Tiszatájonline | 2023. október 11.

Csikász Imre-lépcső

BALATONALMÁDI A SZÍNES LÉPCSŐK VÁROSA URBANISZTIKAI ÉS DESIGN PROJEKT NEGYEDIK LÉPCSŐÁTADÓJA

GÉCZI JÁNOS MEGNYITÓJA
Ebben a lépcsőben, amelyet mákgubók és bogarak díszítenek, s melyet éppen emberek népesítik be, két másik városban lévő, nagyobb hírű lépcső is fölsejlik.

Alföldi lévén csak felnőtt korom kezdetén ismertem meg a lépcsőket. Debrecenben és Szegeden, ahol a tanulmányaimat végeztem, a lépcsők sosem voltak hosszabbak nyolc-tíz grádicsnál. Egyetlen lélegzettel fel lehet rajtuk jutni, s az emberfia máris ott áll a múzeum kapujában, az SZTK-bejáratánál, a templom előtt vagy a pályaudvar indulási oldalának peronján.

A lépcsők igazi természetéhez Veszprémben s vele egyidőben a mediterrán világba történt bevezetődésem juttatott el. A geológiai és az építészeti szintkülönbségek közti átjárás sokféleségéről idővel egyre többet tudok mesélni.

Az első lépcső

Veszprémet, sokszor ráébredtem erre, joggal nevezik a lépcsők városának.

A veszprémi Szent Mihály főszékesegyház és a Nagypréposti palota közötti szűkületben régen egy kapu állt. Innen indult a várat a Benedek-heggyel összekötő átjáró, Kiskapu-lépcső a neve. A lépcsősor a Benedek-hegynél ketté válik, nyugati és keleti ágra. A nyugati ág visz a Patak-tér mögötti Séd-hídig, s ott, ahol az Eszterházy Antal utca sarkán található Csikász Imre szobrász szülőháza. Ez a lépcső a végpontjai között a legnagyobb szintkülönbségű s a leghosszabb veszprémi lépcső.

Ezen sokszor leereszkedtem a várból, ha a Séd-völgybe volt dolgom. Ez a lépcső mélyebbre, de ha tetszik, magasabbra visz minden más veszprémi lépcsőnél. Ma 100 lépcsőfokú, de a közelmúltbeli átépítésekor, sajnálatomra, eltűnt belőle legalább öt lépcsőfok. Aki valóban veszprémi, az tudja, hogy a karoling eredetű vár megépülte után csak a Kiskapu-lépcsőn lehetett oda bejutni s onnan kijutni. Így tehát aki azt használja, mintegy a múlt útján emelkedik fel a Szentháromság-térre s onnan tovább, a Világvégére, hogy alápillantson a mélysége.

A második lépcső

A római Spanyollépcső 135 lépcsőfokból és egy kőperemből áll, s úgy a Pincio-dombra felvezető monumentális építmény, mint a története eléggé díszes. Egykor a lépcsőalj előtti tér spanyol fennhatóság alatt állt, a tetején álló templom és kolostor, bár pápai állam területén épültek, francia védnökséget élveztek. A spanyolok a külföldit, ha engedély nélkül lófrált a terükön, besorozhatták a hadseregükbe, s a pápai államból elmenekülőknek menedékjogot adtak. Eltérő világok közti átjárást biztosított ez a lépcső, mind a város lakóinak életében, mind szimbolikusan.

A lépcsősor a kezdetén három grádicssorból áll, de aztán ezek egy teraszon összetorkolódnak: ott a terecskét csak két oldalról lehet elkerülni. A két út aztán összefonódik s szűk, központi lépcsővé válva fölfelé vezet mindaddig, amig a felső teraszon ismét ketté válhat. 

E hullámzó térhatású Spanyollépcső környékén művészek és az létformájukhoz tartozó népségek laktak, akik aszimmetriás, teátrális, olykor nagyoperás életéhez illett ez a nagyra növesztett, barokk kerti lépcsőzet.  A Piazza di Spagna teret az észak-déli futású Via del Babuino keresztezi, ebből nyílik a Via Margutta, amelynek művészkaszárnyájában volt a mi Csikász Imrénk műterme. Csikász 1911-ben egy évet töltött állami ösztöndíjjal a Római Magyar Akadémián, s mind az Ülő lány (1911), mind a Fiatal lány (1912) szobrát egy lépcső környéki prostituáltról mintázta. Csikász Imre e két gyönyörű szobra révén emelkedett a jelentős magyar szobrászok közé. 

A lépcsőt, mert így hozta a sors, csak alulról felfelé jártam be mindeddig. Mert ha fenn voltam, a Santa Trinitá dei Monti előtt, akkor mindig elindultam azon az úton, amelynek egyik kanyarjában, a domboldal magasából tömegek bámulják a sürgő-forgó várost, a nyüzsgő Piazza del Popolót, s távolban a vatikáni épületeket, az álom-színt váltó hegyoldalt.

Ahelyett, hogy leereszkedtem volna a Spanyollépcsőn, azt a kilátóhelyet, a kocsikorzó egyik megállóhelyét kerestem fel mindig, ahol Ady rálel a Nyárdélutáni Hold Rómában versének témájára. Amelyet aztán a Via Veneto-beli fogadójának szobájában írt, Elek Artúrtól tudjuk, nehezen. Mégpedig 1911 júniusának elején. Tehát akkor, amikor Csikász Imre, valahol a Via Margutta művészkaszárnya műtermében a modell alapján éppen a szobrait mintázta. 

Megjegyzem, 2019 óta tilos a Spanyollépcsőn leülni.

A harmadik lépcső

Azt remélem, hogy Csikász Imre amikor megtervezte a balatonalmádi házát, amelyben tanulmányai és utazásai közben szívesen tartózkodott, nem pusztán a hegyoldal, a hegyoldalról feltáruló tó látványa vonzhatta, hanem az is, hogy lépcső vezet el mellette.

A Csikász Imre-lépcső a Dózsa György úttól a Töltés útig 105 fokból, s ha a Töltés út fölé vivő részt is nézzük, 135 fokból áll. Ez az, amely a különböző alsó világokat összeköti a különböző felső világokkal. 

Nem találom véletlennek, hogy a rövid út grádicsainak száma annyi, s mindig is közel annyi volt, mint a veszprémi Csikász-ház és a vár szintjét összekötő Kiskapu-lépcsőé. És hogy a hosszú út lépcsőfokainak száma azonos a római Spanyollépcső lépcsőszámával. 

A Csikász-lépcső néhány évre, mindaddig, amíg le nem koptatja a festéket az időjárás és a járókelők cipőtalpa, a Páncsics Edina irányítása mellett működő szolnoki FESS Kompánia alkalmazott művével egészül ki. Munkájukhoz a feltételeket az Aranyhíd Polgári Egyesület teremtette meg. A mákgubók között a Balatoni riviéra védett rovarjai közül néhány látható, köztük a szőlőkárosítónak hitt nagyfejű csajkó és a sokféle futóbogár, amelyet futrinkaként inkább ismernek.

Géczi János

(2023. október 10.)