Egy elfelejtett József Attila-vers (1954)
A József Attila kritikai kiadás szerkesztőinek elkerülte a figyelmét József Attilának az alábbi, a Színház és Társaság 1925. év december 21-i számában megjelent verse. A vers önmagában nem túlságosan jelentős, játékos mondóka, egyszerűségében is ragyogó szépségű színjátékkal s a népi játékversekre emlékeztető ritmussal…
| 70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.
Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1954-et írunk, Szabolcsi Gábor József Attila ismeretlen versét közli, kisebb irodalmi „vitával”… |
A József Attila kritikai kiadás szerkesztőinek elkerülte a figyelmét József Attilának az alábbi, a Színház és Társaság 1925. év december 21-i számában megjelent verse. A vers önmagában nem túlságosan jelentős, játékos mondóka, egyszerűségében is ragyogó szépségű színjátékkal s a népi játékversekre emlékeztető ritmussal.
Úgy gondoljuk, József Attila életművének összeállításánál szükség van a legapróbb, eddig elkallódott sorra, versikére is, azért tartjuk fontosnak a versnek az elfeledettségből való kiemelését.
Sz. G.
József Attila
Gügyü, gügyü…
Gügyü, gügyü Döncike,
Nékem is van lányom,
Éppen mint te, picike,
Meglátom a nyáron.
Húszesztendő, recece,
Asszony lesz a Döncike,
Lány marad a lányom,
Neki is lesz picike,
Éppen mint a Döncike,
Dajka lesz a lányom,
Gügyü most még picike
Megfujtom a nyáron.
(Megjelent a Tiszatáj 1954/2. számában)
A „Tiszatáj szerkesztőségének*
Szeged
A „Tiszatáj” 1954. júniusi számában Sz(abolcsi) G(ábor)nak „Egy elfelejtett József Attila-vers” címen közölt megjegyzéseihez óhajtom itt észrevételeimet megtenni.
A vershez és a hozzáfűzött megjegyzésekhez általában nincs semmi észrevételem. Különvéleményem e megjegyzéseknek csupáncsak egyetlen mondatáról van: „A vers önmagában nem túlságosan jelentős, játékos mondóka…”
Nem ismerem személyesen Döncikét, de a versikéből világos, hogy anyagilag jólszituált szülőknek gügyögőkorban lévő helyes és boldog kislánya, aki „Húsz esztendő, recece”, nagyon kellemesen, szinte észrevétlenül elmúló húsz esztendő után „asszony lesz”, férjhez megy. Nem így a másik, a távollevő, – ki tudja hol –, akit majd csak nyáron lát az apja. Ez – apja nem lehet valami jómódú ember, talán kubikos, talán aratómunkás, aki télen valami városban keresné az ennivalót a családja számára –, ez nem megy férjhez húsz év múlva, mint Döncike: „Lány marad a lányom.” És – mivel a természet törvényei gyakran kerülnek összeütközésbe a társadalom törvényeivel – leányvolta dacára:
„Neki is lesz picike,
Épen, mint a Döncike”,
amely picikét rossz anyagi helyzete miatt nem tudja majd eltartani máskép, mint anyatejének áruba bocsátásával: „Dajka lesz a lányom”. Hogy lányát e sorstól megmentse, hazamegy és
„Gügyü, most még picike,
Megfujtom a nyáron.”
Ez a vers játékos formába öltöztetett tragikus „mondókája” egy Horthy-korszakban nincstelen apának.
József Attila életművének Sz. G. által feltárt eme kis pontja sokkal jelentősebb, mint amilyennek azt ő maga feltüntette.
Ha valakinek meggyőzőbb ellenvéleménye lenne ebben a kérdésben, kérem, közöljék azt velem valamilyen módon.
Teljes tisztelettel olvasójuk
Gottlieb Sándor
Hadassim, Izrael.
Doar: Tel Aviv Sak naul.
* A fenti levelet Izraelből hozta a posta. Közreadjuk teljes terjedelmében. Írójának felvetett problémái érdekesek, ha vitásak is. (Szerk.)
(Megjelent a Tiszatáj 1954/3. számában)
