Sárkány Győző és Dante a forgatagban

Kiállítása látható a könyv anyagából Pesterzsébeten a Gaál Imre Múzeum/Galériában. Dante Alighieri kiérdemelte a „Sommo Poeta” minden idők legnagyobb költője címet az utókortól. Babits Mihály, a mű fordítója, így ír fő művéről, az Isteni színjátékról: „De nemcsak Dante sorsáról van itt szó, hanem az Emberi Lélek sorsáról az élet útvesztőjében, s örök és titkos küzdelméről…” A ma embere is megértheti, az ilyen gondolatiság miatt lesz naggyá egy mű és válik folyamatosan korszerűvé. Az ember e világon túli lehetséges útja a Pokol, Purgatórium, Paradicsom. Hogy hová jutunk, ez az életünk tétje, olvashatjuk ki, ebből az irodalmi opusból.

Számtalan képzőművészeti alkotás dolgozta fel ezt a témát a hét évszázad során. Leginkább a Purgatóriumról vannak ábrázolások, talán azért, mert a Pokol és a Mennyország könnyen csábít egyszerűsített megközelítésre. A Paradicsomban jönnek az angyal- szerű lények, minden lebegés, minden meseszép. A Pokolban minden borzalmas, minden szörnyű és az ördögök főzik a lelkeket az üstben. A Tisztítótűz azonban a földi lét árnyaltabb szenvedéseinek megjelenítésére ad lehetőséget és magában rejti a reményt. A megszenvedett lelkek a büntetések stációi után már bejutnak a Mennyországba: ajándékuk az öröklét.

Sárkány Győző grafikusművész Nátyi Róbert és D. Udvari Ildikó művészettörténészek társaságában kurátorként részt vett a honi alkotók e tárgykörben bemutatott kiállításának megrendezésében Szentendrén és Szegeden. Az ötven alkotót felvonultató MAOE tárlat az ő ötlete volt, az egyik művének címe lett a megnevezés is: Dante univerzuma. Most azonban csak a saját alkotásai elevenednek meg a falakon illetve a kötetben. Sárkány Győző nem gondolt arra, hogy narratív módon leképezi a szöveg történéseit, ami csupán illusztrációt jelentene. Sem arra, hogy magának a költőnek a figuráját, Dante karakteres fizimiskáját: rómaias arc él, babérkoszorú a fejen, örökítse meg.

A szentendrei kis patak vizének áttetsző szépségében talált misztikus világra. A formai ritmusok, a kompozíció hangulatával közelítette meg Dantét. A folyamatosan hömpölygő kis ér a kaleidoszkópok kiszámíthatatlan forgásának lehetőségeivel tárja elénk variációit. A pokolban szenvedhetnek a dantei figurák, de van remény, mert átsüt a nap és éltető erejével a víz megtisztít bennünket. Világosan érzékelhető néhány barokkos angyalfej torzója a patakban. Sárkány Győző visszamegy az időben és régi, elroncsolt plasztika töredéket prezentál. Képpé teszi, hogy elindítsa az asszociatív gondolkodásunkat, irodalmi és művészettörténeti előképeink felidézésére késztetve minden befogadót. Nátyi Róbert írja ennek okán: „Esetünkben a vízfelület, transzparenciája révén, e különös membrán, a folytonos mozgás, a fények és a megvilágítás változékonysága által az esztétikai élmény elsődleges szabályozójaként működik.”  Magától értetődő tehát minden átlényegül, ha új kontextusba kerül. Ráadásul a víz, mint ősi elem az ábrázolás egyedi látomásait hozza létre. Mi is lehetünk egy új reneszánsz tanúi, ha korunk történéseinek leképezéseit látjuk bele a fényképekbe. Saját jelenünk lelki rezdüléseit is tetten érhetjük, ha a párolgó fényeket a szimbólumok nyelvével transzcendens szférában emeljük. Dante univerzumának rejtett tereit látjuk leképezve: „A Mennyország és a Pokol közötti út ugyanolyan hosszú.”

Sárkány Győző fotómunkáinak témája tehát nem egy lineáris történés ábrázolása, hanem elsősorban szélesebb spektrumra kitekintő, nagyobb összefüggésekben értelmezett szellemi izgalmat kínál Dante fő műve okán. Ebben az esetben nem a tustoll vezette a grafikus kezét, hanem munkamódszerének kiinduló pontja, lényege az állandó fotózás. A fénykép, valamint korunk vizuális világa minden pillanatban ránk borítja a fotográfiákat, a pixel négyzetmillimétereket. A művész arra törekszik, hogy több szinten közvetítse üzenetét, mint Sárkány is, amikor a víziót ütközteti a hétköznapi banalitással. Nem vizet látunk tehát, hanem porszemnyi létünket az állandóság tükrében, mondhatni víztükrében. Dante-re utalva, amikor a bűntudat és a hiábavalóság találkozik a közömbösséggel, kell valami humánus megoldás: ilyenkor a művészi gondolat kap unikális megjelenítést. Tulajdonképpen a változatlanság és változatosság ténye, szüntelen körforgása viszi előre az embert. A jelen mindenhol felbukkanó profanizmusát a szakralitás emelkedettsége váltja fel Sárkány Győzőnél.  Akár a kiadványt, akár a kiállítást nézzük, a képek egymásutánja egy darabig csak labirintusnak tűnik, de a művész azért mindig elhelyez egy pontot, ami által képes magával ragadni a szemlélőt. A néző azt is megértheti, hogy minden tematikai és tárgyi megközelítés csupán ürügy arra, hogy a grafikus szabadon tobzódhasson, illetve felszabadultan elmélyedve alkosson, Dante világában (Purgatóriumában, Poklában és Paradicsomában), megmerítkezve annak mágikus tartalmában.

Támogatóink: