tiszatáj | 2023. január 25.

Hasonmások, rejtőző én-ek (és egyéb mások)…

NAGY ZOPÁN

MAROS LILI FESTŐMŰVÉSZ: NEM ÉN VAGYOK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fátyol-lehántás, maszk-foszlatás, madár-lény újrahasznosítás. Az egzaltált vagy éppen visszafogottan analitikus akt, mint egészalakos álarc, kiegészítőkkel megtévesztett, lenyúzásra előkészített álruha […]

Maros Lili: Not me / Nem én vagyok (2021, 70×100 cm, oil, canvas) – részlet

Éber álom-részletek, intuíciók a leíró jelenlegi eszmélései által:

Fátyol-lehántás, maszk-foszlatás, madár-lény újrahasznosítás. Az egzaltált vagy éppen visszafogottan analitikus akt, mint egészalakos álarc, kiegészítőkkel megtévesztett, lenyúzásra előkészített álruha.

Maros Lili zárvatermő nyitottságai, nyers-lírai ön-fragmentjei, urbánus nihil-reflexiói, egyszemélyes festői happeningjei (néhol depi-ingjei) által a felszínt, a testiséget csak szükséges eszközként használja… – De mi van a héj alatt, mi van a héj alatt? Mi van a látszó-nemlátszó személyiség(ek) mögött?

A duotonok, a trinitonok – és a többi én-ek: alteregók, duplexumok, doppelgänger-jelenségek, démoni formulák, asztrális sziluettek: mind-mind kiismerhetetlen átfedésekben élnek… Álom-álom: mélységedet inhalálom… Djuna Barnes az Éjerdőben, Sylvia Plath, Orlando, Virginia Wolf kéz a kézben, kés a vízben, hullám a hullámban (Hullámok), ó, szuicid farkasok…

A leíró álom-termében a művésznő álomtöredékeit szellem-filmesek vetítik (valahova a távoli-közeli, feszengő vásznak mögé)… A hasbeszélő pszicho-telefonfülke is megjelenik, funkciója most meghasonlott női öltözőfülke egy elhagyott kúria árnyékában, indákkal, ősi növényekkel benőve…

Egy-egy meghasonlott fülke, óvóhely, ideges ketrec, sértett kamra, titkos láda (sub rosa) is elszabadulhat, s kegytárgyakat, emberi részeket, labilis lelkeket vihet magával, miközben bolyongásba, netán ámokfutásba kezd… Mindez (a képzelet engedelmével) bárkivel, bármivel megtörténhet, persze a meditatív tervek, a lecsendesített erőkkel elegy magvalósítások enyhíthetik a túlzottan szabatos víziókat…

Átváltozások! A jóga-állapotok csöndjei és a körkörösen pulzáló, ön-párbeszédek (ön-pár-bajok) monoton rezgése szimultánban is működteti az alkotó előhívásait… Jóga van: hallgatni! Jógában áll a hallgatagság sok-sok fokozata, de a sistergések néma-játékai, az ész-kibillentő észlelések vagy tudattalan képzelgések hatásai is jelen vannak…

Pánikszoba, klauzúra, megidézett drámai részek, átlátás-lehetőségek: Woyzeck bódéjából szorongó, elfojtásokkal fűszerezett neszek szivárognak, s lassított, alig hallható lét-idők nyílnak össze… Ajtók záródnak-tárulnak… Egy-egy anyag aurájából perzsa pézsma, ópium-pára és citrus illat terjeng…

Elmozdulások, átváltozások, latens lárvából szín- és szint-fokozatok által is alakuló poétikai gondolat-átmenetek születnek… Finom maya-fátylak áramlásai mögött zajló én / nem én megvillantatások… Tompa rezgés, monochrom zeneiség összhatása a suttogó illatok párájában… Festék és köd, vászon és tükör…

Jelenések! Az idő-résen egy törékeny női alak áthajol – s kreppet, bársonyt, baldachint hasogató karja int: megvillan a fény-zománc, s fölparázslik a románc… Vakító holdvilágnál koboldok sakkoznak nyitott koporsóban, az egyik agyában hegyikristály, a másikban parajdi só van…

Anyaghasználat, mint kötöttség, oldás és kötés, szinte rituális kötözés… Test-nedvektől, testfestéktől átázó géz-darabok szisszennek fel! A művészettörténeti előképek a mögöttes világból csak részecskék szintjein folynak át… – így érzékeli, szövögeti tovább a művésznő: mint kislány-kori kortalan párka-rokon, mint duális, immár evilági Lili(th)-képzetű öntudat-kipárolgás…

S álmodja a lét-köznapi én-ek netovábbjait, érték-átviteli én-kivetületeit, nem-énjeinek (g)én-kezelt, lélek-préseken átszűrt, ön-kép-motívumait…

Függöny, opálos tükör-álom elfoszlása-megújulása, az ÉN nem-énjének egy-egy másik énje, mint ének megénekelt énjeiben az ő, a titkosabb ő-ő-ő, az ego-individuum-spiritum egybemosódásának óhajtott feloldása = nem-énjének önmaga spirális mása, az ÉN (az Ő) átfordulása, ki- és beforduló megnyilatkozása…

A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött. – mondta, írta: Ottlik Géza.

Kontroll, önkontroll / kivetkőző árnyak önjáró, fixálódó-merevedő, esetleges tánca… Én(ek) – nem-én(ek): a Nem én-nek való vidéken… Sum qui sum! – ez bizonyos? – és ezt itt melyik én kérdezte? A kitárulkozó meztelenség (főként az álprűd világban) gyakran zavarba ejtő, de a kitakart aktok, modellek titokzatossága (nemi identitásoktól és bizonyos kor-szellemektől függetlenül is) érdeklődéssel teli vágyak szimbólumai…

Manapság elvárt, sőt kötelező a nemi szervek kitakarása, még a zsenge bimbódzást is álságos kis tapaszokkal vagy pixelekkel tusolják, retusálják… Lili szelfi-ábrázolásai (ön)ironikus takarások, talán szavak nélküli, akt-uális gyászhírek a közösségi és művészeti oldalak felé üzenve…

Ó, sejtelmes rügy-fakadások, üde bimbók, dér-csípte szőlőszemek, finom-rajzolatú holdudvarok, lankák-dombok-szakadékok, ó, mágikus klitorisz-örvények, körkörös ánuszok, burjánzó fantáziák, selymes fövenyek, moha-puha pihegés-nedvességek, szirmokat-hártyákat rejtő szőrme-fürtök, dörzsikék, indaszálak, suba-kesztyűk, hermelin és nyuszt-prém érzetek, sejtelmesen lüktető kagylóhúsok, lila-párás nyers-nyalábok, pirosló Tűzvirágok! – Hol rejtőztök, merre vagytok?

Maros Lili esetében az excentrikus (esetenként indirekten) intim expressziók, a pasztellesen plasztikus megoldású impressziókkal visszafogott gesztus-jelenetek, az intro- és extrovertált vérmérséklet hullámzásai, a rejtőzködés / ön-tükör tartás, a hasonmás / azonosság kérdései folyamatosan felszínre kerülnek…

A művésznő munkásságát követve: egyféle terápia – és sajátos meditációk egyvelege is eszünkbe juthat. Igen, az ön-terápia, nem csupán a művészetekben: az önismeret benső szakaszainál, ismeretlen rétegeinél, dimenzióinál, mellék-ösvényeinél, csapdáinál… Szóval: szinte minden szintjénél fontos lehet…

Az lélek-hívó ásvány-sziget mögötti erdő mélyén, egy beomlott kis színház szobányi műtermének ősrégi ládájában achát és obszidián ér egymáshoz: összenőttek, tompa fényükben a Hold-idő hasította emlék-kőzetek (némított csobogások nyelvén) énekelnek… A láda belső falait ismeretlen Halottaskönyv lapjainak olvashatatlan gyűrődései bélelik…

Mindezt (itt) most ki látta, s ki tekintett az eltakart szemek mögötti világba? – A sötét szalagok, takarások, kötések, tapaszok és tapasztalások mögött: ki- és befordított műterem-részletek, kis enteriőr-titkok, saját és fiktív helyszínek váltakoznak: a kint és bent cseréli egymást, majd magába merül, egybe forr, egyé válik…

Az alkotó attitűdjével, ön-képzésének folyamatos szinten tartásával, a művészet különféle eszközeivel élve: aggodalmaival, letisztultságával, szkepsziseivel, kríziseivel, kísérleteivel (bárhogyan is), akár közvetítőként, de: valamiképpen – valamelyik – önmagát mutatja föl… –

E szavakkal szólott Azaki Nemazaki – és a beállítást ezennel kinyitotta!

Jászberény

Lehel Film-Színház

Megtekinthető: 2023. 01. 20. – 02. 20.