Nagy Zopán: Jónás
GHYCZY GYÖRGY KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ima. Bab. Gólya. Babafa. Kalif…
Filosz. Imafa. Michael. Ark. Falatka…
Alef. Szeráf. Fárosz. Fény. Angyalfa…
Személyiség-megosztás és vallomás
(Jónás, a Gólya és a Kalifa találkozása a képzőművész énjeivel, a költővel,
a nyomdaművészettel és a többiekkel):
vallomás az emberi elkötelezettségről, a szenvedésre való belső készenlétről…
GHYCZY GYÖRGY KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A 80 éve született Jónás Könyve emlékére
Ima. Bab. Gólya. Babafa. Kalif…
Filosz. Imafa. Michael. Ark. Falatka…
Alef. Szeráf. Fárosz. Fény. Angyalfa…
Személyiség-megosztás és vallomás
(Jónás, a Gólya és a Kalifa találkozása a képzőművész énjeivel, a költővel,
a nyomdaművészettel és a többiekkel):
vallomás az emberi elkötelezettségről, a szenvedésre való belső készenlétről…
Mintha életem s talán minden költő életének (egy-egy) szimbóluma volna (ez az érzés-folyamat), mely külsőleg simán foly’ és csak belül gyötrődik, álmaiban… – Babits Mihály.
Fa. Napszirom. Seb. Kifakadás…
Szélhárfa. Kacs. Óbor-csobogás…
Szeráf szárnya cet bordája,
nyest bundája, jós szakálla:
összeér, most összeér,
mert minden összeér, mert mindig minden összeér,
össze, összeee, össze-ééér…
Merülő (réteges) papírlapokba mártott éjjel leffentyűk és szívókák,
mitikus leplek alatti rituális mozdulatok: arany és mélysötét…
Képzeleti rajzolatok, szellem-ízű lenyomatok, íve, dárdák, hullámok, romok, aranykori leletek, rezgések, belső tervek – és termek, (k)asztrális boltívek…
A cet-teszt is tetszhet, nemde? Teszt-cet, teszt-cet: tetszegethet…
Kifordult látomások, belső csápok, legbelső (elmerült) világok föltárása, visszafordítása. A vissza-visszatérő eljövetel-jelenések, mint ragyogás-töredékek: ittlétünk csönd-áramlatai…
Monotípiák, színesszenciák mögött kavargó-örvénylő, monochrom palimpszesztek, balladák és imák… Isten(eke)t idéző versezetek, lírikus-szenzibilis papírmetszetek!
Jónási (Jónáson onnani, Jónásokon túli) kiáltások:
mélységek gyomrából, koporsók torkából recsegő könyörök és káromlások…
Alvilági szférákból fölszakadó émelygések-ájulások, zúzódott üvöltések,
bűzös sötétből fakadó öklendezések, negyednapi partra-vetések:
epét, zsírt, vért okádó újjászületések… Újjászületések, újjászületések…
—————————————————————————————————-
A könyvtárat közben ellepték:
a réz-rókák, a fény-fókák, a kék kecskék,
és a csodálatos méhecskék…
A költő ült. Ült, „boldog-keddben” megDicsőült!
Zsolt lett. Dicső! Dicsőült tehát, felállt s levitált…
Kisvártatva pedig (már a plafon alatt lebegve),
Ím-ígyen szólt Orphikus, részleges versezete:
Jónás-gyónás
Kelj fel és menj. NINI! VÉBE repülnél,
szállnál ha jóra, mint tolvaj hóhér.
Deszka nem maradt. Hű, nehéz az ólom
súlyú bűn, nyom és tetszhalott cethal ott
benyelé vederszám, s fél-ébren csusszan
vak /b/ringások három éjjel három nap.
NÁSpáng használata tilos, fölös szó,
valamint cethalhasban a tűzrakás.
Felelős kiadó lelkek
nyomdája és betűtípus,
esetleg festményélmény a
falon, nyomot hagyó nyomat
és kötelező olvasmány,
Jónás-gyónás, halványuló…
(Szekszárd, Illyés Gyula Könyvtár, 2018. 11. 14 – 12. 11.)