Mélysötét bársonyok mögött…

Jelenések:

Elme-szövetek sűrűsödnek, szövevény-fátylas transzparenciák oldódnak – s morfológiákon innen (és túl): belső tér-szelvényekben transzformálódnak… Szeparált szakralizáció és ön-rekonstrukció együtt-hatása, fedettség, rejtett architektúrákat (metakommunikációval) kitapintó éjjelek… 

Redőnyzárak és rezgő lamellák mögött látok egy szűrt-sötéten átsejlő, meg-megnyíló folyosót. Falai csönd-bársony feketék, hamuszürkék, füstkvarc, ónix- és obszidián-suttogások…

Részleges maszk-fogyatkozás! 

77 maszk mocorgása a művész fél-álom oltárában, ében éj-szekrényében. 7+7=14. 1+4=5. Kvintesszencia! A hasonmás arcáról (a négy égtáj, a négy elem felé irányuló) négy maszk tekint befelé és tova, a fejtetőn elhelyezkedő ötödik maszk az egek felé, az ismeretlen szférák felé nyíló maszk: már teljesen áttetsző…

William Blake, Henri Michaux, Gustav Meyrink és Edgar Allen Poe látomásai jelennek meg: s egy közel-távoli, tudatalatti, enyhén lebegő építmény csillagvizsgálójának műtermében kísértenek, s köréjük rajzolódnak Goya szaturnuszi én-képei is, ön-feláldozó, érzék-csalódásokkal elegy kivetülései… 

A fekete analógiák, átfedések, esszenciák, az experimentális jelenlét időtlensége együtt élhet… Avantgárd és reneszánsz latens módokon (is) találkozhat az ön-analitikus művészet bizonyos boncasztalán. Sub rosa. Szenzibilis intenzitás! 

Mélysötét organizmusok és misztikus oratóriumok mögötti észlelések oltalmazása, érzék-matériák fel- és alkímiai összhatása, vegyes technikákba oltott szellemi feloldása, avagy: absztrakt-atavisztikus rétegződések, zárvány-lélektani folyamatok (hermetikus) ön-beavatása! Alászállás… A melankólia áttörése, majd átlépés újabb melankóliák – sajátos – örömeibe…

Nayg István Trauma című munkája (a leíróban) megidézheti például a sokoldalú Tadeusz Kantor megrendítő kép(ző)művészeti színházát (akár a Halott Osztályát is), de hasonlóképpen bevonzhatja Antoni Tàpies vagy Manolo Millares erőteljes művészeti világát: az alkotó(k) assemblage-ba, anti ready made-ekbe, viaszba-nagykabátba-festékbe-rongyokba-esernyőbe-üvegszilánkokba…, tárgyi fragmentumokba öntött borús érzelmeit, indulatait, bizonyos tragédiákat maradandó művészetté változtató (át-lelkesült) tárgyi metamorfózisait…  

– – –

A leíró éber képzetében (most) Anselm Kiefer és Anis Kapoor szellemisége találkozik egy asztrális térben… Csodás jelenések, dimenziókat átragyogó gondolatok, monumentális megvalósítások, majd neo-expresszív perforációk, illetve lassított átjárások… Tér-idő rezignáció! A Block Csoport (melynek Nayg István is jeles tagja): idén bemutatkozott a Velencei Biennálé területén. 

A Block csoportot a lengyel kurátor: Tomas Wendland hívta meg. Az összművészeti group (team, company) Hamvas Béla Álom című esszéjét kalapáccsal és betű-beütővel egy 200×100 cm-es fémlemezbe verte bele, amit videóval rögzítettek. A filmet projektorral egy 120x100x25 cm-es vízzel teli medencére vetítették, ami a szemközti falra vetült, rezonált. Az installációhoz tartozik egy mozgásérzékelő és egy motorral ellátott kar is, ami a vízbe lóg, és az arra járó néző mozgását érzékelő szerkezet felkavarja a vizet és összezavarja a falra felvetített mozgóképet. 

(A lírikus absztrakció-akció alkotói: Katona Zoltán, Nagy Árpád Pika, Nayg István, Palkó Tibor és Sebestyén Zoltán. A felvételt készítette: Kenyeres Ferenc, a videofilmet szerkesztette: Taskovics Éva.)

– – –

Belül sötét van, és nem látni semmit, de érezni, hogy valamilyen elektromos melegség lehet.

Az újonnan érkezett lelkek a kasokba szállnak. Láthatóan rendkívül fáradtak. Némelyiknek éppen csak utolsó erejével sikerül a titokzatos kasba vergődnie. Ő pedig nézi őket azzal a leírhatatlan és végtelen türelemmel és jósággal, ami éppen Ő.

Mintha a lelkek innen az életbe ragyogó gyémántfényesen indulnának el, átlátszóan és tündöklő tisztán… A méhész kezébe veszi a kasból kiszedett lelket. Aléltan piheg szegény, attól a rejtelmes változástól félájultan, ami ott benn történt és történik vele…

Hamvas Béla: Álom (Babérligetkönyv), részletek. 

– – –

Maya! Káprázat. Fátyol. A káprázat ismerete, megzavarása, lecsendesítése…

Ideg-rostok, erezetek szakadnak fel az elme-rendszer ezerszeresen átgondolt (rendhagyó építészetből és kimondhatatlan költészetből kimozdított) alkotásaiból… Kompozíciók és dekonstrukciók. Oldás! Beavatott jelhagyás, jelhagyó beavatás! Szellem és intelligencia szinte láthatatlan misztériuma tárul elénk. 

Intermezzo: a művész párizsi műtermében (ében ébredésben), a feloldott határok letisztult elmélkedés-ter(m)ében – éppen – Bartók Mikrokosmos-a szól. A hat zenei könyv, a nagy kollekció: 2 óra, 34 perc, 28 másodperc… A távolból (szimultánban) az Art Zoyd Nosferatu-albuma árad be… Aztán csönd! Hatalmas Csönd…

Fekete bársonyok hasadása, sötét selymek surlódó sikolya, sejtelmek sistergése, mélykék zsák-vásznak hörgése, lehelet-lila baldachin morajlása, elvágyódása: alagsorok félhomályában… 

A sűrűség és az anyagtalanba foszló anyag titokzatossága egyaránt vonz, bevonz…  A mozdulatlanság feszületéből kiszabadító, az alkotói feszültséget tovább árasztó energia-áramlás: éltető folyamat… Entitás.

A mélység tartalmai kilépnek az aktuális időből! 

Nayg István művészete, akár egy ismeretlen koan, akár egy post-poétikai kinyilatkoztatás: a csönd mérhetetlen súlya, illetve feszültséggel töltött, titokzatos hallgatagság nehezedik reá…

(Szolnoki Művésztelep – Kert Galéria, 2022. 10. 15. – 11. 11. A kiállítás a Magyar Festészet Napja rendezvény része)

Nagy Zopán