Nincs semmi látnivaló

RETI SAKS KIÁLLÍTÁSA ELÉ
Kopognak a kezek. Itthon vagyok a szobámban. Itthon vagyok ebben a testben. Gyere csak be, látod a falakat, lehet hogy rájuk férne egy kis festés, azt mondod, de tudod, én szeretem ezeket a repedéseket, szeretem ezeket a felkarcolt falakat. Kopogtak tényleg, vagy rosszul hallottam? Zavarba hoznak ezek a kezek. Rám kulcsolódnak, kicsit talán tapintatlanok ezek a csontos ujjak, ezek az erős kezek […]

RETI SAKS KIÁLLÍTÁSA ELÉ

Kopognak a kezek. Itthon vagyok a szobámban. Itthon vagyok ebben a testben. Gyere csak be, látod a falakat, lehet hogy rájuk férne egy kis festés, azt mondod, de tudod, én szeretem ezeket a repedéseket, szeretem ezeket a felkarcolt falakat. Kopogtak tényleg, vagy rosszul hallottam? Zavarba hoznak ezek a kezek. Rám kulcsolódnak, kicsit talán tapintatlanok ezek a csontos ujjak, ezek az erős kezek. Persze szeretném, ha kicsit elringatnának, jó lenne, meg kell hogy valljam, de nincsenek illúzióim. Na jól van, gyere csak ide, itt a kezem, megfoglak, körbevezetlek. Nincs itt semmi látnivaló. Milyen kínos, most látom én is, hogy nincs itt semmi látnivaló. Talán odakinn?

Eltűnök ebből a szobából. Eltűnök ebből a testből. Eltűnök ebből a szobából. Eltűnök ebből a testből. Kicsempészem magam. Nézd csak meg, hátha ott vagyok a sarkon. Van egy szem a kezemben, azzal látlak, ha befordulsz a sarkon; van egy szem a kezemben, azzal mutatom neked, hogy nincs itt semmi látnivaló. Nincs itt semmi látnivaló, kivéve azt, ahogy feltűnsz, mint akit Isten épp kiokádott, én meg eltűnök a karcokban, a szépségnek ezeken a reménytelen falain.

Lengyel Zoltán 

[nggallery id=144]