MINEK Kollektíva: FeketEpe

KIÁLLÍTÁS, PERFORMANCE, HANG-INSTALLÁCIÓ

A Minek: egy háromtagú (Nagy M. Hedvig, Nagy Zopán, Syporca Whandal) összművészeti kollektíva. Bemutatkozó kiállításuknak a FeketEpe címet adták, utalva a sokáig a melankólia okozójának tartott fekete epére. Hippokratész elmélete szerint ugyanis a betegségeket a négy testnedv: a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyálka aránytalan eloszlása, az éltető testnedvek hibás keveredése okozza, ráadásul a fekete epe túltengésében szenvedő melankolikusoknál a tünetek a kedélyben is jelentkeznek. A kollektíva tagjainak munkáit ez a melankolikus életérzés köti össze, mindhárman a nyolcvanas-kilencvenes évek poszt-avantgárd szubkultúrájának környékéről érkeztek.

Nagy M. Hedvig (1983) fotós. – „Szomorú-kegyetlen képei csakis a lényegről hajlandóak beszélni. És ha egy fiatal művész ilyen kíméletlen következetességgel csakis a lényegről hajlandó beszélni, akkor talán van még remény. Talán akadnak, akik tetteikkel elhomályosítják a halált – adott esetben épp azáltal, hogy felmutatják a halál igazságát –, így talán a létezés nem is csupán egyetlen orbitális hazugság…” – írja Miltényi Tibor.

Nagy Zopán (1973) költő, író, fotóművész. – „A mennyországban a poklot igyekszik megfotózni: saját kísérteties vízióit. Erős atmoszférájú múltfotói mindig sötét, humortalan, megrendezett képek. Egyfolytában forszírozza a hibákat és provokálja a véletlent. Intenzív bölcseleti és képzeleti figyelem motiválja – akárcsak verseit –, s állandóan reflektálja is önmagát a művekben. Misztikus érintettsége indulati-bölcseleti paradoxonokban létezik…” – írja Miltényi Tibor.

Syporca Whandal (1977) képzőművész, performer. – A „minden egész eltörött” szilánkjait összművészetével rendezi mozaikba. Megy a saját feje után, kísérletezik, feszegeti a maga és mások határait. Alkotói fanatizmusa túlmegy a lineáris célok fiktív és manifesztálódott labirintusán. Fizikai léte és teremtő ereje a pszeudo létben nyer örök nyughatatlanságot… – írja önmagáról az alkotó.

Ha valaki megnézi ezt a kiállítást, nem lesz se boldogabb, se elégedettebb az életével. Nem is ezért jött létre. Meglehet, mindhármuk munkáiban túlteng a fekete epe, de hát a melankóliából csak ott és csak akkor lesz művészet, ahol, és amikor kibuggyan a szájakon, akár egyenesen a kiállítótér hófehér falaira. És ezt az ő esetükben nem is kell feltétlenül képletesen érteni.

A művészettörténeti progresszió – azaz a korstílusok váltakozása az időben – úgy tűnik 1990-körül végképp leállt, az utolsó egyetemes korstílus, a Posztmodern elmúltával. Azóta van minden – vagy épp nincs semmi –, ez nézőpont kérdése.

Vannak mindenek előtt a Zsenik – akik mindig is voltak –, vagyis azok, akik kilógnak az időből, semmiből jött és sehovába tartó életműveikkel saját teret és időt teremtenek. Ezekkel az elmélet soha nem tudott mit kezdeni, besorolták őket az aktuális korstílusba, hogy beszélni lehessen róluk egyáltalán, és hogy tananyag céljára alkalmassá váljanak…

(Így lett a misztikus William Blake-ből romantikus művész, vagy a transzcendens Csontváryból posztimpresszionista festő.) – Miltényi Tibor: kiállítás-megnyitó, részlet.

*

Melankólia, Szaturnusz…

(Bekezdések egy fiatalkori jegyzetfüzetből, 1997-1999)

Indiában a Szaturnuszt Sani-nak vagy Mandá-nak nevezték. Lassú. Rest.

A restség (az acedia) Szt. Tamás szerint: „tristitia de bono spirituali divino”.

Avagy: „szomorúság a szellemi jó miatt”.

Az acedia Danténál az ötödik főbűn.

Ő, a melankolikusokat a Styx sáros vizébe helyezi. (Pokol, VII. 121-24.) –

„Zordon volt a lelkünk

Az édes légben, vidám napsugárban,

Mert belül méla ködöket cipeltünk:

Mélázhatunk most a fekete sárban…”

Fekete sár, fekete epe, zord, szomorú lélek: tristi fummo…

A lép (latinul: splen) is a Szaturnuszhoz tartozó testrésznek tekinthető.

Mélabús növények. Például: ciprus, helleborus (hunyor),

vagy a kerti ruta (angolul: rue, ami bánatot is jelent)…

A melankóliával járó őrület gyógyítható a fecske gyomrában található

lazúrkő tisztaruhába-csavarásával s annak a jobb karhoz való kötözésével.

De a nyakba akasztott gránátkő (vagy jáspis, topáz) is segíthet,

mely szemben áll a szaturnikus ólommal, türkizzel, mágnessel…

Melankóliát űzhet még a tisztátalanság,

éjjeli nyugtalanság (itt: denevér)

ellenpárja a sas, mely a fény madara –

s Jupiter állata…

Egyébként Jupiter varázsnégyszöge

(mensula lovis) szintén „megszabadító” lehet…

*

Melankólia, Szaturnusz, no. II.

(Bekezdések egy fiatalkori jegyzetfüzetből, 1997-1999)

„Humorom” (testnedvem): a fekete epe, amely persze, hogy melankolikus –

és persze, hogy a föld jegyében képvisel állást…

„Szilárdságom”, sötétségem, női princípiumom kozmikus ereje a vér áramlását –

és a flegmatikát simogatja leginkább…

De gyakran gondol a delfinre, a farkasra, a hegyi kecskére, a szalamandrára,

a mongúz-menyét-hermelinekre is, ahogyan néhány aktív fémre, ásványra is…

Ó, ónix, opálos füstkvarc, mandragóragyökér emberke-kristály,

ó, obszidián-burokban lebegő homunculus-fejlemény rezonanciák…

Nagy Zopán

Bakelit Multi Art Center, 2017. 09. 28 – 10. 10.

Megnyitó: Miltényi Tibor esztéta

Felolvasás, vetítés: Halszájoptika

Performance, videó, hang-rétegek: Syporca Whandal, Nagy Zopán

Zene, hang-installáció: Rosinflux