Az iskola térpoétikája

GONDOLATOK EGY TERVEZETT KÖTET MŰHELYKONFERENCIÁJÁRÓL

Az iskola a modern társadalom közösségi élménye, amely érthető módon az irodalmi szövegekben is hangsúlyos helyet kap. Kötelező iskolai olvasmányaink közül A „Légy jó mindhalálig”, az „Abigél” vagy az „Iskola a határon” klasszikus iskolaregény, de a „Tüskevár” is értelmezhető az alternatív pedagógia” ábrázolásaként. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola térdpedagógiai műhelyének keretében megrendezett tudományos tanácskozás az iskolaábrázolások egy sajátos problémáját, nevezetesen a terek kérdését állította középpontba és vele a tanító tér, illetve a harmadik tanár fogalmát (többek között Otto Seyder használta kifejezés). 

A szervezők, Molnár Krisztina irodalmár és Tamáska Máté építészetszociológus a konferencia anyagából 2021 első felében tervez kötetet kiadni a Térformák – Társadalomformák (TérTár kötetek) sorozatban (Tertar (webnode.hu). A könyv folytatása lesz az ugyanitt megvalósult korábbi munkáknak, amelyek egyrészt az iskolai tér építészeti, pszichológiai és szociológiai problematikájával foglalkoztak (A tanulás helyei: iskolaépítészet, 2017 / Örökség és megújulás: iskolaépítészet Magyarországon, 2021); másrészt az épített környezet irodalmi és szociográfiai leírására tettek kísérletet (A genius loci: irodalom és építészet). A következőkben a konferencia előadásai megjelenő leendő kötet témáiból emelek ki néhány érdekes gondolatot. 

Győri Orsolya a mai iskolaregény elemzéseket áttekintve a leggyakrabban hivatkozott külföldi narratívákat mutatta be. Kétségetlen, hogy Gaston Bachelard térpoétikája ezeken belül is kiemelten fontos. Szinte valamennyi előadásban felbukkant a tér értelmezésnek ez a szubjektív, a francia mikro-történetírással rokonítható vonulata.  Bachelard szoros összefüggést lát az emlékezet és a térbeliség között, mikor is a terek emlékezet tároló funkciójáról ír. Az irodalmi elemzéseknél különösen hasznos, hogy a ház emlékezettereit (pince, konyha) tovább bontja és személyes mikrotereket (fiók, szekrény) is megkülönböztet. Az iskola vizsgálatának ez a mikroszintje túlmutat az irodalmi relevancián és a térérzékelés általánosan érvényes hierarchiájára mutat rá. Miközben ugyanis az építészeti elemzésekben élesen elhatárolódnak az iskola térbeli és tárgyi környezete, a tér érzékelésekor a kettő között finom átmenetek léteznek (sőt sok esetben a tárgy dominálja a teret). 

Az iskola térpoétikája kapcsán alapvető fogalmi kérdésként merülhet fel az iskola fogalmi határának a meghúzása. Bizonyos értelemben a gyerekkor valamennyi nem otthoni színtere iskolaként vagy legalábbis nevelői, tanulási térként értelmezhető, miközben azt is látni kell, hogy az iskola intézményi zártsága és építészeti különállása az, amely az iskolát és vele az iskolaregény műfaját létrehozza. Ez a dilemma is megjelent meg László Laura előadásában, aki Charlotte Bronte Jane Eyre munkáját elemezte. A női főhős korának gyermekeként voltaképpen nem iskolába jár, hanem iskolaszerű intézményekben él, pl. árvaházban. Az árvaház még élesebben jeleníti meg a bejárós iskolához amúgy szorosan kapcsolódó metaforákat, mint a rács, fal, kilátástalanság. 

Kétségetlen, hogy az iskolaregények jelentős része nem bejárós intézményt, hanem kollégiumot ábrázol. Horváth-Futó Hargita a Debreceni Református Kollégium szövegterét a városi szövegterek mintájára elemezte. A több évszázadot áthidaló szövegeket olvasva sokszor éppen az épített környezet egy-egy eleme hordozza a kontinuitást. A kopott lépcsők, a falon függő képek, a külső kapcsolatokat megjelenítő helyek, mint a Nagyerdő vagy a Piactér a korábbi évfolyamok és általában a társadalom öröksége, ahol a személy csak átmeneti, nem az övé a tér, ő csupán használja annak tárgyi elemeit. 

Ez a gondolat még markánsabban jelent meg Almássy Balázs előadásában, aki az iskolai történetek szereplőit a „térstruktúra átutazóiként” jellemezte. Ha jobban megnézzük az iskola irodalmi reprezentációit voltaképpen egyén és társadalom kapcsolatáról szólnak. A társadalom pedig sokszor direkt politikai hatalomként azonosítódik, még akkor is, ha maga a tanári kar nem része a hatalmi eliteknek. Bereményi Géza és Gothár Péter közös filmes munkájában, a „Megáll az időben” felbukkanó iskolai terek üressége és sivársága a rendszer tömörített színpada.  

Felmerül a kérdés, hogy a modern iskolairodalom sajátos hangvétele, egyén és társadalom konfliktusa általában a gyerekek szocializációjával járó konfliktusokról (felnőtt – gyerek) vagy kifejezetten az iskolai térről szólnak? Bódis Zoltán felvetése nyomán az utóbbi válasz felé hajlanánk. Előadásában rámutatott, hogy a „kint jó” és a „bent rossz” ellentétpárja leginkább a modern iskolaábrázolásoknak a sajátja, ahol az iskola kötelező. A premodern iskola ezzel ellentétben a társadalmi kiválasztottság helyszíne, oda bekerülni jutalom, onnan kikerülni veszteség. Jókai munkáit idézve mutatta be, mit jelentett a 19. század előtt az iskolából való kizárás (pl. a kicsapáskor megszólaló kongatás, mint „lélekharang”). Ma úgy tűnik, az iskola megint átalakulóban van. A posztmodern iskola megtartja ugyan intézményi (és építészeti) kereteit, de belülről megkérdőjeleződik státusza, szétrobban, amire Lackfi János és Békés Márta egy-egy versét hozta fel példának („Robban az iskola” és az „Imbolygó iskola”). 

Az iskolai robbanásának egyik velejárója, hogy a mai iskolai történetek java része már nem a reális térben, hanem kétszeresen is fiktív, fantasy világban zajlik. Kusper Judit ezzel kapcsolatban megkülönböztetett olyan munkákat, ahol a reális és a fantasy világ egymással párhuzamosan működik, illetve olyanokat, amelyek teljesen nélkülözik a reális téri világot. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a fantasy helyszínek sokszor szigorúbban teremtik újjá az iskola rendjét, mint maga az iskola a reális életben. Ennek is megvan persze a maga modernitásbeli hagyománya, hiszen a „Pál utcai fiúk” a grundon az iskolánál sokkal merevebb katonai világot építettek fel maguknak. 

Szinte valamennyi előadáson elhangzott Ottlik Géza neve, aki nélkül valószínűleg nem tudunk iskolai térpoetikáról beszélni. Ottlik ugyanis éppen a térbeli dimenzió középpontba emelésével tűnik ki, ahol nem az idő, hanem a térkép rendezi a történetet. Hernádi Mária előadásában ebből kiindulva azt elemezte, vajon miként teszik elviselhetővé a katonai légkört megjelenítő környezetet a szereplők? Személyes térnarratívákat emelt ki, amelyek során a kezdetben idegen környezet meghitté, sőt barátságossá válik: kezdve a gyermekkori otthon felidézésével (amely valójában tévút, mert még elviselhetetlenné teszi az ellentétet), folytatva a saját mikroterek megteremtésével (pl. tanszerláda), a tér kinyitásán át (fák, allék), a személyessé tételig (a tér sajátos atmoszférájának elfogadása, „megszeretése”, pl. az illatok felfedezése). 

A tanulmányokat jegyző szerzők többsége irodalmár, de a tervezett kötet mégsem (csak) az irodalmároknak szól majd. A szerkesztők célja, hogy a TérTár sorozat célkitűzéseihez igazodóan az épített környezet humán leírása és értelmezése álljon a középpontban. Ezért az elemzett szövegeknek sem feltétlenül az irodalomtörténeti jelentősége, nyelvi megformáltsága a mérvadó – noha kétségtelen, hogy a kiválasztott munkák többsége magas irodalmi nívót képvisel. A cél azonban nem a szöveg, hanem a tér olvasásának segítése. A szépirodalmi szövegek azzal, hogy hangulatokat és érzéseket kapcsolnak tárgyi világunkhoz, voltaképpen újrateremtik azt. Ahogy a genius loci forgalmát az építészet számára megfogalmazó Christian Norberg-Schulz írta, az építészet voltaképpen költészet. Megfordítva a tételt, az irodalom építészet is lehet, az „üres” tér birtokbavétele, belakása.  Reményeink szerint az irodalmi iskolaábrázolásokat bemutató kötetünk a köznevelésben érintett valamennyi szereplőhöz fog szólni. 

Máté Dávid  


AZ ISKOLA TÉRPOETIKÁJA: ISKOLA-TÉR-IRODALOM (MŰHELYKONFERENCIA)

Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Szent Miklós épület,
I. emelet, Latinovits Zoltán terem

Vác, Szent Miklós tér 6.

2021. november 10., szerda, 10-15 óra

10-10,10 óra: köszöntés, a TÉR-TÁR kutatóműhely és könyvsorozat, valamint a Térpedagógia kutatóműhely bemutatása (Tamáska Máté PhD, PhD, habil.)

10,10-11,20 óra: közelítések
Gloviczki Zoltán PhD: Történeti áttekintés a nevelés tereiről
Győri Orsolya PhD: Térelemzések az irodalomtudományban, különös tekintettel az iskolatér-kutatásokra
László Laura PhD: Nevelési terek Charlotte Bronte Jane Eyre című regényében, és ezek kapcsolata az európai fejlődésregény motívumaival
Horváth-Futó Hargita PhD: A Debreceni Kollégium reprezentációi a klasszikus és kortárs magyar irodalomban

kávészünet

11,30-12,40 óra: alakzatok
Almássy Balázs PhD: Térábrázolás a 20. századi iskolaregényekben
Bódis Zoltán PhD: Iskolaterek a klasszikus és kortárs gyermek- és ifjúsági irodalomban
Hernádi Mária PhD: Ottlik Géza Iskola a határon című regényének térpoétikai elemzése
Béres Judit PhD, habil.: Lányiskolák, női terek, a nőnevelés sajátosságai a művészeti ábrázolásokban

ebédszünet

13,40-14,50 óra: mozgásterek
Kusper Judit PhD, habil.: A fantasztikum terei az iskolaábrázolásokban
Molnár Krisztina PhD, PhD: A titkos tér motívuma a 20. századi iskola- és fejlődésnarratívákban
Szabó Lilla: A 20. századi és kortárs iskolafilmek térábrázolása szociálpedagógiai szempontból
Tamáska Máté PhD, PhD, habil.: Térábrázolás a rajzfilmekben

14,50-15 óra: összefoglalás, a konferencia lezárása (Molnár Krisztina PhD, PhD)
A konferencia napján megtekinthető az iskolai terek – pedagógiai módszerek AVKF közösségfejlesztő szakos hallgatók műhely kiállítása.


Kép: Pasaréti út 191-193., Általános Iskola (1968) Fortepan / Bauer Sándor