Az özönvíz
A Teremtés könyvének hetedik fejezetében olvasható: Amikor már negyven napja tartott az özönvíz a földön, annyira megnövekedett a víz, hogy elbírta a bárkát, és az fölemelkedett a földről. A víz egyre áradt és növekedett a földön, úgyhogy a bárka a víz színén úszott. A víz egyre erősebben áradt a földön, és elborította a legmagasabb hegyeket is az ég alatt. Sőt tizenöt könyöknyit áradt a víz azután, hogy elborította a hegyeket. Elpusztult minden test, amely a földön mozgott: madár, állat és vad, a földön nyüzsgő minden féreg és minden ember. Minden meghalt, aminek az orrában élet lehelete volt, ami a szárazföldön élt. Eltörölt Isten minden élőt, amely a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Noé maradt meg és azok, akik vele voltak a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön.
Michelangelo: Özönvíz
Az Özönvíz egy 280×560 centiméteres freskó, amit Michelangelo a római Vatikán Sixtus-kápolnájának mennyezetére festett 1508 és 1510 között. A többi jelenettől eltérően ezen a képen mintegy hatvan, viszonylag kicsi alak látható. A legtöbbször meztelen nők és férfiak a művészettörténészek megfigyelései alapján diagonálisan helyezkednek el, ami a perspektívát biztosítja. Három csoportot alkotott a művész: az igazak a bárkában (azaz az egyházon belül) vannak, és megtalálják az üdvözülést. A kitaszítottak megpróbálják megtámadni a bárkát. A többiek, bár nem gonoszak, elvesznek, mivel ragaszkodnak a földi javakhoz A kép baloldalán egy hosszú sziklát még nem öntött el a víz. Kimerült, kétségbeesett nők és férfiak gyermekeikkel próbálnak menedéket találni. Egy kiszáradt fára is felkapaszkodik egy nő. Jobb oldalt, egy kisebb sziklán egy sátorlap alatt egy csoport menekülő szorul egybe. A freskó alábbi részletén szerepel maga a bárka, ami hermetikusan zárva van, így a menekülők csak a peremére tudnak felkapaszkodni. A jobb oldalon Noé feje és karja nyúlik ki belülről. A menekülők próbálnak bejutni a bárkába. Két nő egy létrát támaszt az építmény oldalához, egy férfi pedig fejszével akar nyílást ütni rajta. A bárka felső ablakában megjelenik a galamb, amelyiknek nagy szerepe van az özönvíz leírásában. A Teremtés könyve nyolcadik fejezetében olvassuk: „És volt negyven nap múlva, kinyitotta Noé a bárka ablakát, melyet csinált, és kibocsátotta a hollót; ez ki-kiment, de meg visszatért, míg föl nem száradt a víz a földről. És kibocsátotta a galambot maga mellől, hogy lássa, vajon leapadtak-e a vizek a föld színéről? De a galamb nem talált nyugvóhelyet lába, talpa számára és visszatért őhozzá a bárkába, mert víz volt az egész föld színén; és ő kinyújtotta kezét és megfogta, bevitte magához a bárkába. És várt még másik hét napig és újra kibocsátotta a galambot a bárkából. És megjött hozzá a galamb estnek idején és íme: leszakasztott olajfalevél a szájában. Így megtudta Noé, hogy leapadtak a vizek a földön. És várt még másik hét napig és kibocsátotta a galambot, de az nem tért többé őhozzá vissza. És volt a hatszázegyedik évben, az első hónapban, a hónapnak elsején fölszáradtak a vizek a földről; és Noé eltávolította a bárka fedelét és látta, hogy íme megszikkadt a föld színe. A második hónapban pedig, a hónap huszonhetedik napján száraz volt a föld.”
Az özönvíz Nicolas Poussin-nél
Poussin 1660 és 1664 között festett képe az évszakoknak szentelt négy festmény utolsó darabja. A kép XIV. Lajos teljhatalmú főminiszterének, Richelieu bíborosnak a megrendelésére készült, de XIV. Lajos egy tenyérjétékban (a mai tenisz elődje) elnyerte tőle. A tét ezen kívül még huszonöt festmény, köztük tizenkét Poussin volt. Ez Nicolas Poussin legtragikusabb képe. A természet erőinek elszabadulása megbontja a táj egyensúlyát. A halál előjelét érezzük a festmény láttán. A kép középső részén egy vízesés felborít egy csónakot. A fuldoklók mellett egy férfi kétségbeesetten emeli karjait az ég felé. Lent egy piros tunikás nő úszik egy még el nem süllyedt bárka felé. Egy férfi a vízből igyekszik a csónakba mászni. Egy nő gyermekét nyújtja a szikláról lehajoló férfi felé. Míg a kép jobb oldala a reményt sugallja, a bal oldalon a reménytelenség tükröződik, amit szimbólumként egy tekergő kígyó is megerősít.
Gustave Doré özönvize
Gustave Doré rendkívül termékeny grafikus, 1852 és 1883 között több mint százhúsz kötethez készít rajzokat, amelyek Franciaországon kívül külföldön is megjelennek. Illusztrálja Homérosz, Vergilius, Arisztotelész, Milton, Shakespeare műveit, valamint a Bibliát. A bárkából kiküldött galamb az özönvíz azon jelenetét illusztrálja, amikor a tenger már visszahúzódik. A bárka, ami Noét és a többi bentlévő élőlényt megmentette uralja a képet. A metszet közepén látható a galamb, amit Noé kieresztett, hogy az szárazföldet találjon. A bárka feletti fény a remény szimbóluma, annak a jele, hogy az Úr megbékélt Noéval és a bárka túlélőivel.
Az állatok bevonulása Noé bárkájába
Számos festőt megihletett a Teremtés könyvének hetedik fejezete, ahol az Úr megmondja Noénak, hogy hány állatot vigyen magával bárkájába: „Minden tiszta állatból hetet-hetet vigyél magaddal, hímet és nőstényt. Azokból az állatokból, amelyek nem tiszták, kettőt-kettőt, hímet és nőstényt. Az égi madarakból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy maradjon utódjuk az egész földön. Mert hét nap múlva negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam. Noé meg is tett mindent úgy, ahogyan az Úr megparancsolta neki. Noé hatszáz éves volt, amikor özönvíz lett a földön. Bement tehát Noé fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel a bárkába az özönvíz elől. A tiszta állatok közül, de a nem tiszta állatok közül is, a madarak és mindenféle földi csúszómászók közül kettő ment be Noéhoz a bárkába: hím és nőstény, ahogyan megparancsolta Isten Noénak. A hetedik napon özönvíz lett a földön. Noé életének hatszázadik évében, a második hónap tizenhetedikén, fölfakadt ezen a napon a nagy mélység minden forrása, és megnyíltak az ég csatornái. Negyven nap és negyven éjjel esett az eső a földre.” A Biblia szövege itt ellentmondásos. Az Úr azt parancsolja, hogy a tiszta állatokból hetet-hetet, míg a tisztátlanokból kettőt-kettőt vigyen magával Noé, ő viszont mindegyikből kettőt-kettőt vesz fel bárkájára.
Paul De Vos: Az állatok bevonulása Noé bárkájába
Paul De Vos (1595-1678) flamand barokk festő, egy festőcsalád tagja, aki monumentális állatképek festésére specializálódott. Az állatok bevonulása Noé bárkájába című nagyméretű festményén az előtérben a párosával álló állatok türelmesen várják, hogy sorra kerüljenek. Oroszlánok, ökrök, kutyák, rókák, birkák, szamarak és különféle madarak békésen egymás mellett. Mintha csak egy földi paradicsomban lennénk. A háttérben elmosódottan Noé és társai láthatók, amint az állatokat terelik a bárkába. Egy művészettörténész megjegyezte, hogy mind az előtérben, mind a háttérben látható két-két ló. Felteszi a kérdést: nem engedelmeskedik Noé az Úr parancsának, amikor nem kettő, hanem négy lovat visz bárkájába? Avagy az elöl lévő állatok azok, amiket magukra hagytak és nem fértek fel a bárkára? Mindkét feltevéssel az a baj, hogy mint fentebb láttuk, a Teremtés könyvében két változata van az Úr parancsának. Az egyik szerint minden állatfajtából kettő-kettőt, a másik szerint a tiszta állatokból hetet-hetet, a tisztátlanokból kettő-kettőt kell a bárkára vinni.
Nos, ha megnézzük a festményt, az előtérben vegyesen vannak „tiszta” és „tisztátlan” állatok. Mózes szerint a tehén tiszta állat, ebből a képen kettő van. A kutya tisztátlan, belőlük három látható a képen. A négy papagáj is tisztátlan, négy látható ebből a madárból a fán. A tisztátlan lóból a bárkára kettő igyekszik, és az előtérben is van kettő. A festő ugyan azzal, hogy párosával mutat be egyes állatokat, utal az úr parancsára, de nagy valószínűséggel vagy nem tudta, mely állatok számítanak tisztának és melyek tisztátlannak, avagy nem törődött ezzel. Ezért nem a bárkára tartó állatok között látjuk például a „tiszta” teheneket.
Jacob Savery: Az állatok bevonulása Noé bárkájába
Jacob Savery (1560 körül-1603) holland tájfestő is megörökítette az állatok bevonulását Noé bárkájába. A kép előterében a legkülönfélébb állatok várakoznak, míg a felső részén az állatok a hatalmas bárka belseje felé igyekeznek. Feltűnő, hogy a festő nem tartja tiszteletben a bibliai szöveget, sem azt a változatot, miszerint két-két állatott kell mindegyik fajtából felvinni a bárkába, sem azt, amelyik azt mondja, hogy a tisztátlan állatokból (mint a ló) csak kettőt-kettőt vihet magával Noé. Egy fehér ló már a bejáratnál van, míg kettő a bárka oldalánál áll.
Idős és ifjabb Jan Brueghel Noéja
Idős Jan Brueghel (1568-1625) reneszánsz flamand festő Tájkép állatokkal és Noé bárkájával című festményén egy őszi táj látható, csoportokba verődő állatokkal. Egy piros kabátú, kalapos férfi egy bottal a kezében terelgeti az állatokat, mint egy nyájat. A háttérben egy család „piknikel”. A bárka a kép hátterében látható. Jacob Savery festményével ellentétben, ahol három ló látható, itt egyetlen szerepel, mégpedig az előtérben, mintegy a festmény centrumaként.
A festményből a művész és fia több változatot is festett.
Egy változat Id. Jean Bruegheltől a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdona.
Amikor az állatok nem akarnak bemenni a bárkába
A Bibliának azt a jelenetét, amikor Noé bevezeti az állatokat a bárkába, sok humorral ábrázolja a Monreale-i mozaik. A Monreale-i székesegyház Szicília egyik legfontosabb látnivalója. A vallási témájú mozaikfelület csaknem tízezer négyzetméter nagyságú.
Az alábbi mozaikon a bárka még a szárazon van, és nagyon kicsi. Nehezen elképzelhető, hogy az Úr által megjelölt valamennyi állat elférne benne. A Teremtés könyvének szövegével ellentétben a bárkán nincs ajtó, csak három ablak, amikhez létrákon át lehet eljutni. A bal oldali ablakból Noé hajol ki, hogy egy nem túl lelkes oroszlánkölyköt bevonszoljon a bárkába. Eközben egy kecskebak és egy bárány békésen várakozik lent. A jobb oldali ablaknál Noé legifjabb fia tuszkol felfelé egy lovat, aminek úgyszintén nincs ínyére, hogy egy ládába legyen bezárva. Bentről a két idősebb testvér szemléli öccsük erőlködését. A középső ablakban Noé felesége és három menye követi az eseményeket.
Noé bárkája egy különleges festményen
Rendkívül egyedi módon láttatja az állatok bevonulását Noé bárkájába a görög reneszánsz, vallási festő, Theodore Poulakis, akit Kréta egyik legtermékenyebb festőjének tartanak.
A kép felső részében a felhők között a vörös drapériával övezett nagy szakállú bajszos, torzonborz hajzatú Úr széttárt karokkal mutatja az állatoknak Noé bárkáját. Alul két nagy alak, az idős Noé és felesége. Noé vörös köpenyben, kezében valószínűleg egy gazdagon díszített Bibliát tartva magyaráz nejének. Az asszony sem fiatal már, Noé köntöséhez hasonló színű ruhában és zöld bársony kabátban, fején kalappal kommentálja az eseményeket. A feltételezések szerint előttük fiuk és két menyük halad, egyikük egy lámpát tart a fején. Noé és felesége mögött egy szerelmespár tekint egymásra. A képen szereplők gazdagságát nem csupán ruhájuk árulja el, de a kastély is, ahonnan távoznak. Fent, az Úr tekintete alatt az állatok párosával vonulnak a bárkába: elefántok, marhák, oroszlánok, nyulak, pávák, lovak. A bárka felett madarak sokasága repked.
Noé részegsége
Mózes első könyvében olvassuk: „Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.
És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala, monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”
A részeg Noé Michelangelónál
A Bibliának Noé részegségéről szóló része számos festőt megihletett. Közülük a leghíresebb Michelangelo Buonarroti. Az 1509-ben készült freskón a művész egy fakunyhóba helyezte el a jelenetet. A részegen alvó Noé egy kissé megemelt ágyon fekszik, mellette egy kancsó és egy tál. Jobb oldalt Noé gyermekei egy lepellel próbálják eltakarni apjukat, jóllehet ők maguk is meztelenek. Az alvó Noé mögött egy nagy boros tartály áll. A művész a freskó bal oldalán azt a jelenetet is megörökítette, amikor Noé felássa a földet a szőlőültetvény számára. .
Bellini Noéja
Giovanni Bellini 1515 körül készült festményén a meztelen, részegen alvó Noé látható az előtérben. Három fia veszi körül. Két oldalán az apjukat tisztelő jó fiúk, Sém és Jáfet, középen a gúnyos arckifejezésű hám karjaival mintegy meg akarja akadályozni két testvérét abban, hogy egy lepellel betakarják meztelen apjukat.
Noé részegsége a budapesti Szépművészeti Múzeumban
Jacopo Chimenti (1551-1640) Noé részegsége című festményét azért is érdemes megemlíteni, mivel a neves firenzei mester művének egyik változata a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonában van. (Az eredetei kép Firenzében, az Uffizi galériában látható.)
Noé áldozata
Amikor véget ért az özönvíz, a föld teljesen kiszáradt, elhangzott az isteni parancs: „És szólt Isten Noéhoz, mondván: Menj ki a bárkából, te, a te feleséged, a te fiaid és a te fiaid feleségei veled együtt. Minden állatot, mely veled van minden testből madárból, baromból és minden csúszó-mászóból, mely mozog a földön, vigyél ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. És kiment Noé, meg az ő fiai és az ő felesége, meg a fiainak feleségei vele együtt. Minden állat, minden csúszó-mászó és minden madár, minden, ami mozog a földön, családjaik szerint mentek ki a bárkából. Noé pedig épített oltárt az Örökkévalónak és vett minden tiszta baromból és minden tiszta madárból és bemutatott égőáldozatokat az oltáron. És megérezte az Örökkévaló a kellemes illatot és mondta az Örökkévaló a szívében: Nem fogom többé elátkozni a földet az ember miatt, – mert az ember szívének indulata gonosz ifjúságától kezdve – és nem fogok többé megverni minden élőt, amint cselekedtem.”
Michelangelo: Noé áldozata
Noé áldozata a Teremtés kilenc jelenetéből a hetedik. A képen Noé, felesége és más személyek két kost áldoznak az Úrnak. A kép bal felső részében egy bika és alig kivehetően két ló feje és egy elefánt is felfedezhető. A pátriárka ugyanolyan piros tunikát visel, mint a Noé részegsége című képen. Jobb oldalán egy idősebb asszony, bal oldalán egy zöld ruhás lány segít meggyújtani a tüzet, miközben kezével az arcát védi a lángoktól. Előttük egy ifjú fahasábokat tart kezei között, míg egy másik, meztelen alak egy átvágott torkú koson ül, és egy férfitól jóslásra szánt állati belső részeket vesz át. A bal oldalon egy másik kost tart a lába közt egy fiatalember. Az oltár előtt egy meztelen férfi, térden állva olyan mozdulatot tesz, mintha a tüzet akarná feléleszteni a kemencenyílásnak tűnő ablakon át.
Ahogyan Poussin látta Noé áldozatát
Nicolas Poussin festményén az özönvizet túlélő nyolc családtag teátrális mozdulatokkal mutatja be áldozatát az Úrnak. Noé középen áll kék köpenyben, két karjával az égő áldozati állatokra mutatva. A kép előterében Noé három fia, Sém, Hám és Jáfet. Jobb oldalt Noé felesége és három menye. Felül, a felhők közül az Úr tekint le az áldozatot bemutató családra.
