Tiszatájonline | 2018. február 25.

Szétszed és összerak

LIFE IS TECHNO
Puklus Péter legújabb kiállítása a Trafó Galériában ezúttal is egy egészen érdekes témát jár körül. A kolozsvári születésű Puklus híres sajátos intermediális eszközeiről, vagyis a fotózáson túl a kortárs szobrászaton át az akcionista művészetig szinte minden hasonló platformon képes megújulni. Már a kiállítás címe is ezt a több szálon futást jelképezi… – TÓTH EMESE BESZÁMOLÓJA

LIFE IS TECHNO – PUKLUS PÉTER KIÁLLÍTÁSA A TRAFÓ GALÉRIÁBAN

Puklus Péter legújabb kiállítása a Trafó Galériában ezúttal is egy egészen érdekes témát jár körül. A kolozsvári születésű Puklus híres sajátos intermediális eszközeiről, vagyis a fotózáson túl a kortárs szobrászaton át az akcionista művészetig szinte minden hasonló platformon képes megújulni. Már a kiállítás címe is ezt a több szálon futást jelképezi, hiszen a Life is Techno legutóbbi nagyregényének (Epic Love Story of a Warrior) egyik fejezetcíme is. A techno-motívum, mind eszközhasználat (látványos neon felirat installáció) mind eszmeiség terén megragadható. A monotonitás szimbóluma absztrakt és dokumentarista módon jelenik meg a tárlaton. A dokumentarista szegmens gerincét egyértelműen a hatalmas lézer print verziós fotók adják, amelyeket szintén kétfelé lehet osztani. Láthatjuk a tárgyak által ábrázolt emberi mozzanatokat, valamint a tárggyá, bizonyos értelemben mechanikus elemmé átlényegülő emberi testet. Előbbire remek példa a Szoptató kalapács, utóbbira pedig a Romboló című darab.

Noha Puklus igyekszik egyfajta objektivitással is megtölteni személyes intuícióit és élményeit, mégiscsak többlet mutatkozik az intimitás oldalán az értelmezés szintjén. Nagyon zavarba ejtő fúzió ez, hiszen tökéletesen személyes családi pillanatok, hovatovább szexuálpolitikai témák kerülnek egészen naturálissá és nyitottá a befogadó számára pusztán az által, hogy például a Szoptató kalapács című képen az egyik legbensőségesebb emberi pillanatok egyikét két szerszám ábrázolja. Ráadásul ezeknek a képeknek a tartalmukon túl az esztétikai kategóriájuk is értékes marad, mert egyszerű, minimalista formáival, hangsúlyos fény- árnyék játékával mer játszani az intimitással úgy, hogy mégsem válik súlytalanul pőre valóságábrázolássá. Az egész tárlatnak van egyfajta építkezés jellege, amelyen belül duplikáltan találkozhatunk az építkezés motívumával. Elsősorban Puklus önelemzése uralja a műveket, ahogyan darabjaira szedi származását, szüleihez való viszonyát, hovatovább saját szülői létét is ennek koordináta rendszerében próbálja pozicionálni.

Ami az egyik leginkább kifejező darab a Vázlatok ‘A hős anyához’ tintarajz kollázs, amelynek szellemességét rögtön az adja, hogy a figurák IKEA összeszerelési útmutató papírokra vannak pingálva. Ezen minimalista, egy- két vonalból álló rajzok többsége egy-egy nőábrázolás kultúrtörténeti darabját revideálják az görög Artemisztől kezdve a fényképen is látott anya- gyermek kalapács konstellációig. Puklus pontosan olyan feminizmust képvisel, amiről a feminizmus egyébként szól. Az együtt gondolkodásról, a problémák együttes megoldásáról, hogy egyikünk sem több vagy jobb a másiknál és mindkét fél megérdemli egymástól a maga dicséretét és tiszteletét. A legtöbb a kollázsban ábrázolt mozzanat felfedezhető a fotókon, úgy mint a Dugásjel,  a Romboló, Az építész, Az élet spirálját fogó kezet fogó kéz. Úgy funkcionál ez, mint egy a kiállítás szellemiségéhez és kreativitásához formált tartalomjegyzék, bár hozzáteszem bármilyen sorrendben is nézze az ember, mindenképp szórakoztató darab. A legjobb ötletek közé tartozik még a kiállítás zenei anyaga, amelyet Puklus kisfia születésekor gyűjtött, mintegy üdvözlésképp és egyben kulturális örökségként is. Az első olyan sajátos érzelmi közvetítés megnyilvánulása ez, amely a későbbiekben is adekvát lesz a jó apa- fiú kapcsolat tekintetében

A Life is Techno tehát egy roppant intelligens önvallomás egy fiatal szülő identitásáról, amely tud nagyon személyesen működni, ugyanakkor általános igazságokkal is tud szolgálni az embernek erről a rengeteg izgalmas változással teli időszakáról.

(Trafó Galéria, 2018. január 20 – március 11.)

Tóth Emese

 

Puklus Péter Life is Techno című kiállításának megnyitója.
Trafó Galéria, 2018. fotó: Hegyháti Réka

Puklus Péter: Life is Techno. Kiállítási látkép,
Trafó Galéria, 2018. fotó: Surányi Miklós