Nagy Zopán: Spanyolországi reflexiók, látomások

No. II.
Cuenca – Madrid

Két kortárs kiállítás. 1. Fundación Antonio Pérez – Centro de Arte Contemporáneo. 2. Museo de Arte Abstracto Español. Két változatos, izgalmas, professzionális gyűjtemény Cuencában! Antonio Saura (1930-1998) meghatározó művész volt (a helyi művészeti iskola-intézmény is róla kapta a nevét). Saura mellett Manuel Millares vásznai, vegyes technikái feltétlenül kiemelkedőek! A sötét anyagok magukba vonzanak, módszeresen beszippantanak, a fekete leplekbe, éjjeli gézbe csavart, kiálló fémek, felénk nyúló henger-csőrök, maszkos csökevények sisteregve suttognak hozzánk… Némelyek „alaktalan alakzatok”, titokzatos (filozofikus) mutánsok, magukba fordult szörnyek, csöndes, lényszerű „minőségek”… De többek között Antoni Tápies, Jose Guerrero, Feito, vagy Canogar festményei, különféle munkái is említésre méltó, jelentős alkotások…

Leégett cirkusz: délelőtti iszogatás közben, délutáni spontán tánc: helyi (kortalan-idősekkel) a Delta presszóban… Hírek. Vasárnap: leégtek a vaságyak (is), miközben a Segundo robo-ban aszpikos rák-falatkák és zselatinos polip-csápocskák faroltak ki tálakból és ecetes szájakból… A söralátétekkel pedig újságcikkek mosódtak össze: Sánchez Vera, María Jesús Gomez, Saúl García Ínez, Alborzong Demanda Luces… Transparencia admite la queja! ¿Propiedad municipal o privada? Korterem-zöld büfé a Saura Intézményben. Az oktatók kora délutáni borozgatása pozitív atmoszférát, otthonos rezgéseket teremt. Bellas Artes Cafeteria (Bocadillos Menú Diario, Consulta Nuestra Carta)…

Túrázás, eltévedés, misztikus tájak, szakadékok, hegymászás a környék legmagasabb pontjához, az óriási Krisztus-szoborhoz… Barangolás, városnézés, tapaszok, rumok és fűszeres borok, remek társaság… Barlang-bár, szerpentin, hosszú fahíd a viadukt felett… Katedrális. Az óvárosi rész központja, amit a XII. században kezdtek építeni, egyike az első gótikus stílusú spanyol katedrálisoknak. Egyik jóslatában Nostradamus fontos említést tesz róla: ez az egyetlen épület, ami a végítélet napján is állni fog, ide kell menekülni, ha meg akarjuk úszni az Armageddont… Bizonyos zarándokok is lelkesen látogatják… Vissza a városba. Barátkozó (pult alól kínáló) pincér: „pucsító csupíítóó”, ó, illumináció…

Performance, verses videó az egykori író-költő, Federico Muelas (Cuenca, 1910 – Madrid, 1974) rom-házánál, a sziklás hegyek között:

Alzada en limpia sinrazón altiva…
¿Subes orgullos? ¿Bajas derrocadosia…
Sueños de un dios en celestial deriva?
¡Oh, tantálico esfuerzo en piedra viva!

¡Oh, aventura de cielos despeñados!
Cuenca, en volandas de celestes prados…
Gallarda entraña de cristal que azores…
¡Cuenca, cristalizada en mis amores!

(Comparti-masreduci-raumentarimpi prímrímpimpiri-pimpii…)

– –

Ételmérgezés. Toxikus dózis(ok). Ütőérből és tarkóból áradó, parázsló lávakígyó kúszik föl… Forróforróforróó: agyvelőben szertefröccsenő detonáció! Gomba-felhő szerű köd-transz, végtagokat lebénító idegméreg-fortyogások, dupla-tripla trip: polipméreg befecskendezések, ördögpolip-rájacsáp injekciók általi (utazás közbeni) ájulás… Átjutás (?)…

Méregtű beszúrások, elektromos láz, majd hidegrázást-indukáló herkentyűk pokoljárások felé delejező sokkolása: ismét forróság, mészfehér, csont-fehér sápadás, ülve ájulás, epilepsziás roham-hasonmás: rángás és bénulás váltakozása, ismeretlen epe-keserűvel elegy kénköves-bűzös méreg (zöldes-sárga tömény nyálka) anyagok kiöklendezése… – Nincs kegyelem!

Bosch-lények ébrednek, átváltoznak, önmagukat újra-teremtve jönnek, rezegnek. Rángatózva mocorognak, kísértenek, belém lépkednek, beleket is szétkennek, belső (elme) terekből érkeznek, hamarosan minden „valóságosat” szétszednek, bekebeleznek… Aludni nem hagynak, önálló cselekvést nem engednek, nem hagyják, hogy elaludjak, hogy az ájulás belső szféráiban (valamiféle nyugalom felé) tovább-ájuljak… Nem hagynak… Pedig most lenne „jó”! Végleg…

Jönnek a mutánsok, a szörnyek, a csökevények, jönnek a Prado-ból megszökött alvilági Bosch-lények, jönnek és jönnek… Jönnek a varangyos csőrös-pikkelyesek, a rothadt-pöttyös békabőr lebernyegesek… Jönnek a sáskadémonok, jönnek a kifordított belsőség-testűek, jönnek a megnyúzott végbél-fejű törpék, jönnek az enyvekbe mártott, fekáliás-véres szőrmék… Elrejtőzni! Fátylas dimenziók mögé merülni… Igen. Éppen víz alatt vagyok… Talán most nem marcangolnak tovább… Anyu kád. Anyu: kád! Beleülök, felhevülök, elrévülök, elmerülök… Anyu ki-o-káád… Ááááá! Megrázkódom. Mimi bimbóit nyomkodom. Sárgás-gennyes kutyatej spriccel a szemembe, arcomba, vaaa… Ó, egy tízmellű szőr-hölgyeménnyel élek! Társas magányok, abszurd-eufórikus létezések…

Napokig máshol. Fájdalmak, véres-kénes okádások és rémálmok között vergődve…
Csődörpinty! – Így ébredtem. – „Gyógyulás”? – Felhő, felhő: fele mell-hő…

Utórezgések. Ébredés előtt a következők mosódnak össze: apokrif evangéliumok, kopt gnosztikusok (Papyrus Berolinensis), az akhmim-kódex néven is ismert papirusz, amely az V. század elején: tollakba burkolva, egy fal-belsőben (talán egy klauzúra falán), egy keresztény temetkezési helyszínen volt elrejtve… Hülozoizmus, pánpszichizmus, faunológia, kozmogónia, apokaliptika (de origine mundi)…

A leírót három iker-leánya ébresztgeti. Anna, Luna és Zoé: nemzőjük homlokát, nyakát-mellkasát és köldök-környékét csókolgatják…

– –

Reina Sofia, kubizmus (Telefónica Collection: Cubism and Experiences os Modernity, 1907-1931): Juan Gris, Auguste Herbin, María Blanchard, Xul Solar, Jean Metzinger és Joaquín Torres-García alkotásai… George Herriman (Krazy Kat is Krazy – Kat is Krazy Kat): képregény-művészet 1913-1944 között…

William Kentridge: Basta y sobra (Madrid, Reina Sofia, 2017. 11. 01. – 2018. 03. 19.):

Színházi-képzőművészeti álmok, irodalmi találkozások összemosódása és komplex installációja. Goethe, Gogol, Büchner, Joyce és Jarry speciális megidézése, drámák, operák, fotogramok, grafikák, színpad-tervek és marionett-bábok egyidejű jelenléte. Ulysses visszatér az apokaliptikus színházba (El retorno de Ulises, 1998), melynek romjai között – évtizedekkel ezelőtt – a Pink Floyd zenekar is fellépet. Persze közönség nélkül, csak a köveknek, a pusztaságnak, az enyészetnek zenéltek… Faust átutazza Afrikát (¡Fausto en África!, 1995), az eltévedt Woyzeck és társai a „trónvesztett” Übü királlyal találkoznak (Ubú y la Comisión para la Verdad, 1997), és együtt nézik meg Alban Berg: Wozzeck és Lulu című kísérleti operáját, mégpedig Johannesburgban (az alkotó, W. K. itt született 1955-ben), egy színháznak berendezett kórházban…

(Ahogy a költő mondaná: de gestos incompletos y de finales inciertos…)

A színpadon, a báb-torzó társaság élén egy hatalmas, kibelezett rinocérosz bólogat és hörög. „Kvázi” beleiből, dróthuzalokon, rézidegeken át: érthetetlen rádióadás recseg. A rinocérosz szemölcsei mikrofonok, szemei fekete ásvány-kamerák (csiszolt ember-szemek), melyekbe opálosan: egy-egy néző arcképe, tekintete exponálódott be…

Levezetés, elvonatkoztatás, el(v)terelés, immár a repülőgépen: légörvények, viharok, további elméletek felé…