tiszatáj | 2015. július 14.

Szeretetből fényképezz, úgy, mint egy amatőr!

ANDRÉ KERTÉSZ ÉS SZIGETBECSE
2015. október 4-éig látható a Mai Manó Házban André Kertész főleg Magyarországon készített képeiből összeállított kiállítás. Az apropót a művész halálának 30. évfordulója adta. 119 fotót láthatunk elsősorban a Szigetbecsei Emlékház anyagából, az izgalmas kiállítás kurátorai Kincses Károly fotómuzeológus és Spéder Zsófia művészettörténész […]

RITKÁN LÁTOTT KÉPEK 3. – ANDRÉ KERTÉSZ ÉS SZIGETBECSE

2015. október 4-éig látható a Mai Manó Házban André Kertész főleg Magyarországon készített képeiből összeállított kiállítás. Az apropót a művész halálának 30. évfordulója adta. 119 fotót láthatunk elsősorban a Szigetbecsei Emlékház anyagából, az izgalmas kiállítás kurátorai Kincses Károly fotómuzeológus és Spéder Zsófia művészettörténész.

A Mai Manó Ház kiállítás-sorozata: a Ritkán látott képek megnevezésű sorozat, önmagában is vonzó mindenki számára, aki szereti a fotóművészet rejtett kincseit böngészni, Kertész anyaga azonban gazdagsága és a világhírű művész sajátinterpretálása (Kertész mondatait idéző képaláírások) nyomán szinte élővé teszi a kiállítás megtekintését, mintha maga a művész vezetne minket képei között.

Ebből az alkalomból készítettek egy videóösszeállítást, amiben híres fotográfusok emlékeznek Kertészre. Korniss Péter és Féner Tamás sok szeretettel, őszintén beszélnek találkozásaikról, Sylvia Plachy (akinek fotókiállítása megelőzte ezt a kiállítást, mintegy egymáshoz érve a Mai Manó terében), a cikk címében is megtalálható intelmet meséli el, hogy tanította Kertész a kezdő fotóst a fényképezés lényegére.

Szabadban táncoló férfi

Szabadban táncoló férfi (Jenő öcsém), Dunaharaszti 1919. június/1967.
© André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse

Ha nem hallanánk Sylvia Plachy saját szájából, akkor is átsüt a fotókon, hogy Kertész mennyi szeretettel és hallatlan kifinomult arány- és kompozíciós érzékkel alkotja meg képeit. Szelényi Károly tréfásan elmeséli a videóösszeállításban, hogy maga is megtapasztalta Kertész „angyali segítettségét”, ahogy kifejezi, ahol Kertész felemeli a gépét, ott megjelenik valaki jó helyen és jó öltözetben, szinte fotózásra-készen.

A kiállítás nézője is hasonlókat gondolhat, ahogy nézi a különböző időben, különböző helyeken készült képek „eltaláltságát”. Legyen szó a korai tájképek szépségéről, lenyűgöző kompozíciójáról Szigetbecse, holtágban tükröződő fa 1914. május, Szigetbecse, Imre a ladikban 1914. május, de akár az 1919-es Borospincék, Budafok vagy az 1922-es Törökbálint c. képek festőisége, a háztetők varázslatos geometriája ezt bizonyítja.

Egyszerre izgatta mindvégig a táj, a víztükör játéka és az emberi arc megunhatatlan változatossága.

Fotózott az első világháborúban is, ahova önkéntesként került, szinte meglepődik az ember, hogy mennyi humoros és megható jelenetet talált a borzalmak közepette. Lefotózta négy bajtársát a latrinán, önmagát, ahogy tetvektől tisztítja a ruháját, Háborús fotói is ugyanazt a rendíthetetlen emberséget sugározzák, mint korábbi képei, akár a falusi élet szereplői, cigányok, közeli ismerősök, vagy a falu elöljárói a „modellek”. Soha nem ítélkezik, legfeljebb mulat önmagán és az emberi gyarlóságon. Ahogy kifejti, meglepte, hogy az emberek a háború ellenére is úgy viselkednek, mintha mi sem történne.

Vak muzsikus

A vak muzsikus, Abony 1921. július 19.
© André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse

1918-as két pozsonyi képe a korábbi, már megszokott módon, fények és sarkok, kövek, lépcsők együttes szépségét mutatja. A „szociális szempontból” is érdekes Vízhordó lány expozíciós pillanatának történetével is megismertet a kiállításon minket Kertész.

Sebesülése után kórházba kerül, majd úszást javasolnak neki, mint regeneráló sportot, és itt az uszodában ébred rá, saját bevallása szerint, a víz torzító „szépségeire”. 1919. szept. 14-i Visszatükröződés c, képe, mindenképpen korát messze megelőző műalkotás. Ugyancsak ez az időszak, amiben a mozgás, a repülés csábítja. A kiállítás plakátján szereplő a Szabadban táncoló férfi is a korszak terméke.

Megismerkedik a kor fiatal festőivel és íróival és egyre inkább Párizsba vágyódik. 1923-ban csinálja Sakkparti Aba-Novák Vilmos festő és Kraszna-Kultsár József író között c. képét. 1921-es Etetés c. képéről maga írja, hogy a gyönyörű árnyék adja a kép lényegét, nem a téma.

Árnyék önarckép

Árnyék önarckép, Párizs 1927./1967.
© André Kertész Emlékmúzeum, Szigetbecse

Érdekes megfigyelni, hogy a fotóművész intellektusa a képalkotáson, a kompozíciós tehetségen túl a kezek fényképezésén mutatkozik meg. Két csodaszép kéz-fotó ragadott meg, Az 1919-es Anyám keze (erről 1972-ben ezt mondja Kertész: „Anyám keze hatvanéves korában. Ma nekem is ilyen a kezem.”) és az 1928-as már Párizsban készített a Zongorista keze c. alkotás.

A kiállításon látható, már Párizsban készített képek közül az 1929-es Törött ablaküveg és az 1931-es Erzsébet/Te meg én, valamint a 33-as Torzítás című két aktkép érdemel említést.

Az Egyesült Államokban leélt évek terméséből a kiállításon látható 1970-es méltán remekműnek tartott a Washington Square télen  címűt említeném meg.

A videókon kívül a Szigetbecsének ajándékozott tárgyak és magyar fotósok Kertészről készített portréi egészítik ki a –  szerintem – kihagyhatatlan tárlatot.

Fürth Éva 

Mai Manó Ház
Kurátor: Kincses Károly és Spéder Zsófia

Megtekinthető: 2015. május 29. – október 4. minden nap 11-19 óra között