Meszecsinka – lemezbemutató koncert

2012. SZEPTEMBER 10. HÉTFŐ, 19.30
A szegedi születésű Oláh Annamari (ének) és Biljarszki Emil (zongora, gitár) 2008-ban léptek fel először Fókaszalon név alatt, Fókatelep és más dalokat játszottak akusztikus kísérettel. A közönség vevő volt az intimebb hangvételű dalokra, így sűrűsödtek a koncertek […]

2012. SZEPTEMBER 10. HÉTFŐ, 19.30

A szegedi születésű Oláh Annamari (ének) és Biljarszki Emil (zongora, gitár) 2008-ban léptek fel először Fókaszalon név alatt, Fókatelep és más dalokat játszottak akusztikus kísérettel. A közönség vevő volt az intimebb hangvételű dalokra, így sűrűsödtek a koncertek, a repertoár bővült saját dalokkal, a zenekar pedig új tagokkal. 2009 végén a zenekar felvette „saját” nevét, ami bolgárul holdacskát jelent, 2010 januárjában pedig rögzítettek egy hatszámos demót.

Az elmúlt két évben a Meszecsinka hallható volt sok budapesti és vidéki klubban, valamint hazai és külföldi fesztiválokon. 2011-ben a zenekar közel száz jelentkező közül megnyerte a Folkbeats tehetségkutató első díját, egy amerikai turnét. Az idén májusban jelent meg első nagylemezük a Narrator Records kiadásában.

Oláh Annamária – ének

Biljarszki Emil – billentyűs hangszerek, gitár, szájharmonika

Krolikowski Dávid – ütős hangszerek

Vajdovich Árpád – basszus

„A Meszecsinkáról csak elfogultan lehet nyilatkozni. Valami nagyon őszinte zenekar ez, néha komoly feladat felvállalni annyi érzelmet, amennyit ők profi zenei köntösbe bújtatnak. Zenéjüket hallgatván azt érzi az ember, hogy belőle zenésítettek meg egy hatalmas és érzékeny darabot. Szóval jó kis önismereti trip is lehet egy koncert, de jobb átadni magunkat a gyermeki rajongásnak.”

tajtekos.hu/tajtekos-szerda-meszecsinka-0

„A Meszecsinka zenéje sok világzenekaréhoz hasonlóan nehezen besorolható, rengeteg hagyomány és stílus rétegződik egymásra, vagy oldódik fel egymásban, ami azonban számos zenekar esetben kifejezetten zavaró és túlhajtott lehet, az itt erény, és természetes módon alkot egy sajátos zenei nyelvet. Tehát a hasonlóság a legtöbb zenekarral ki is merül elméleti síkon, mert itt valami egészen más minőség szólal meg. Olyan finom ívű, szépen csiszolt és kiérlelt dalok, ölelő melódiák és hangkulisszák sorakoznak, aminek a megszületésére régóta vártam. A bensőséges, sanzonos pillanatok éppúgy beszippantanak, mint a sodró, már-már rockandrollos menetek; mindent áthat egy olyan sűrű és tapintható atmoszféra, amiben a zenei nyelv összetevőin túl az európai összkultúra esszenciája szólal meg.”

(Rácz Mihály: Az európai összkultúra esszenciája – Meszecsinka-lemezkritika, Lángoló Gitárok – http://langologitarok.blog.hu/2012/05/29/meszecsinka-lemezkritika)