Tükröm, tükröm… fekete

GERHES GÁBOR BLACKMIRROR CÍMŰ TÁRLATA AZ ACB GALÉRIÁBAN
Feketébe borult az elmúlt hónapban az acb Galéria. Hófehér falain Gerhes Gábor legújabb művei, fekete üveg mögötti printek és tárgyak kaptak helyett, a kiállítótérben fekete talapzaton állnak szobrai. A tárlat egyszerre sejtelmes és misztikus, a munkái alapját képező sötét szín alkalmazása pedig abszolút a művész védjegyének számít… – TAKÁTS FÁBIÁN KRITIKÁJA

GERHES GÁBOR BLACKMIRROR CÍMŰ TÁRLATA AZ ACB GALÉRIÁBAN

Feketébe borult az elmúlt hónapban az acb Galéria. Hófehér falain Gerhes Gábor legújabb művei, fekete üveg mögötti printek és tárgyak kaptak helyett, a kiállítótérben fekete talapzaton állnak szobrai. A tárlat egyszerre sejtelmes és misztikus, a munkái alapját képező sötét szín alkalmazása pedig abszolút a művész védjegyének számít.

Gerhes Gábort sokoldalú alkotóként ismerjük, személye fontos szerepet tölt be a magyar és nemzetközi kortárs művészeti életben. 2006 és 2015 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design szakán tanult, 2010-től a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia szakának oktatója. A fotózás mellett számos más területen alkot: fest, alkalmazott grafikával foglalkozik, könyvborítókat (az Európa Kiadó művészeti vezetőjeként a kiadó könyveinek borítóját), díszleteket tervez, és zenél is -ez utóbbit már a 80-as évek óta szenvedélyesen űzi.

1985 óta rendszeresen szerepel munkáival mind egyéni, mind csoportos kiállításokon, műveit a legfontosabb hazai intézmények kiállítóterei (Műcsarnok, Nemzeti Galéria, Szépművészeti Múzeum Ludwig Múzeum, Robert CAPA Fotográfiai Központ) őrzik. Egyedi fotóit és tárgyait megtalálhatjuk olyan nemzetközi intézményekben, mint a párizsi Grand Palais, Louvre-Caroussel, a londoni Anthony Reynolds Galéria, a berlini Akademie der Künste, vagy a baseli Art Basel.

Gerhes Gábor a hazai művészeti szcéna egyik legfontosabb konceptuális művészeként tett szert széles körben ismertségre. Alkotásainak témáihoz a hétköznapok és a magánszféra (munka, otthon, szórakozás) világából szerez inspirációt, képei és tárgyai visszautalnak a közelmúlt történetivé vált időszakára. Gyakran használ fel a környezetéből fellelhető anyagokat, tárgyakat, munkái emblematikus tömörségűek.

A blackmirror műalkotásai a Gerhesre jellemző sejtelmes hangulatot árasztják, sötét iróniájukkal és színükkel is kötődnek korábbi kiállításainak munkáihoz. A képek és installációk között is több párhuzam vonható: antik szobortorzók és digitalizált testképek, XX. századi alkotók műveinek parafrázisa (Ex voto) és háromdimenziós megjelenítésük. A kiállított munkák nagy része olyan üvegprint, amit Gerhes fekete üvegre nyomatott, így a címadó fekete tükör fizikailag is megjelenik a kiállítótérben.

A tárlat címe többrétegű jelentést takar. Gerhes blackmirror-ja, vagyis fekete tükre egy olyan kortárs művészetelméletben széles körben elterjedt allegóriát testesít meg, amely napjaink kijelző és monitor centrikus világára utal. A ma embere a valóságot lassan képtelen a laptopok, mobil telefonok és okostévék fekete képernyőjétől függetlenül szemlélni. Ezek fekete felülete egyszerre tükörként is funkcionálhat, ám paradox módon a tükrön túli virtuális valóságba  vezetnek bennünket, egy olyan világba, amelynek  áttételei követhetetlenül átláthatatlanok.

A címválasztás persze ennél jóval összetettebb. A blackmirror egyrészt arra az azonos című netflixes brit antológiai sorozatra is utal, amely az információs társadalom és a technológiai fejlődés veszélyeit mutatja be egy-egy disztópikus történetben. Másfelől egy, a XVIII. századtól főként az angol tájképfestészetben előszeretettel használt fekete tükörre is, amelyet Claude Lorrain-ről neveztek el, és amelyet a korszak festői arra használtak, hogy csökkentsék vele a színek tónusait, és ezáltal „festőibbé” tegyék a természetélményt.

Gerhes Gábor kiállított képeit is egy fekete tükrön át, allegorikusan szemlélhetjük. Művei akár művészettörténeti korszakot idéznek meg, akár szakrálisak vagy hétköznapiak, a sötéten csillogó, éjfekete szín a jelenséget a jelen felől értelmezi.

A kiállítótér egy részét digitálisan manipulált testképek printjei töltik meg, amelyek az emberi alak plasztikus határait feszegetik. Másrészt híres alkotásokat újraértelmező fotókat és szobrokat látunk, mint például A képzelet maradéka, amely a görög szobrász, Apolloniósz híres márványszobrát, a Belvedere Torzót eleveníti fel, vagy az Ex Voto, amely Pablo Picasso és René Magritte egy-egy művének színvilágát redukálja monokrómmá egy képben.

Különleges élményben részesíti látogatóit Gerhes Gábor új kiállítása. A változatos anyagot reprezentáló tárlat egy képzőművész olyan egyedi világába enged betekintést, amelyben a humanista eszmény már a múlté, helyét a technika és a virtualitás eluralkodó szerepe veszi át. Ezt láthatjuk abban a fekete tükörben is, amely ablak egy nem túl szép, de új világra.

Takáts Fábián

Gerhes Gábor: blackmirror – acb Galéria, Budapest (a szerző fotói)