Tiszatájonline | 2022. február 13.

Magyarul Indiában

Álmom a Csoma Express: Darjeeling–Delhi–Budapest útvonalon

GOPALAN RAJMANI

KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

Gopalan Rajmanit (Gopálan Rádzsmánit) 2017-ben ismertem meg, amikor beiratkozott a Magyar Kulturális Intézet magyar nyelvtanfolyamára. Vidámsága, humorérzéke gyorsan a csoport kedvencévé tette. 2019-ben két évi nyelvtanulás után kapta meg a Balassi Intézet ösztöndíját, és négyhetes nyári tanfolyamon vett részt Pesten, majd az egyetemi magyar nyelvtanfolyamon tanult tovább. Gopál nyugdíjas hivatali főtisztviselő, feleségével, Chitrával (Csitra) a dél-delhi Saket (Száket) városrészben élnek. Csitra a St. Paul magániskolában tanított kémiát, tanítványai között orvosok, vegyészek, mérnökök vannak. Lányuk Satya (Szatya) elhagyta eredeti pályáját az építészetet, és most Himachal Pradeshben (Himácsal Pradés) egy NGO-ban dolgozik, tanárként és családügyi tanácsadóként. Férje, Visvász informatikus. Gopálnak két húga van, mindketten adminisztrátorként dolgoztak. Édesanyja nyolcvannégy éves, egyik húgánál lakik Munirkában. A család az ötvenes évek elején költözött Madraszból Delhibe. A magyar tanulás idején iratkozott be az Indira Gandhi National Open University levelező tagozatára hindí magiszteri tanulmányokra. Újabban lengyelül tanul a Szlavisztika–Finnugrisztika Tanszék lengyel tanfolyamán. A nyelvek mellett érdekli a fényképezés, az utazás, újságírás és színjátszás.

Gopál hogy tud mindent összehangolni ami érdekli?

– Tizenhét éves korom 1973 óta dolgozom, egy magáncég után állami hivatalban kaptam állást. Sokszor nem volt időm arra, hogy azzal foglalkozzam, amivel szerettem volna. De negyvenes éveimben elhatároztam, hogyha egyszer nyugdíjba megyek az összes szabad időmet arra fogom használni ami érdekel.

Az érettségi után kezdett el dolgozni? 

– Igen. Szüleim Tamil Náduból származnak, nagyszüleim Villinajálur faluból költöztek Madraszba és apám az ötvenes évek elején jutott el Delhibe. 1955-ben nősült meg, szülei találtak számára helyi lányt és én 1956-ban születtem. Hat hónapos voltam, amikor Delhibe érkeztünk. Otthon mindig tamilul beszéltünk, tamil nyelvű iskolába jártam, de harmadik osztálytól hindiül is tanultunk és hindiül is anyanyelvi szinten tudok.

Mivel foglalkozott az édesapja?

– Édesapám étkezési szolgáltató volt, szakács, pincér a Delhiben élő dél-indiaiak hivatalos, ünnepi eseményeinek ellátója. 

A szüleinek milyen iskolai végzettsége volt?

– Mindketten csak néhány osztályt végeztek. Édesanyámat dél-indiai szokás szerint kivették az iskolából, amikor eljött a pubertás ideje. Ugyan nem tanulhatott tovább, de mindig szenvedélyes olvasó volt. Az én feladatom volt, hogy az iskolából hazajövet kivegyem a Tamil Szangham könyvtárából a könyveket és folyóiratokat, a Kalkit, Kumudant, Kalai nagart, és ha elfelejtettem, ki kellett találnom valamit, mert heti 3-4 olvasnivalóra mindig szüksége volt.

Ezek szerint Gopál a családban az első, aki a felsőoktatásban tanult?

– Igen, a húgaim és én is jártunk College-ba, alapképzésre. A Dayal Singh College (Dajal Szingh) esti tagozatára iratkoztam be, ahol humán tárgyakat végeztem. A többi bölcsész szaktárgy mellett tamilt is tanultam. Még a Dajal Szingh College-ba jártam, amikor elkezdtem a fényképezést. Amikor dolgoztam, a hivatalban kölcsönt lehetett felvenni az ünnepekre, amit kamat nélkül fizettünk vissza. Egyszer 400 rúpia kölcsönt vettem ki és egy jobb fényképezőgépet vettem.

Hol laktak ebben az időben?

– A Kidwai Nagarban laktunk addig, amíg az édesapám venni tudott egy állami építésű szövetkezeti lakást 1973-ban a Sáhpurdzsátban. Mindig érdekeltek a nyelvek, a keralai szomszédoktól megtanultam malajalamul és az iskolában tanult jó angol tudás segített abban, hogy az állami adminisztrációban kapjak állást.

Állami hivatalban a munkával szolgálati lakás jár Indiában. Kapott szolgálati lakást, amikor munkába állt?

– Nem. Sokkal kevesebb lakás van, mint dolgozó. A dolgozók tíz százalékát tudják csak lakással ellátni.

Nyugdíjazása után hogyan kezdett el foglalkozni mindazzal, ami érdekelte? 

– Amikor idegenvezetői csoportokkal jártam várost nézni – ez volt a programom vasárnaponként akkor is, amikor állásban voltam – láttam, hogy jobb lenne fényképezőgéppel járni. Beiratkoztam a Bal Bhavan (Bál Bhavan) fényképészeti kurzusára. Kitűnő tanárunk volt, Ashish Bhattacharya (Asís Bhattacsarja) és más fényképészekkel is találkoztam ott, például K.K. Vinoddal, akikkel most is tartom a kapcsolatot. 2018-19-ben egy Bollywood filmben és két hindí nyelvű rövidfilmben játszottam. Az újságírás is érdekel és gyakran írok magyar kulturális eseményekről a dailynewshungary.com honlapnak. Amióta magyarul tanulok fordítással is foglalkozom, például a Great India Literature Festival-on Méhes Károly elbeszéléseit olvastam fel hindiül a saját fordításomban. 

Hogyan jutott el a Magyar Kulturális Intézetbe?

– Már nyugdíjban voltam, amikor egy városnéző kiránduláson a Magyar Kulturális Intézetet mutatták meg, amely brit gyarmati építész, Sir Shobha Singh alkotása és tulajdona volt. Az épületben egy plakátot láttam a magyar nyelvtanfolyamokról, Dr. Wilhelm Zoltán igazgatóval is találkoztam. 

– Soha nem mulasztott sem órát, sem olyan kulturális eseményt, amelyet a Magyar Intézet szervezett. 

– Pilinszky négysorosát fordítottam le tamilra ezt a Kulturális Intézet Fb oldalán mondom el és most szeretnék Petőfi verseket fordítani tamilra a Petőfi évfordulóra.

2020-ban részt vett a Kőrösi Csoma Hungarológiai Versenyen és díjat is nyert. Miről írt?

– Asghar Wajahat (Aszghar Vadzsáhat) író munkásságáról és az Öt nap a paradicsomban című könyvéről írtam, ami Vadzsáhat Magyarországon lektorként töltött öt évét mutatja be. Hogy vagy papa? című elbeszélését már régebben olvastam, izgalmas volt látni, hogy ő hogy látta Magyarországot húsz évvel korábban. 

Hogyan inspirálták a magyarokkal kötött ismeretségek?

– A magyar órákon és a magyar intézeti eseményeken ismerkedtem meg Bangha Imrével, Sági Péterrel és Ferenczi Rolanddal. Az, hogy ők Indiától 5500 km távolságban tanultak meg hindiül, sőt Roland hindiül és tamilul is ragyogóan tud, nagyon nagy hatással volt rám. Többek között ezért határoztam el, hogy hindí szakos leszek felsőképzésen az egyetemen.

2019-ben részt vett a Balassi Intézet nyári egyetemi kurzusán. Hogy érezte magát? Először volt életében külföldön? 

– 2019 tavaszán a Balassi Intézet kurzusa előtt voltam a feleségemmel Ausztráliában, egy barátunk fiának az esküvőjén. De ott elsősorban indiaiakkal találkoztam. A Balassi kurzusán találkoztam először külföldiekkel, hallottam és láttam, hogy hogyan élnek, megismerkedtem magyarokkal, európaiakkal és amerikaiakkal. Kitűnő tanáraink voltak, Gyöngyösi Lívia és Szegedi Mónika. Láttam, hogy a politika milyen nagy szerepet játszik az emberek életében például a cseh csoporttársam visszautasította, hogy Putyinnak szólítsam.

Milyen tervei, álmai vannak a jövőre?

– Tamilra még nem fordítottak magyar irodalmat annak ellenére, hogy Major István szép kötetet állított össze a tamil irodalomról és hindiül is már sok fordítás készült. Szeretnék magyar verset és prózát fordítani tamilra. Az az álmom, hogy Darjeeling és Budapest között napenergiával működő Csoma Express legyen, a régi Orient Express mintájára, amely Budapest és Isztambul között járt.

Köves Margit