Nagy Zopán: Spanyolországi reflexiók, látomások

No. I.

Madrid – Cuenca

Prado, Bosch, kőhalak, lepény-szörnyek, démon-polipok, ördögráják, ördögfajzatok… Lobotómiás látomás, az őrület köveinek velős (agyi) kimetszései… Greco, Velázquez és társai, majd az „őrült süket házának” fekete falai: Goya rémképeinek, fantasztikus sötét mágiáinak elmébe-hatoló áradásai (ó, kecskepap varázslata, jaj, elmebetegek udvara, Boszorkányszombat, 1821-23)… Emberevők tánca, tébolydák, apokaliptikus dimenziók tér-idő rétegződései (Fantasztikus látomás, 1820-21)… Érzelmi sokkok, émelygések, víziók, szellemi transz: befelé lüktető, hormonális feloldódások, bizsergető-hidegrázó ér-inda futamok és esszenciális öröm-mámorok (lassított) metamorfózisa…

Szaturnusz („többször” is) megeszi gyermekét, gyermekeit, többek között a következő ábrázolásokon, jelenéseken: Pieter Pauwel Rubens: 1678, olaj, vászon; Francisco de Goya y Lucientes: 1797-98, vörös-kréta rajz; illetve: 1820-23, olaj, fal-vászon… Alkímiai előzmények: A zöld oroszlán megeszi a Napot (Rosarium philosophorum, 1550); „Materia prima”, mint gyermekeit elnyelő király (Lambsprinck: Figurae et emblemata, 1678); A „materia prima”, mint gyermekeit elnyelő Szaturnusz (Mutus Liber, 1702)…

Szaturnusz (Kronosz) bolygóját a babilón(ia)iak éjszakai Napként is tisztelték… A fej levágásának, leharapásának ugyancsak évezredes jelentése van. Az alkímiai hagyományban ez azt jelentette, hogy az illető részesült a solificatio, vagyis a Nap által történő megvilágosodás (illumináció) tapasztalatában. A „megvilágosodás” célja az alkímiában a materia prima megtalálása, ami a legnagyobb titoknak számít, így senki sem tudja pontosan, hogy „mindez” valójában „mi-csoda”… Az antik görög alkímiában nevezték Hadesznek is, majd Unumnak, Monadnak, a XVII. század elején pedig Káosznak, ugyanakkor Mikrokozmosznak. A legfőbb titok maga a mindenség, amely mindent tartalmaz és magába fogad, amelyet semmi nem tud befogadni vagy felülmúlni…

Egy XII. századi alkimista szöveggyűjteményben (a Turba Philosophorumban) ez olvasható: Tudatom veletek, hogy minden teremtmény kezdete egy bizonyos első, örökké tartó és végtelen természet, amely mindent megfőz és kormányoz, és amelynek aktív és passzív aspektusát csak azok ismerhetik, akiknek megadatott a szent művészet ismerete. Az elsődleges, és örökké tartó természet (prima materia) említése Szaturnuszra irányítja a figyelmet. Egy hozzá intézett orfikus himnusz (Orpheusz: Kronoszhoz) sorai így szólnak: Mindent elnyelsz, hogy szaporítsd, Te tartod a határtalan mindenséget az eltéphetetlen kötelékekben.

(Ajánlott irodalom: Carl Gustav Jung: Az alkímiai konjunkció – Mysterium Coniunctionis, Walter-Verlag, 1990.)

Goya! Boszorkányok, óriások (Kolosszus; Óriásalak az erkélyen…), kecske-lények, állatok, mutánsok, repülés, Repülő kutya, evés, kannibalizmus… Fékeveszett bolondságok, gyerekrémek, rémálmok, félelem, A háború borzalmai, melankólia, felfal(at)ás… 25. álom egyesekről, hogy elnyelnek bennünket (1797-98, szépiarajz), Van mit kiszívni (1797-98, rézkarc, akvatinta, Caprichos-sorozat), Két evő öreg (1821-23, olaj, fal-vászon), kétségek, elsüllyedés, Kettévágják az öregasszonyt (1824-28, krétarajz, megsemmisült), Az ész álma szörnyetegeket szül – El sueño de la razón produce monstruos (1797-98, rézkarc, akvatinta, Caprichos-sorozat), A boszorkányok proklamációja (1797-98, vörössel lavírozott tusrajz)…

Szaturnusz, mint Goya szellemi „önarcképe”… Az elnyel(et)és motívuma és ténye itt új dimenzió(ka)t kap. Aki a Szaturnusz-festményen elnyeléssel fenyeget, sőt: elnyelést folytat, az nem csak megeszi az embert, hanem a tudatos én-en túl: mélyebb, átfogóbb (tudattalan?) rétegekbe meríti alá áldozatát. Ezáltal (meghasonlott) önmagát is… Ez a rém semmiféle megnyugvást sem ajánlhat, ez evidens. Goya tragédiája, hogy önnön határait átlépve, nem istenre talált, hanem olyasmire, ami kitörölhetetlen rettegéssel töltötte el. Ezen a festményen (Szaturnusz felfalja gyermekét) nem csupán a klasszikus mítoszról és a jóslat továbbgondolásáról van szó. A művész itt alkotását és egyben önmagát (eddigi én-tudatát) is lefejezi… A brutális aktus utáni csönd is csak kilátástalanságot, halált, és pokoli sötétséget visszhangzik…

(Ajánlott irodalom: Földényi F. László: A lélek szakadéka, Jelenkor, 1993.)

Átszállás… Megérkezés! Cuenca! Irány a középkori kisváros sikátorai felé, irány az óváros, a Katedrális, a Kortárs Galéria és az Absztrakt Gyűjtemény (izgalmas-változatos műalkotásai) felé…