Most itthon

Merthogy Anna Markot és művészetét csupán most kezdik igazán felfedezni idehaza. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Minden helyekről című kiállítással párhuzamosan egy másik, szentendrei tárlat (Árnyékok és jelek) nyújt, ha lehet, még átfogóbb képet a festő sokrétű életművéről. 

Az 1959 óta Párizsban élő alkotó munkásságának két jelentős szeletét mutatja be a Minden helyekről. Ahogyan nevében is benne van, a kicsiny méretű galéria két különálló terme szinte végig vezet Anna Mark hosszú pályáján, hiszen a kiállított művek művészetének lényegét tükrözik. Az egyik helyiségben az alkotó 1970-es évek körül készült olaj-papír munkáit láthatjuk, amíg a másikban húsz év terméséből (1980-2000), monokróm reliefjeiből kapunk ízelítőt. 

A látottak megértéséhez nem árt ismerni az 50-es évek szocreálja elől menekülő magyar alkotók törekvéseit, késői találkozásukat az európai irányzatokkal. Munkásságuk mostanában kapott figyelmet és töltheti be azt az űrt, amely a magyar művészeti fejlődésből kimaradt.

Így volt ezzel Márkus Anna is, aki Anna Mark néven vált ismerté külföldön, és életútja szinte tipikusnak mondható a történelmi események következtében. Már gimnazista korában „eljegyezte” magát a művészettel, tudatosan készült erre a pályára, hiszen olyan környezetben nőtt fel, ahol a zene és az irodalom szerves részét képezte a mindennapjainak. A kiváló rajztehetséggel megáldott Annát szerencséjére felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ám nem rajz, hanem festő szakra. Az intézményben aztán nem kisebb mester, mint Berény Róbert, a „magyar Vad” vette szárnyai alá a fiatal növendéket. Pályája nem indult el, a „Tiltottak menedékénél”, a Fővárosi Bábszínháznál helyezkedett el, ahol Bródy Verával, Jakovits Józseffel és Ország Lilivel dolgozhatott együtt. Lehetőségek híján 1956-ban előbb Németországba menekült, majd 1959-től végrévényesen Párizsban telepedett le. 

A nemcsak festőként, de grafikusként is dolgozó Anna Mark németországi időszaka (1956-1959) alatt készített rajzain a teret még egymáshoz nem kapcsolódó, precíz módon megrajzolt, szürrealisztikus elemekkel népesítette be. Látásmódja fordulatot vett, miután Párizst választotta otthonául, a 60-as évekre már végérvényesen szakított a szürrealizmussal, érdeklődése az absztrakció felé fordult, technikája is megváltozott. Képeit lazúrosan, vékony rétegben festette fekete gouache-sal, szitanyomásos alapra. Néhol vörös, máskor rózsaszín színeket használt, sőt, a felvitt réteg alá még alapozott fehéret is becsempészett, aminek köszönhetően munkáiból mélyről jövő fény árad. Ezt a 70-es évek végéig tartó időszakot aztán újabb fordulat követi amikor a 80-as évektől kezdődően fokozatosan hozza létre reliefszerűen kiemelkedő formáit. Munkáiban meghatározó szerephez jut az árnyék: „Reliefjeimen az árnyékkal rajzolok” – nyilatkozza Anna Mark, aki olaj helyett különféle anyagokkal kísérletezik és talál rá reliefjeinek homokból, márványporból és műgyantából álló keverékére.

A most látható 1970–72 között készített olaj-papír képek bensőséges módon jelenítik meg otthonunk belső tereit. A többségükben vörös, fekete és rózsaszín színekkel megfestett mértani alakzatok egyszerűségük ellenére is jól reprezentálják szűkebb környezetünket. A négyzetekből és körökből álló formákat ugyanakkor Anna Mark szétszabdalja, bemetszi, szinte darabjaira vágja őket, szinte sosem maradnak teljesen épek. Cím nélküli képeinek szétbontott geometriájával az alkotó dialektikus játékot teremt a nyitott-zárt, a külső-belső tér között. 

Az 1980 és 2000 között készített fehér munkák már külső tereket, épületeket reprezentálnak. Az erősen görögországi szigetek építészete ihlette formák, főként boltívek, oszlopok, kapuk szinte teljesen kidudorodnak Anna Mark saját fejlesztésű anyagokból készített monokróm felületeiből. A plasztikusságnak köszönhetően a rájuk vetülő fény-árnyék más-más képet hoz létre, valóban árnyékkal „rajzoltak”. Habár különböző építményeket mutatnak, mégis szinte teljesen egyformának tűnnek. „Meglehetősen meditatívak ezek a művek, érdemes hosszan és többször megtekinteni őket annak érdekében, hogy észrevegyük a leheletnyi különbségeket közöttük” – mondja Árvai Mária művészettörténész, a kiállítás kurátora.

A kiállítás érdekességeként láthatunk párat azokból a használati tárgyakból, amelyeket Anna Mark még az 50-es évektől kezdett el gyűjteni: egy kulcsot, egy gyalut és két viaszöntő formát, otthonunkban, „minden helyen”, bárhol megtalálható tárgyakat.

Mindazok, akik eddig még nem hallottak Anna Markról, ebből a kiállításból részben pótolhatják hiányosságukat. Ha nem is láthatjuk a teljes életművet, megismerhetjük művészetének alapjait, amely további kiállítások alkalmából bizonyára még izgalmas felfedezéseket fog tartogatni.

Takáts Fábián

Anna Mark: Minden helyekről, Kisterem Galéria, 2022. július 1 – szeptember 8.
Kurátor: Árvai Mária  
Fotók: Sarkantyu Illés és Biró Dávid 

Képek: Kisterem Galéria