Nagy Zopán: Metamorphoses / Ovidi(dada)us

REFLEKTÍV, IMPROVIZÁCIÓS KISELŐADÁS AZ OVIDIUS HELYETT CÍMŰ KIÁLLÍTÁSHOZ

A penna áthatol a textuson, a gesztuson… On…
Pennicillus, penna, penthaculum, non, deum, non…
Önképek, képmások, más-képek, meta-metamorfózisok,
hártyák, rétegek… Maszkok, álarc-maszkulancia dózisok…

Hamol ahomal*, lamohal omah! A lélek varázslata kellene
(ájultság helyett) – mondotta Hénoch, ám hiába szólott ellene!
*Káprázat valósága, tündöklő semmi… A homály csak homályt ellene…

Képmozaikok, rejtett jelene(te)k… A formák mögötti logosz szertefoszlik. Törmelékek, penészedő tégla-verejtékek, pixel-szennyeződés, ó, tépelődő koncepció! Elmélet-hézagok, hiátusok ájulnak a (mézet óhajtó) ködmocsár morajába… Szembesülés-kísérletek, öntükör-töredékek, metamorf ének…

„Ének az énekben.” Ó, morf, amorf, ó, metamorf!

Naso! Jöjj, láss jelent, dárdádat döfd – és öntsd belénk a tintát!
A Styx mélyébe Saturnus szórt higannyá vált homokot, s szikrát
szór Cyclops kacsintó ásványa: katt, fááj! Láva fortyog, gyomorból
árad a parázsló ős-kígyó. Pikkelyek, mozaik-részek, romok a romból…

Cyclops-kéz remekelt villámot félrevet ekkor:
és omlik önmagába pátosz, templom, detektor…
Más módon tetszik büntetnie: mind a halandót
vízbe veszíti, elmét bomlaszt, s bentről zúdít ránk halasztót…

Aeolus odvában foglyul berekeszti az űrnek
szélvészét, meg a többi szelet, mely felleget űz-ver,
és kibocsátja Notust. Kénes szárnnyal előront alakja:
rémületes képét szurok-éj feketéje borítja…

És a kiállítás (ájult, pince-sötét) mély leple alatt:

Remust felfalja Romulus, Héliosz perzseli Ikaroszt,
Lupus: lupust! Vesta-démon sziesztát! Éroszt és kultuszt!
Faust kísérti Ovidiust, Orpheus ébreszti Morpheust:
Morpheus (álmában) meghágja Orpheust…

Összjáték, kavalkád, archaikus intrikák, káosz és karnevál…
Pán-Páán-Pááán! Veszett Nimfák, majd Kasztor & Pollux oldalán…

Asztro-fóbikus versezet / Dada-ballada helyett is: ááááüüüáááááüááááádududádááááá, piha, ü, mordizomadtamááris,
áááákhááááááeeeeeááááámiááááá, metamata(t)ááááá(r)s, ü! iiiuuuuuukmunukuuááááááááiiiiiiiiiiiiiiááá, ööö-ü, üüü! Ü!

– – –

Primer történetekkel, személyes mitológiával, egyéni legendáriummal rendelkező művészeket kerestem meg, és kértem fel a közös kiállításra… 

Publius Ovidius Naso csaknem 2010 teljes évet „várt arra”, hogy Róma rehabilitálja, és legalább lélekben visszatérhessen szeretett városába, ahonnan életében száműzték.

A Metamorphoses a görög-római mitológiát, legendáriumot bemutató legjelentősebb költői műve, melynek sokrétűsége, gazdagsága szinte felmérhetetlen. 

A kiállító művészek arra vállalkoznak, hogy bemutassák saját mitikus történeteiket, személyes legendáriumuknak az éppen most aktuális pillanatait…– Révész Ákos, kurátor.

– – –

Kiállító művészek:

ANTAL Malvina|Apostolis ZOLOTAKIS|BABINSZKY Csilla|DARADICS Árpád|DÉR Adrienn|DÓRA Attila|ELEKES Károly|FAZEKAS Levente|GYŐRFFY Sándor|KOROKNAI Zsolt|NAGY Árpád Pika|NAGY Zopán|PAPP Ildikó|POSTA Máté|SIPOS Sándor|STARK István|SZABÓ Kristóf – KristofLab|SZIGETI G. Csongor

(MAMŰ Galéria, Budapest, 2020. 02. 21. – 03. 13.)