Tércsomók és Térszövetek mögött

Íme: Hideg máglyák folyamatos-réteges Takarásban, következetesen, direkt minimalitással jelennek meg. A háttér-problémákat technikai felütések, rejtett szimbolikák és a lazább rajzossággal elegy magabiztosság oldja fel. Vagy egyáltalán nem old fel semmi semmit?! Ez a kérdés talán nem most dől el, ám az érzékelhetőbb, hogy a művész (itt) főként zsigeri megoldásokkal igyekszik felülírni a (kimondhatatlan) morális krízis fokozatait! 

Kilengés. Egy óriási inga (mondjuk, éppen a Foucault-inga) becsapódik a kiválasztott térbe – és egy felsőtest méretű kalligráf kotta-csonk szárat, fiktív jelet hasít a vászon metszéspontjába! Hangjegyek karcolatai feszítik tovább a központi idegrendszert s a jel (sötéten) megszólal, egzakt módon kalibrál: Divertimento! Di-ver-ti me-men-to!

Kiss Zoltánt leginkább az informel művészet érdekli! Munkáival, már a ’90-es évek közepétől-végétől olyan témákat érint és jár körül – pl. Kontrapunkt, Vonalkultusz, Tércsomók és Térszövetek –, melyek festmény-sorozatokká összeállva határozott alkotói utat mutatnak fel… 

A Hideg máglya című sorozata vegyes technikával (tempera, akril, vászon) készült alkotás-kivetülések ritmus-enigma elégiája. A problematikák itt nem megoldásra várnak, mindinkább integráns részei az alkotói folyamatnak, ezen ösztönös paradoxonoknak… … 

Hideg máglya, hideg máglya: jégkék lángok, mélykék álmok áthatása, ideg-sávja! Hideg máglya, rideg mályva: látomások, belátások szimfonikus összhatása! 

Hideg máglya, hideg máglya: ideg-szellem tűzrakása, idő-prések áramlása, lelkületek mágiája! 

Az akril-hús szenvedélyes-nyers tónusaiba hidegtű-hatású akupunktúra-gesztusok szúrnak, karcolnak újabb ér(zés)erezeteket… Fedésben: egy Kubai zongora hal(l)hatatlan opusa hallgat… Fedésben: egy-egy allegro ma non (figura) troppo… Fedésben: a festina lente vérmérséklete… Fedésben: a szekvenciák, a hűs lángolás, a komponálás helyetti felszakítás… Fedésben: a rítusok mögötti láz…

Fedés és felfed(ez)és! Éppen 33-szor lapozom át a kortárs Kis(s) monográfiát (byArt Kulturális Egyesület Könyvek, 2021.), miközben Shostakovich V-ik szimfóniájának II-ik tétele szól, mondhatni: „végtelenítve”… Allegretto! Aztán Bartók és Penderecki darabjai váltják egymást (a Divertimento for String Orchestra és a Hiroshima borzongató sötét-tónusai vegyülnek), s az elme ismerős-ismeretlen termeiben, lebegő színtereiben festők és zeneszerzők művei szimultánban áramlanak, majd egymásba-csapódva érnek össze… A festmények experimentális zeneműveket generálnak, a hang-rezgések önjáró képeket festenek s pszichikai rögtönzésekkel operálnak, tovább-rezonálnak…

Átjárások: elvont ecset-ábrázatok és hangjegy-foszlányok… Egy képzelt képernyőn alkotók arc-darabkái és alkotásaik egymásba átültetett fragmentumai váltakoznak… Alfred Otto Wolfgang Schulze, Antoni Tàpies, Henri Michaux, Alberto Burri és társai: egyetlen kép-térben, persze: felismerhetetlenül…

Aztán hosszabb csönd! A leíró álmában: áldozatok csöndes szimfóniája a távoli jelenlét közelségének átszakadó textúra-réteg rejtekeiben pulzálva… 

Másképpen szólva: a képzelt, képzett áldozathozatal, akár a rejtőző hátterekből tér-idő felszabadító (alkotói) teremtő-magatartás dinamikus-absztrakt folyamat-következetes fennható befelé-építkező-átbontó alaktalan-alakító átszakadásokat is méltán felismerő képzet-hovatartozású letisztulás-értékek által visszafogott (mégsem negatív-elfojtású): 

belátás-esszenciát szintén szintek általi indulat-finomsággal (magán-magmatikusan) kiengedő- visszafordító lét-lüktetés…

A művész egyik alteregója (a leíró második álmában): olyan perszonális ecset-fa, melynek karjai szférikus csápok, avagy belső nyelveket növesztő, szavakon túli-inneni átszűréseket (de)formalizáló, hermetikus kifejezéseszközök, sőt: elbeszélés-rezignációk helyett is jelhagyó sorozat-körforgásokat éberség-fokozatokba emelő, szellemi prés-lapokat, hálózatokat, légies aqua-matérikus opusokat létrehozó (kvázi reverzibilis), analitikus jelenlét! 

Kiss Zoltán alkotói felfogását az expresszív, nonfiguratív kifejezésmód jellemzi. Jól kitapintható művészetében az olasz mesterek: Afro Basaldella, Emilio Vedova, illetve egykori tanárainak (Benedetti, Spoldi, Di Jorio) hatása: képalkotásában az egyedi formák rajzossága elegyedik kanyargó, csavart szín-tekervényekkel. 

Bárdosi József művészettörténész jegyzi meg Kiss Zoltán alkotásai kapcsán: képeinek tekintetében a neoavantgárd a present perfect! Az igeidő szerint valami (pl. az informel festészet) a múltban elkezdődött, aminek a jelenre kihatása van, de fordítva nem igaz a folyamat… 

Munkáin a káosz kimerevített részleteit látjuk, annak fontos csomópontjaival, ahová a mozgások beérkeznek, majd kicserélik egymás között az energiáikat…

A misztik-maya-mazarin kék esszenciája fanyar-zöldbe fordul, egy-egy fájdalom-vörös befacsarja magát a tompított sárgába… Eközben: egy elszabadult preparált zongora viharos érzelmekkel fröcsköli össze a falakat, a bútorokat, a kiállítótereket, a beállított dísztereket, a panoptikumokat és a hivalkodó oltárokat egyaránt…

A teremtő mély-sötétből, a fekete ős-masszából, az archaikus kavargásból életjelek, gesztus-színek születnek, egymás takarásában vonakodnak, ki- és befordulnak, és újabb sötét terekbe ivódnak, egymásba oldódva tűnnek fel- és el, fokozatosan, majd elfedett tér-képzetekbe merülnek, hogy láthatatlan formákba húzódjanak vissza, lehetőséget adva lírikus prózában süllyedő-visszaderengő csöndek kicsapódó gondolatainak… Gondjainknak, ébredéseinknek, gondolatainknak…

Nagy Zopán 

(Tér-Kép Galéria, Budapest, 2022. február 10 – március 4.)