Tiszatájonline | 2023. május 16.

Megszállottan festeni

BESZÉLGETÉS NAOMI DEVIL FESTŐMŰVÉSSZEL

TAKÁTS FÁBIÁN INTERJÚJA
Naomi Devil, azaz Ördög Noémi alkotásai bőven adhatnak okot a meghökkenésre. Az online tér után erről személyesen is meggyőződtem, amikor felkerestem legújabb, Obsession című tárlatát a Nagyházi Contemporaryban (NACO). Különös, szürrealisztikus világát: dekoratív növényi formáit, kimért, maszkszerű arcait látva kérdések fogalmazódtak meg bennem. Nem voltam rest összeírni őket, Ördög Noémi pedig készséggel mesélt képeinek elemeiről, stílusról, technikai fogásokról, kétlaki életéről, a bécsi és budapesti művészeti képzés különbségeiről.

Ördög Noémi félig művész családból származik: nagyapja Ördög László festőművész, édesapja ipari formatervezőként dolgozik. A művészet iránti érdeklődés mindig is ott lappangott benne. Már középiskolásként látogatta a Salzburgi Nemzetközi Nyári Művészeti Akadémia kurzusait, majd Bécsben, az ottani Szépművészeti Akadémia festőművész szakán diplomázott. Később építészetet és alkalmazott grafikát is tanult.

A design, építészet és képzőművészet területén szerzett készségeit, tapasztalatait a festészeten belül kamatoztatja. A kortárs mondanivaló mellett fontosnak tartja a technikai tudás fejlesztését is. Pályája során hosszabb lélegzetű sorozatokban gondolkozik, amelyek valamilyen gondolati vagy technikai innovációból fakadnak. Ördög Noémit különböző művészeti és történelmi korszakok párbeszéde foglalkoztatja. Nemcsak kifejező eszközeinek tárházat gyarapítja a régi mesterek technikai fogásainak tanulmányozásával, hanem igyekszik azt a szellemiséget is megérteni, amivel alkottak.

– Obsession címen mutatod be meghökkentő festészeti világodat a Nagyházi Contemporaryban. Egymással összefonódó gyümölcsformáidat, női test idomait idéző növényeket, távol-keleti kultúrák maszkszerű arcait. Hogyan találsz rá ezekre az elemekre?

Még sose fogalmaztam meg tömören, hogy mi vezet egyik témától a másikhoz, de röviden szólva a párbeszéd a vezérfonal. Ez néha különböző korszakok, máskor eltérő kultúrák diskurzusa. Érdekel, hogy mit tudnak egymásnak mondani, egymástól tanulni. Hogyan lehet szintézisükkel új értékeket teremteni.

A kiállítás egyik sorozatánál az egymástól távoli japán és afrikai kultúrák beszélgetnek. A gyümölcsös sorozat reflexió a művészettörténetben Wunderkammernek nevezett ritkaságok gyűjteményére. Mi újat tudunk hozzátenni ehhez a témához a nagy felfedezések korán túlinak tűnő világban? Csak látszat, hogy már mindent felfedeztünk ezen a bolygón. A genetikai manipuláció és a modern digitális technológiák új távlatokat nyitnak.

– Új tárlatod munkáit látva is kitűnik azok szürrealisztikus mivolta. Korábbi képeid is valószerűtlenek, de egy-egy sorozat más-más korszak művészetét idézi és helyezi mai kontextusba. Mesélnél ezekről a korábbi sorozatokról?

A műveim tűnhetnek szürreálisnak, de jelentéshordozók, közvetett formában a valóságról szólnak. Az álom is szürreális, de valós élményekből fakad. Az allegória is áttételes ábrázolás. Egyik esetben álomfejtő, másikban esztéta magyarázat lehet szükséges. Az én műveim üzenete is átjön a figyelmes szemlélőnek, bár lehet, hogy időnként más-más színezetű értelmet nyerve. Ugyanakkor az sem baj, ha a néző csak egy gyümölcscsendéletet lát a képben.

– A mostani képeid melyik kor stílusát, technikáját parafraziálják?

A parafrázisos sorozatomat jelenleg lezártnak tekintem. A parafrázis olyan művészeti technika, amelyben egy korábbi alkotást másolnak vagy utánoznak azért, hogy azt újraértelmezzék vagy továbbfejlesszék. Ezáltal az eredeti mű új értelmet nyer, és a művésznek lehetősége nyílik arra, hogy kifejezze saját személyiségét és stílusát, miközben elismeri az elődei által alkotott művészi hagyományokat. Az új sorozat képei a NaCo Galériában semmilyen konkrét korábbi alkotásból nem indulnak ki, ez teljesen új képi világ.

– Mindazok, akik első ízben találkoznak olajvásznaiddal, egyszerre megnyugtatónak és felkavarónak is találhatják azokat. A szabályos kompozíció és az élénk színek mellett az egymást „bekebelező” gyümölcsök, a maszkok merevsége ijesztően hat. Jól érzem?

A művészet nagyszerűsége abban rejlik, hogy minden egyes alkotás a különböző nézők számára eltérő jelentést hordozhat. Egy műalkotás számtalan szinten és formában kommunikál a szemlélővel, és minden egyes embernek saját élményei és személyisége befolyásolja az értelmezést. Két ember ugyanazt a műalkotást láthatja, de egészen más benyomásai lehetnek, más érzelmeket válthat ki a mű. Valaki számára a kép szomorúságot és melankóliát sugallhat, míg másoknak örömöt és boldogságot adhat.

Végül is a műalkotások számos lehetőséget kínálnak az értelmezésre és az, hogy mindenki másképp látja és értelmezi őket, csak gazdagítja az élményt. A művészet csodája abban rejlik, hogy lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a maga értelmezését, és ezzel együtt megfogalmazza maga számára az alkotás értékét és jelentőségét is.

– Színpompás vásznaid nagyon dekoratívak. Már-már divatfotókhoz hasonlóan megragadják a néző figyelmét. Milyen technikával éred el ezt a hatást?

Ezt a hatást élénk színvilággal és lazúros technikával érem el. A lazúros festészet egy olyan technika, amelyben a festéket vékony rétegekben, általában hígítva és áttetszően viszik fel a festett felületre. A lazúr festékrétegek alkalmazása lehetővé teszi, hogy a festett felületen a színek árnyalatai láthatóak maradjanak anélkül, hogy teljesen elfednék az alapanyagok eredeti textúráját. Ez a technika alapvetően a rétegezésről szól, amelyben a vékony festékrétegek egymáson helyezkednek el és lehetővé teszik a művész számára, hogy finom árnyalatokat és tónusokat hozzon létre.

A lazúros technika nagyon időigényes, mivel a művésznek meg kell várnia, hogy az előző réteg megszáradjon, mielőtt újabbat vinne a vászonra. Azonban a végeredmény lenyűgöző, mivel a festmények sokkal mélyebb és gazdagabb színeket mutatnak.

Az élénk színek kiemelkednek a képen, azonnali figyelmet vonnak magukra, felhasználásuk életre kelti a festményt. Használatuk a festészetben minden művész számára kihívást jelent, de ha ügyesen alkalmazzák, a végeredmény csodálatos lehet. Az élénk színekkel dolgozó művészek számos technikát használnak például a rétegezésre, a színek keverésére és az árnyékolásra, hogy kiemeljék az élénk színek hatását, és hogy egyensúlyban tartsák a többi részlettel. Az élénk színekkel való kísérletezés lehetővé teszi a művészek számára, hogy új színekkel, árnyalatokkal és hangulatokkal játsszanak, így keltve életre a festményt.

– Az életrajzodban olvasható, hogy eleinte a divattervezés érdekelt, később mégis a festészet mellett döntöttél. A családi háttered (nagyapád festőművész, édesapád ipari formatervező) is közrejátszott ebben?

Nagyapám tájképeket festett, ami engem nem nagyon érdekelt annak idején. Ő egyébként sem nagyon értett a gyerekek nyelvén. A családi háttérnek mégis egészen biztosan szerepe van, hiszen nagymamám rendszeresen vitt múzeumokba. Amikor először voltam Salzburgban a Nemzetközi Nyári Akadémián 2002-ben, akkor kezdtem igazán művészettel foglalkozni, és művészi pályára készülni. Ettől kezdve édesapámtól tanultam a legtöbbet. Korábban nem tanított, de később mondta, hogy óvodás korom óta felfigyelt a rajzaimra. Salzburgban, 16 és fél éves koromban, mint afféle csitrit, persze, hogy engem is érdekelt a divat, főleg az önkifejezés az extrém ruházat segítségével. Tehát ez is a párbeszédről szólt a fiatalok és a világ között. Tulajdonképpen ma is érdekel az önkifejezés, erről is szólnak a műveim, csak az a „fiatal vadság” szelídült le.

– Tanulmányaidat nem itthon, hanem a Bécsi Szépművészeti Akadémia festőművész szakán végezted. Az osztrák fővárosban alkalmazott grafikát és építészetet is tanultál. Miért éppen Bécs? Mi a különlegessége az ottani képzésnek?

Az osztrák művészeti képzés hosszú hagyományokra tekint vissza, és számos pozitív vonása van. Az egyik legfontosabb sajátossága az, hogy az intézményekben nagy hangsúlyt fektetnek az elméleti és gyakorlati képzésre egyaránt. A diákokat arra ösztönzik, hogy ne csak alkossanak, hanem elmélyedjenek az irodalomban, a filozófiában és a történelemben is, hogy teljes körű kulturális és művészeti képzést kapjanak.

Másik nagyszerűsége abban rejlik, hogy széles körű és rugalmas tananyagot kínál. Az intézmények gyakran támogatják a diákokat abban, hogy különböző művészeti területeken kipróbálják magukat, és az egyéni érdeklődésüknek megfelelően alakítsák ki a tanulmányi programjukat. Nagy hangsúlyt fektetnek az egyéni kreativitás és az önkifejezés fejlesztésére is.

Nagyon fontos, hogy a diákokat szoros kapcsolatban tartják a szakmával, és számos lehetőséget biztosítanak számukra a gyakorlati tapasztalatszerzésre. A képzés során sok a workshop, a kiállítás és az egyéb szakmai esemény, amelyek lehetővé teszik a diákok számára, hogy kapcsolatot teremtsenek a művészeti piaccal és megismerjék az új trendeket és technológiákat.

Az osztrák művészeti képzésnek az is kiemelkedő előnye, hogy sokszínű és nemzetközi közösségbe lehet bekapcsolódni, hiszen az országban a világ minden tájáról érkező diákok tanulnak. Ez lehetőséget nyújt az interkulturális tapasztalatszerzésre és a nemzetközi kapcsolatépítésre, ami szintén nagyon fontos az egyre globalizálódó művészeti világban.

– Kétlaki életet élsz, Bécsben és Budapesten is dolgozol, a két nagyváros között ingázol. Érzékelsz-e különbséget a két város művészeti életében, illetve képeid fogadtatásában?

Bécs és Budapest, mindkettő gazdag művészeti hagyományokkal és élénk művészeti élettel rendelkezik. Bécs hosszú ideje a művészetek egyik központja Európában, és ez meg is látszik a város kulturális életében. Az osztrák fővárosban számos világhírű múzeum és művészeti galéria található, amelyekben a látogatók a reneszánsztól egészen a kortárs művészetig találhatnak kiállításokat.

A két város művészeti élete közötti különbségek elsősorban a művészeti stílusokban és a művészeti intézmények mennyiségében mutatkozhatnak meg. Bécsben sokkal több galéria és múzeum van, viszont sokkal kevesebb lehetősége van a fiatal kortárs művészeknek megmutatkozni, ebben Budapest jelenleg jobb. A két város ízlése teljesen más. Bécsben nagyobb hangsúlyt fektetnek az absztrakt expresszionizmusra és akcionizmusra, míg a Budapesten kedvelt absztrakt geometrikus művészetet szinte egyáltalán nem látni osztrák galériákban és vásárokon.

– Honnan inspirálódsz? Mi indít egy-egy témakör felé?

Tulajdonképpen ez egy folyamatos láncolat. Kicsit olyan a helyzet, mint amikor megkérdezik valakitől, hogy mire gondol, és az hogyan jutott eszébe. Ilyenkor nehéz hirtelen magyarázatot adni, mert vissza kell lépkedni, mik is voltak az előző gondolatok, de aztán persze hosszas magyarázattal vissza lehet követni, mi volt a szikra, ami elindította a gondolatsort. Nekem is egymásra épülnek a gondolatok és a témák, sőt, azt lehet mondani, hogy a szálak végül egy összefüggő hálóvá szövődnek. A gyümölcsös sorozat például egy plakáttervvel indult, amit a grafikus szakon terveztem egyik szemeszterben, de kapcsolódik egy Second Life-on tervezett genetikus manipuláció sorozatomhoz is. Itt két gondolati szál fut össze.

– Mit emelnél ki a festészeteddel, alkotói módszereddel kapcsolatban?

Szeretem az innovációkat. Örömmel és élvezettel próbálok ki minden lehetőséget, amit az új tudományos és technológiai eredmények nyújtanak. Ebben a tekintetben előre, a jövőbe tekintő vagyok. Másfelől szeretem, tisztelem és nagyon fontosnak tartom a művészeti gyökereimet. Tehát a múltból is táplálkozom. Csodálatos dolog a régi mesterek műveit tanulmányozni. Megpróbálni felnőni hozzájuk olyan céllal, amit ha elérni nem is lehet, de törekedni kell rá.

Takáts Fábián



Fotók: Az alkotó jóvoltából (https://naomidevil.com/)