Kurtág és Tandori

Valamivel 17 óra előtt érkeztem a helyszínre. A zenészek még hangolták hangszereiket, úgyhogy kint várakoztam. Azon gondolkoztam, miközben távolról lágyan szakadozott a hegedű hangja, hogy mennyire különleges, ritka az a kapcsolat, amit Kurtág György ápolt Tandorival. Találkozás nélkül is olyan elmélyült volt a barátságuk, ami áthatolt minden távolságot. Kölcsönösen tisztelték, elismerték egymást, szakmailag, művészként és emberileg egyaránt. Manapság, a social média világában ezt sokan elképzelhetetlennek tartják. Karnyújtásnyira van tőlünk az egész világ, mégis felszínesek a kapcsolataink. Tandori és Kurtág viszont minden körülmény ellenére, kitartóan fenntartották főként levelezésen alapuló, mégis élénk barátságukat.

Amikor megnyitották az ajtókat, sokan érkeztek a szerkesztőségbe, az összes szék szinte azonnal foglalt lett. A falakon mindenhol kéziratok, kották és különböző jegyzetek, levelek voltak megtekinthetők, melyek a legendás művészbarátság mára nyilvánossá lett dokumentumai. Az este első blokkját, a Tandori szövegeire írt, és erre az alkalomra összeválogatott Jeney Zoltán- és Kurtág György-szerzeményeket, valamint Ligeti György csellóra írt két szólóművét az előzetesen mindenki számára átadott, a zenedarabokat tartalmazó, műsorral követhettük nyomon. A szerkesztőség terét nemsokára a rövid, de tartalmas dallamok, és az ezeket interpretáló Rajk Judit markáns alt hangja töltötte be. Az énekest hegedűn Csonka Gábor, csellón pedig Zétényi Tamás kísérte, nagy figyelemmel, mély empátiával. 

A verses-zenés blokk szinte koncert terjedelmű volt, de tíz percnek is alig érezhettük, annyira magába szippantotta az est közönségét az auditív élmény. A zene hangjait az irodalom „zajai” váltották fel, hiszen a kiállítást megnyitó Orcsik Roland, költő, a Kurtág Játékok című művére írt, a zenei gesztus nyelvét imitáló, újraélő tördelt verssorai (Melléütések) hangzottak fel Legalja című kötetéből. Rövid szünet után Orcsik Roland szerepet váltott, és Tóth Ákos szerkesztőtársával együtt kérdezték a zenészeket Kurtággal közös munkájukról, a szövegekhez való viszonyukról és zenei pályájuk vonatkozó eseményeiről. Az interjú igen gyorsan egy kötetlen beszélgetésbe váltott át, amit a közönség soraiból érkező kérdések, valamint a művészek ezekre adott érdekesebbnél érdekesebb anekdotái zártak le.

Miután a beszélgetés véget ért a termekre csönd telepedett, de a falakon tovább folyt a művészek, lapok, művek közötti beszélgetés, mely bármikor kihallgatható, megleshető. Nem kell mást tenni, csak ellátogatni a Tiszatáj kiállítására. 

Kukucska Szabolcs

Fotó: Káldy Sára