Tiszatájonline | 2022. november 24.

Magyarul Indiában

A magyar nyelvvel, irodalommal és filmekkel új világ nyílt meg…

PRABHAV MISHRA


KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL

2014-ben a Magyar Kulturális Intézetben találkoztam először Prabhav Mishrával és Akás Sarmával, akik a magyar nyelvkurzusra iratkoztak be. Prabhav és Akás mindketten érdeklődőek voltak, részt akartak venni a filmvetítéseken, kulturális eseményekben. Prabhav akkoriban angol irodalmat tanult, később pedig informatikát. A leépítésekig informatikusként dolgozott az angliai PCL cégnél. Emellett a programozás szakot végezte magiszteri szinten az Indira Gandhi Egyetemen, amit most is folytat. Prabhav családjával a Delhi Egyetemhez közel eső Kamla Nagarban lakik. Édesanyja a Delhi Egyetem PG DAV College-ában tanított szanszkrit nyelvet és irodalmat, nővére szanszkritot tanít ugyanebben a College-ban. Édesapja Uttar Pradésben volt hivatalnok, később Ghaziabádba helyezték át. Édesanyjának öt, édesapjának három testvére van. Prabhav 2019-ben Szegeden elvégezte a nyári egyetem háromhetes nyelvtanfolyamát, ezután rövid utakat tett Magyarországon és más európai országokban.

– Milyen iskolába járt, hol töltötte a gyerekkorát?

Mindig a Delhi Egyetem közelében éltünk, konkrétan a Sakti Nagar nevű városrészben, itt születtem 1989-ben. Édesapám ekkoriban Lucknow-ban (Laknou) dolgozott. A Kulácsi Hanszrádzs DAV Model Iskolába jártam, az Asók Vihárban, ami a Kamla Nagar közlében van. A DAV iskolák és College-ok a Dayanand Anglo-Vedic mozgalom elnevezésből, Dajanand Szaraszvati hindú vallásújító elképzelése nyomán a négy véda alapján próbálják megújítani a társadalmat. Iskolásként sokat gondolkoztam azon, hogy mi is érdekel komolyabban a technika vagy az irodalom. 

– Mennyiben különbözött a DAV iskola az angol nyelvű magániskoláktól? 

Itt is volt reggeli sorakozó, de az imádságokban, az erkölcstan órákon a védákra hivatkoztak. Nálunk otthon is sok ima és mantra volt szanszkritul, úgyhogy számomra ez nem volt idegen. De a DAV iskola egyben praktikus döntés is volt, tekintve, hogy anyukám DAV College-ban tanított, meg tudta kérni a menedzsmentet, hogy külön adomány nélkül vegyenek fel az iskolába. 

– Miért kezdett el magyarul tanulni? 

Akkoriban a legjobb barátom. Akás japánul tanult a Japán Kulturális Központban és fanatikus manga rajongó lett. Legendákat mesélt a japán tanárairól is. A Japán Kulturális Központban találkozott Bajir Bomdzsennel, egy régi magyar hallgatóval, aki azt javasolta, hogy iratkozzunk be magyarra, ahol sikeres felvételi teszt után ingyen tanulhatunk magyarul. 

– Így kezdődött…?

Jól akartam teljesíteni a felvételi teszten és egy-két hétig mindent elolvastam, ami Magyarországról a kezembe akadt. Azt olvastam, hogy a magyar a harmadik legnehezebb nyelv (abban a sorolásban a hindí volt a legnehezebb), hogy rengeteg magyar Nobel-díjas van és hogy Bíro László fedezte fel a golyóstollat.

– Tetszettek a magyar órák?

A magyar órák akkor még a Jan Path (Dzsan Path) 1-ben, a Kulturális Intézet akkori épületében voltak, amelyet Shobha Singh építtetett a huszadik század elején a családja számára. A gyönyörű bérelt épületben, az igazgató, Dr. Wilhelm Zoltán mindig kedves házigazdaként találkozott velünk és felesége, Ildikó kitűnő süteményeket sütött. Az angol problémát jelentett neki, és próbált magyarul beszélni velünk. A Magyar Intézetnek volt egy vendégszobája, amiben átutazó magyar festők, zenészek, vagy költők, írók laktak. Nagyon szívesen beszélgettek velünk órák után vagy órák között.

– Mit tanult akkoriban az egyetemen? 

Ez akkor volt, amikor a mérnöki szak után próbáltam elvégezni az angol irodalmat. Az angol regények után igazi váltás volt magyar regényeket olvasni, Kosztolányit, Molnár Ferencet. 2015-ben átiratkoztam az egyetemi nyelvkurzusra és az akkori csoporttársaimat mind komolyan érdekelte a magyar nyelv és kultúra. Az egyetemen sok új kelet-európai filmet néztünk meg és a Magyar Intézetben a Petőfi könyvklubban olyan foglalkozásokat szerveztünk, ahol a könyveket, a belőlük készült filmekkel beszéltük meg. Így néztük meg a Pál utcai fiúkat, az Édes Annát és a Pacsirtát. Magyar TV sorozatokat is néztem, amelyekhez angol feliratok készültek. 2018-ban a könyvvásáron Európa volt a meghívott vendég és a magyar standnál Púnammal mi voltunk az önkéntesek. Nagyon érdekes élmény volt. Ott ismerkedtünk meg Bartis Attilával és más magyarokkal, pédául Tóth-Szamosi Annával. 

– Mennyiben jelentett váltást a magyar iránti érdeklődése az addigi érdeklődéséhez képest? 

Mielőtt megismerkedtem a magyarral az európai nyelvek közül csak a portugálról, a spanyolról, a franciáról és a németről tudtam. Nem ismertem a magyart, vagy a szláv nyelveket és kultúrát. A magyar nyelvvel, irodalommal és filmekkel egészen új világ nyílt meg előttem.

– A film iránti érdeklődése hogy alakult ebben az időben?

Mindig nagyon érdekelt a film és Dilip Sood (Szúd) 2011–13 ifjúsági TV sorozatában Jahán ké ham Szikandar (Itt mi vagyunk a janik) rendezőasszisztens voltam. Nagyon szívesen tanultam volna filmrendezőként tovább és vettem volna részt filmprodukcióban, de ráébredtem, hogy ezt Mumbajban lehet csak csinálni, hiszen a sorozat minden szereplőjét Mumbajban szerződtették le, minden részét Mumbajban vágták és szerkesztették. A magyar tanulás elvont ettől az érdeklődési területtől, de egyben kitűnő kárpótlás is volt, sok új szellemi élményt és új barátokat jelentett. 

– 2017-ben került hozzánk a tanszékre Pinczés Zsuzsi, a szegedi pszichológus hallgató, aki az indiai hallgatók nyelvtanuláshoz való kapcsolatát akarta feldolgozni. Zsuzsi eljött minden egyetemi és intézeti órára. 

Az első naptól kezdve nagyon összebarátkoztunk Zsuzsival. Együtt kerestünk neki lakást, együtt utaztunk vele Dehradúnba és a Himalájába, Masszúriba. A Tádzs Mahalhoz magyar tanulmányi kirándulást szerveztünk Zsuzsival és az egész magyar csoport eljött. 

– Emlékszem, hogy nagyon jól összejöttek, szinte egy családot alakítottak.

Igen, mi négyesben: Zsuzsi, Púnam, Amirul, az indonéz hallgató, aki most Szegeden tanul és én együtt tettünk meg több utat. Időnként mások is csatlakoztak hozzánk, Martin, Zsuzsi barátja, vagy Akás, aki akkoriban már horvátul tanult, vagy Varun, aki egykor szintén magyar hallgató volt.

– Milyen volt három évi nyelvtanulás, olvasás és ismerkedés után 2019 nyarán Magyarországra utazni? 

Nagyon jó volt a 2019-es szegedi nyelvkurzus. A tanárok sok odaadással foglalkoztak velünk, hajlandók voltak külön időt tölteni a tanításunkkal. Politikáról, hétköznapi életről, mindenről nyíltan beszéltünk magyar órán Kovács Margittal, aki a tanárunk volt. Amikor megmondta, el sem akartam hinni, hogy csak huszonnégy éves, olyan gyakorlott, magabiztos tanár volt. 

Köves Margit