Pszicho-dramatikus jelenetek, professzionális őrület…

Ballen munkáinak kifejezőereje magával ragadó, univerzális, szellemes, pszichés / beteges, játékos, kísérteties… Kompozíciói egyedi, mentálisan bonctani műalkotások! 

A kiégett lelkek, kísérteties alakok derengő, tébolyba révedő valóságai pszicho-dramatikus történetek, tört ének vegetációi, véglény-képmások lidérc-jelenetei, némajátékokba burkolt jelenések, vagy éppen szétmarcangolt jellemek, zúzódott, elmaszatolódott enigmák… Jel-maradványok? Élet mögötti életek. Íme: látomás helyett egy másik Valóság! Persze, ez csak az egyik szegmens, az egyik Valóság…

– – –

Ballen egyedi, következetes szimbólumrendszerrel dolgozik, a visszatérő elemek folyamatosan fejlődnek, más műfajok bevonásával a váratlan és megtervezett kettősségének feszültségével egy nem evilági síkra taszítja a befogadót. Megzavarja a belső és a külső biztonságos viszonyát, és az emberi képzelet árnyoldala, a végletesség utáni vágy kerül előtérbe. – Bence Bettina múzeumpedagógus, kurátor.

Veszélyes terep minden befogadónak, beszippant vagy eltaszít, de mindenképpen megérint, saját utakra vezet. Ezek a képek a lélek előadásai. Nagyon átgondolt, megkonstruált képek… Jöhet Jung, az árnyék, az archetípusok vagy akár József Attila Szabad ötletek jegyzéke. Beszélhetünk róla… – Varga Tamás orvos, pszichiáter, fotográfus.

A munkám alapján nem vagyok kívülálló művész. Nemzetközi, jól képzett művész vagyok. De azokat, akikkel dolgozom, a társadalom peremén élőknek tekintik. Ennél azonban szerintem fontosabb, hogy a munkám az elméd túloldalára visz el. Érzelmi állapotokra koncentrálok, arra a helyre, amit az emberek jellemzően a perifériára vagy a margóra kényszerítenek és elkerülnek. – Roger Ballen.

Ballen szerint a világ, avagy: Ballenesque – közvetíti a retrospektív kiállítás, amely mellett az azonos című impozáns fotóalbumot is érdemes megismerni! 

– – – 

A leíró legutóbbi álmában az egyik elmeháborodott nő (egy leégett, majd elsüllyedt múzeum falán): Hermann Nitsch Das Letzte Abendmahl című alkotását nézte három napon és négy éjszakán át… Az avantgárd laboratóriumból, Francesco Conz gyűjteményéből eltűnt alkotás legutoljára Piranban, a Coastal Galériában volt látható…

Ezt egy magyar performance-művésznő is megerősítette. Tengerparti virrasztása, majd hajnali révülése után, amint a Szent György templomtól a halpiac felé tartott (pontosan a Tartinijev trg 3-nál): megjelent neki a reá zsigerileg is zaklatóan ható kép!

A középpontban álló, áttetsző, négykarú, vörös erezetektől sugárzó-fejű mester embriókat, újabb élet-lehetőségeket, belső szerveket, izmokat, rostokat teremt, varázsol, ideg-pályák, mikro-organizmusok, ismeretlen entitások közlekednek a térben, s a kétszer hat ki- és befordult tanítvány szintén áttetsző, selyem-szerű felületbe nyomott, intenzív jelenléte aktív lüktetéseket gerjeszt… 

A vegyes technikával (szerigráfia, vászon) 1983-ban készült mű a beavatottak s bizonyos háborodottak számára: egyféle anatómiai tanulmányokon túli szemléltető-megnyugtató kisugárzás… Sőt! Biológiai, eszmei, eszmélés- és teremtéstörténeti, filozófiai értekezések, meditációk eszköze is lehet… 

Ó, Romlandó, m’ért vagy oly Romlandó? – ez a visszhang ismét az ismeretlen elme-kastély romjai felől érkezett. A lekapart, koszos fal-rétegek tragikus és bűzös idő-folyamatot idéznek meg, az önmagukba roskadó termek élet-roncsok maradványait, jelenlét-emlékeit szuszogják, böfögik… 

– – –

Roger, a patkány: a művész ön-ironikus, drámai-groteszk videója, metamorfózis-alakítása, alakváltó kisfilmje hihetetlenül aprólékos, részletgazdag, az elme sötét oldalának alsó rétegződéseibe, mély-járataiba invitál (és ránt) be, hogy látogatóként belénkivódjon az „egzisztenciális pszichodráma” jelenet-folyamatának magába (patkány-járataiba) hívó őrülete… A sajátosan (tragi)komikus, analitikus feltárások, felsejlések finom-megoldásai megrendítőek… 

Földalatti javak megszállott halmozása, megalománia, a nevetségesen fájdalmas, kínosan nevetséges nőszerzés (próba-baba, műnő-készítmény, tehetetlen bábu molesztálása), udvarlás, szerepminták gyakorlása, fétisek felvillantása, a tehetetlenség, a kapcsolatok halálának szimbolikái, a kvázi-romantikus, (kvázi)kommunikációs eszköztár felsorakoztatása… Itt mindenféle lehetséges párkapcsolati gesztus, félresikerült próbálkozás – és a sztereotípiák kifigurázása is megjelenik…

Ballen (patkány-azonosulásával) például a stabilitásról és céltudatosságról alkotott illúziókat is megkérdőjelezi. Amíg az ember(iség) sorsát elfojtás és félelem határozza meg, addig nincs sok remény egy jobb világra…

Alkotó és alkotása módszeresen, ásatás-szerűen, meta-nyelvi fondorlattal írja be, maradandóan exponálja be magát a néző tudatába…  

Az abszurddal, a káosz formáival (és formuláival), a műfaji átjárásokkal operáló, a képzőművészeti megoldásokkal, szocióval, kontrollvesztéssel is foglalkozó Roger Ballen negyedszáz albuma és jelentős tárlatai nemzetközileg is egyedülállóak a kortárs fotográfiában. Dél-Afrikát 2022-ben (többek között) ő képviseli a Velencei Biennálén…

Nagy Zopán

(Mai Manó Ház, Budapest, 2022. 06. 08 – 08. 21.)