tiszatáj | 2018. május 18.

Nagy Zopán: Sejtések, fél-álmok, átélések…

A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA
Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…
Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések… Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

KÖTÖTT SZABÓDÁSOK, SZABAD VESZŐDÉSEK – A. FEHÉR VERA KIÁLLÍTÁSA

Átélt látleletek. Szövődmények, szinte hangtalan, neszező tépelődések, tépődött eszmék, vázlatos esszék, evődő esemény-töredékek, varratok, átélt eredmények…

Ember-tájak, ember-lények, elmélet-terek belső térképei, érték-határ töltődések, elvarrrrrrrrrrrrrrrrt, túlélt, átgondolt, tovább absztrahált emlék (át)vetülések…

Szövet-pixeleken túli, hívásokon, elhíváson, hivatáson, várakozás- és vágyakozás-átéléseken inneni, fixíreken, meta-textúrákon onnani, lírikus, konkrét elv(v)etülések, vegyes technikákkal oldott, érzelmi szférákba (el)engedett fabulák, meglengetett, játékos intrikák feloldásait indukáló „szabad kötődések”…

Ó, dimenzió-horgok, horgolás-fikciók, szabadon fogott, sajátos kép-versek, vers-képekbe suttogott fél-álom rezonanciák, szimultán szédülések…

Íme, A. Fehér Vera változatos alkotásai, kép-köd-fényei, átélt lenyomatai!

A fekete-fehér fotókon lévő jelenetekre olykor cérnaszálakkal szövődnek új megfejtések. Az ötletszerű jelentésekből, és montázsokból: valahol, a horizont mögött egy sejtésféle összeesküvés-elmélet rajzolódik ki. – Írja jelenlegi munkáiról a művésznő.

 

Találkozások. A „Hibaizmus” és a védtelen, vétlen (érdekek nélküli) „véletlen” művész(et)elmélet(i) találkozása az individuum szenzibilis, analóg, sőőt: „kézműves” alkotásaival: például egy boncmester rituális menyegzőjén, majd egy hajnali kutyaugatással körbefont babakocsi-csontvázzal, az enyhén rozsdás-vérpöttyös réten, a maszatos „tisztáson”…

Az erdőben kunyhó, benne ónix- és obszidián tükrök, megkarcolt rétegek, fölkapart töredékek. Kép-törmelékek lassított átfolyása… A bíbor- és karmazsin-ablakú sötétkamrájában üvegcsék, lepárlókészülékek, amott: nyuszt-, nyiszt-, nyüszt-, borz-, kékróka- és Hőgyész-szőrmékbe ágyazott, hegyikristály-szemekkel pislogó-világító fekete tojások rezonálnak…

A félálom egyik álma: asztrális fehér macska és hűvös hologram-nyest násza…

A művésznő matt fotópapíron átszűrt, megnyúzott, fény-frakkba öltöztetett kenguruval táncol. Minden belassul, a képkivágásokat opálos diavetítés által érzékeljük. Minden: hihetetlenül belassult, érzékien bizsergető, eufórikus és melankolikus… A látogatókat cérnaszál-erezetek, inda-varratok szövik át, árnyékvilág-erezetek, lassan lüktető összeköttetések… Spontán kötődések…

Az opál-ködben úszó szigeten különféle lények – és jelenések is kapcsolódnak a lassított tánchoz. Ó, Fehér Hermelin! Jég-kék farkas-hölgy, hó- és bársonypárduc… Tatuk és pávák, dervis-palánták, ezüst-bromidba öntött (l)árvák…

Zörej-zerge és szirén módjára éneklő kristály…

Komodói varánuszon lovagló, gyöngybagoly-maszkos, meztelen kislány…

Ezen kiállítását A. Fehér Vera speciális helyszínen, a kuriózumként is híres-hírhedt Bory Vár egyik (kissé körülményesen megközelíthető) toronyszobájában rendezte meg. Elefántcsonttorony? – Ó, genius loci! Egy lángelme fanatikus, módszeres-következetes építészeti művének egyik termében járunk, a hely szelleme suttogva sistereg…

A hermetikus (fotografikus) szövőműhelyben elmerengő (elme-rengő) rezdülések közepette, révülések mögötti, introvertált borongások, lírikus kép(ző)művészet, szellemi szövevények, gesztus-hasadások, filozofikus rések, szakadás-mint(h)ák rajzolódnak ki, szubjektív üzenet-objektek teremtődnek, suttogások halandóknak, hallgatások a (belső) teremtőnek…

Találkozások. Bizonyos felvételeken (ha csak áttételesen is): a ’80-as, ’90-es évek underground „kvázi-bulijai” idéződnek meg. Fotó-performance, happening, Hajas Tibor, Vető-Méhes, Zuzu-Zulu, Albert Einstein Bizottság, Batu Kármen, Kontroll Csoport, Kampec Dolores… URH, Sziámi, Balkán FuTourist, Rituális Rémtettek, Anyácska Ezüst Hangja… Az eszkimó kutya-asszony éji dala (is) fázik, és a Halott Kémek (még) ma is Vágtáznak (tovább)… Tovább…

 

Fénykép (k)észül, analóg:

A képen Szép Anna lóg…

Találkozások. Ó, a fotografikus Miró, a Dadába hajló-kacsintó montázs-füzérek, Man Ray és társainak utórezgése, a rontott hívások, a kissé roncsolódott fixálások átértelmezései, sajátos humor, önirónia és érzéki rezonanciák találkozása…

Az önmagukat nem el-, mindinkább tovább-varró szálak működtetik, alakítják A. Fehér Vera munkáinak mikro (kép-tér / tér-kép) világait. Ó, tenyér-erezetek, vérér-varratok, élet- és sorsvonal-átvarrások, átszövések, ön-befolyásolások…

Afe Ave Erev Revé

Véref Érvé Efem Veré

R. e. m. Adal Ad Alfa

Hal Éle Hal Dallam

 

Éle(d) Adom (ommm) Adal Réved

Révbe Om (ommmm) Adoma Éned

Om, om, omomomomom… – II – Panyigai, panyigai, panyigai, ü!

(Bory Vár, Székesfehérvár, 2018. 05. 19.)