vendégszerepelni, amikor beütött a pandémia, és vissza kellett hívnunk a már úton lévő kamionunkat. A már leszervezett nagy balti, orosz és amerikai turnénkra sem tudtunk eljutni. Szeretnénk ezeket is pótolni. A brüsszeli vendégjátékunkat áprilisra szerveztük meg, csak a Covid szólhat már közbe. Szeptemberben New Yorkba repülünk, a tervek szerint Philadelphiában és Washingtonban is fellépünk, valamint Torontóba és Ottawába is hívnak bennünket. A balti és az oroszországi nagy turnénkat október 17-től november közepéig ütemeztük be. Fontos változás a Szegedi Kortárs Balett életében, hogy 2022. január 1-től minősített, kiemelt táncművészeti szervezetként folytatjuk a munkát, és abban bízunk, hogy ez nagyobb kiszámíthatóságot jelent majd a társulatunk számára.

Varsányi Anna műfordító, drámaíró, a Szegedi Nemzeti Színház dramaturgja:

– Az idén elsősorban a védőoltást vártam. Nagyon lassan telt volna az idő, ha csak ezzel töltöm, de hála istennek volt munkám is. Tavasszal Carna Krsul, horvát rendezőnő állította színpadra Budapesten az Öltöztető című drámámat, aminek a látványtervezője is én voltam. Ezzel párhuzamosan a Kisszínházban állandó alkotótársam, Szilágyi Annamária rendezett felolvasószínházat az Eprésző kislány című darabomból, ami valójában csak annyira volt felolvasó, hogy a színészek példánnyal a kezükben szerepeltek. De szépen bevilágítva, díszletben, jelmezben ment le az a két előadás, amit a színház műsorra tűzött. Júliusban Kolonics Erika jóvoltából Annamarival megcsináltuk a menetrend szerinti nyári darabunkat a városháza udvarán: a New York csalogányát. Közben lefordítottam az Élet – ritmusra című francia monodrámát Medveczky Balázsnak, ennek két héttel ezelőtt volt a bemutatója a színházban. Aztán szeptemberben volt még egy budapesti premierem, amiben Pásztor Erzsi alakította a főszerepet. Persze írtam, meg fordítottam mást is, meg volt kiállításom is, de ezeket emelném ki az idei munkáim közül. A jövő évre esik a Leonce és Léna bemutatója, amin jelenleg lázasan dolgozok mint díszlet- és jelmeztervező. Imádom csinálni, mert az anyag és Barnák László, a darab rendezője lehetővé teszi, hogy elszakadjak a realista ábrázolásmódtól, ami számomra mindig izgalmasabb. Tavaly a Pinceszínházban a Karnyónéhoz készítettem jelmezt, azt élveztem ennyire. Tapasztó Ernő rendezése be is söpört egy csomó díjat, és az Atelier Nemzetközi Fesztiválon a jelmez is a legjobb három közé jutott. Most még nem tudom, mi lesz jövőre. Ami biztos, hogy közkívánatra Annamarival nyáron ismét új darabbal jelentkezünk a városháza udvarán. Meg remélem, tervezek is még.

H. Zs.

Fotók: Szabó Luca