Három József Attila-dedikáció (1958)

Több szá­munkra egy újonnan előkerülő Jó­zsef Attila-dedikáció, mint kegye­letes költői relikvia; irodalomtör­téneti dokumentum: a költő kör­nyezetét, egykori barátait, támoga­tóit ismerhetjük meg ezekből. A József Attila-kutatás már szépszá­mú ilyen dedikációt napfényre ho­zott, s belőlük lassan kikerekedik a költő híveinek, barátainak tábo­rát jelző névsor. Itt három nemrég előkerült, a költő »Nem én kiál­tok” című kötetébe írt még kia­datlan ajánlást közlünk. A szegedi és makói barátok köre tágul álta­luk…

70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.

Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1958-ban járunk, a Tiszatájban három ismeretlen József Attila-dedikáció bukkan föl…

Nem véletlen, hogy kinek dedikál könyvet egy költő, s még kevésbé lehet érdektelen, hogyan szól egy-egy könyvajánlás. Ezért több szá­munkra egy újonnan előkerülő Jó­zsef Attila-dedikáció, mint kegye­letes költői relikvia; irodalomtör­téneti dokumentum: a költő kör­nyezetét, egykori barátait, támoga­tóit ismerhetjük meg ezekből. A József Attila-kutatás már szépszá­mú ilyen dedikációt napfényre ho­zott, s belőlük lassan kikerekedik a költő híveinek, barátainak tábo­rát jelző névsor. Itt három nemrég előkerült, a költő »Nem én kiál­tok” című kötetébe írt még kia­datlan ajánlást közlünk. A szegedi és makói barátok köre tágul álta­luk:

ja-1
(Vámfi Tivadarné birtokában)

Kesztner Zoltán neve nem isme­retlen már a József Attila-iroda­lomban; gyakran említi József Jo­lán is a költőről írott könyveiben, előfordul a költő versesköteteiben is. A makói villanytelep igazga­tója Espersit János után, tán a má­sodik legnagyobb jótevője, párt­fogója volt az apátlan-anyátlan szegény diákköltőnek. Nem kétel­kedhetünk abban, hogy Saitos Gyu­la híven tolmácsolta a költő val­lomását: életének legboldogabb esztendeje a makói villanytelep cseresznyefáinak árnyékában telt el. Egyébként a kutatás eddig há­rom kötetet ismer, melyet a költő Kesztnernek dedikált (Szépség kol­dusa, Nincsen apám, se anyám, Döntsd a tőkét); ezek sorát hasz­nosan egészíti ki a most előkerült példány.

ja-2
(Szabolcsi Gábor birtokában)

Hegyi István a szegedi nagy né­piesek követője, novellaíró. Rend­őrfogalmazó volt. Első elbeszélései­ben meleg falusi színek keltek élet­re, később elszürkült, az idill­jei mögött meghúzódó egyéni tra­gédiák írásait groteszkké tették. Néhány évvel ezelőtti haláláig kap­csolatban maradt azokkal, akik József Attilával ez időben a szege­di fiatal írócsoport tagjai voltak. Résztvett a Tömörkény Társaság életében, írásai azonban már rég­óta nem jutottak megjelenéshez.

ja-3
(Péter László birtokában)

Weisel Samu a Szepességből ide­származott ny. Máv felügyelő, ami­kor József Attila megismerte, mar a hatvanadik éve felé járt. A mű­velt vasutast, aki valaha az eper­jesi jogakadémiára járt, az ifjabb Terescsényi Gyula vezette be Ju­hász Gyuláék baráti társaságába. Weisel bohémkedő, italkedvelő ember volt, a szegedi éjszakában találkozott össze a Juhász Gyula köré toborzódott fiatal költő-nem­zedékkel. Tagja volt az asztaltár­saságnak indult Tömörkény Tár­saságnak, mely eleinte az Oskola utcai Kék golyóban, később a Kos­suth Lajos sugárúti Raffay-ven­déglőben fehér asztal mellett tar­totta összejöveteleit. A Kilényi-féle Juhász-gyűjtemény egyébként őrzi Juhász Gyulának Weisel Samuhoz 1928 máj. 24-én írott levelét.

(Megjelent a Tiszatáj 1958/5. számában)