tiszatáj | 2018. március 5.

Változó állandó 50

BESZÉLGETÉS ALE ILDIKÓ KÉPZŐMŰVÉSSZEL
Számvetésre ösztönző életkorom valóban alkalmat nyújtott arra is, hogy az utóbbi 20 év alkotásait, szakmai eredményeit és tanúságait mérlegeljem, majd ezeket egybevetve új utakat, ihlető forrásokat keresve-találva folytathassam alkotói pályámat. A művészek és a közönség közötti kommunikáció létrehívását pályakezdésem óta fontosnak tartom, ezért alkotói minőségemen túl interaktív képzőművészeti projektek megvalósításával érzékenyítem gyermek és felnőtt tanítványaimat a művészetek szeretetére […]

BESZÉLGETÉS ALE ILDIKÓ KÉPZŐMŰVÉSSZEL

Múlt év őszén az SZTE rektori épületének aulájában – az egyetem őszi kulturális fesztiváljának programjaként – volt látható Ale Ildikó Változó állandó 50 című kiállítása. A kiállítás képeiből olvasóink a Tiszatáj 2018. februári számában láthatnak válogatást.

A kiállítás címében egy szép kerek szám, egy 50-es volt olvasható. Ez arra utal, hogy valamiféle retrospektív tárlatot láthatott a közönség?

– Igen is és nem is. Számvetésre ösztönző életkorom valóban alkalmat nyújtott arra is, hogy az utóbbi 20 év alkotásait, szakmai eredményeit és tanúságait mérlegeljem, majd ezeket egybevetve új utakat, ihlető forrásokat keresve-találva folytathassam alkotói pályámat. A művészek és a közönség közötti kommunikáció létrehívását pályakezdésem óta fontosnak tartom, ezért alkotói minőségemen túl interaktív képzőművészeti projektek megvalósításával érzékenyítem gyermek és felnőtt tanítványaimat a művészetek szeretetére. Jelen kiállítás anyaga egy szubjektív válogatás (2002–2017), a 28 pasztellkép jelentős része az utóbbi két év legfrissebb sorozataiból kerül a publikum elé.

Textilpillanatok

A kiállítás anyag több, markánsan elkülönülő sorozatból tevődött össze. A Textilpillanatok darabjait a technikán, az egyedi képkivágásokon túl mi köti össze?

– A 2017-ben készült sorozat képei arra a véletlenszerűen kialakuló atmoszférára építenek, amit az ember nap, mint nap, akarva-akaratlanul hoz létre miliőjében. Sokak számára a hétköznapokban észrevétlen marad, milyen különös, expresszív forma- és színkapcsolatok keletkeznek a heverőre, székre, fotel karfájára vetett ruhák, kendők, blúzok, párnák pár pillanatnyi találkozásából. A teregetés során is az esetlegességben rejlő sokféleség egyedi látványa vonzza magához az annak szépséget felismerő ember tekintetét. A függöny, mint a külső és belső világ elválasztásának eszköze mintázatával vagy mintanélküliségével, csupán anyagminőségével is folyamatosan hat. Gyakran érintjük meg azzal a szándékkal, hogy fényt engedjünk be vagy kirekesszük a kíváncsisággal együtt. Elkerülhetetlen, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt a jelenséget, amikor a textil a maga lágyságából eredően a nyitott ablakon át beszökő szellő hatására hullámzó mozgásba lendül vagy éppen órákon, napokon át mozdulatlan állapotában marad. Érzékeny alkotói megfigyeléseimet közvetítik a sorozat darabjai.

Cifrapalota

Az előző sorozathoz hasonló, de még érdekesebb és meghökkentőbb alkotások a kecskeméti Cifrapalotát, pontosabban annak részleteit bemutató képek.

– Ez a sorozat szintén új, 2017-ben készített hét műből áll, a Cifrapalota tereiről vall egyéni látásmódom alapján. A palotabelső térkapcsolataiból, forma- és színrendszeréből, belsőépítészetének szerkezetéből merítettem inspirációt. A célom az volt, hogy Kecskemét századelős építészeti remekét elemezzem, több térkapcsolatot összevonva, gyakran valóságos funkciójától elvonatkoztatva jelenítsem meg. A csigalépcső alulnézeti és felülnézeti sodrásának érzékeltetése talán a legizgalmasabb alkotói folyamat volt.

Gordonka-variációk

Más színvilágot, más látásmódot képviselnek a Gordonka-variációk sorozat darabjai. Jól sejtem, itt korábbi alkotásairól van szó?

– A sorozat 2002-ből származik, már több önálló kiállítás részét képezte az utóbbi évek bemutatkozásain. A gordonkás képek alkotásánál a hangszertest különböző nézőpontokból való szerkezet-tanulmányozása jelentette a legfőbb törekvést.

Változó állandó

A végére hagytam a – véleményem szerint – legizgalmasabb, a többi képtől teljesen eltérő, egy másik Ale Ildikót megvilágító sorozatát, a Változó állandót. Ezek a képek nem a leíró, szemlélődő, a láttató művészt, hanem a mozgásban lévőt, az utazót, a belső útkeresőt mutatják.

– A sorozat létrejöttét (2016) egy vonatutazás folyamatának vizuális jelenségei inspirálták. A belső és a külső tér egyidejű állandóságát és változását elemzem képeimen az idő, a mozgás és a fény együtthatásában. Az ég talán sosem olyan kék, mint amilyennek láttatom az ablaküvegen át. A várakozásban létező ember mindig valaki mássá alakul, valamit elveszít önmagából, majd az út végeztével kilép szerepszerű személytelenségéből és visszatér saját állandóságába.

(Szeged, SZTE Rektori Hivatal, Átrium, 2017. 10. 25 – 11. 10.)