Baka István versei (1974)
Szakadj, Magdolna-zápor
szoknyáiddal suhogva,
akácfa-Jézus Krisztus
lábát füröszd zokogva!
Verejtékező vállán
terülj szét csapzott hajjal!
Orcádba szökő véred
pírja nagypéntekhajnal.
[…]
70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.
Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1974 februári számában jelentek meg Baka István versei. |
Szakadj, Magdolna-zápor
Szakadj, Magdolna-zápor
szoknyáiddal suhogva,
akácfa-Jézus Krisztus
lábát füröszd zokogva!
Verejtékező vállán
terülj szét csapzott hajjal!
Orcádba szökő véred
pírja nagypéntekhajnal.
Zuhogj — ha ily hatalmas,
csodát tehet a kín,
s Krisztus-sebek fakadnak
a meggyfák lombjain.
Nézem — s most döbbenek rá:
mióta élek, várlak.
Magdolna, drága tested
itassa át ruhámat!
Szakadj, Magdolna-zápor
szoknyáiddal suhogva,
mint egykor Őt, fürössz meg
és bocsáss el zokogva!
Gyóntató fehérség
Hóhullás némasága,
te gyóntató fehérség,
függönyöd előtt állva
vallok — feloldozol még?
Meggyónom gyávaságom,
magányom, rettegésem,
gyónom meleg kabátom,
kiszikkadt ölelésem.
Tudom, hazám is méltán
nem fogadott fiának,
bár cinkosa lehettem,
mint folyondár a rácsnak.
Vérem — piros didergés,
ereim jégvirága
hasztalan dermed Isten
sötétlő ablakára.
(Megjelent a Tiszatáj 1974/2. számában)