Linea Umbrák – és egyéb figurák

                                                                                                                                Frottázs-montázs, 
                                                                                                                                ön-más kortárs: 
                                                                                                                                bőr-lebeny frottázs, 
                                                                                                                                megnyúzott Jónás, 
                                                                                                                                óriás Halban 
                                                                                                                                vér-zivatar van…

Barlangfal fej-fragmentumok omlanak magukba, majd állnak össze, körkörösen, ismételten (circulus vitiosus): újjáéledő maszkok, grimasz(k) sejtelmek, kőzet-dörzs-bőr fal-foltok, sajátos palimpszesztek, melyek betöltik a kijelölt életteret s kitöltik a képzelt képkeretet… 

Jelenések! Lószerszám-bőr által pántolt, szoros feszítéssel kötözött-bandázsolt, rusztikus-tömör, totemfejes látomás-hasonmások sorakoznak (art brut): szegecselve. Maszkos-archaikus, mazo-idolikus mellszobor torzók, vésett-roncsolt-szíjazott (arc-nyúzott) fej-objektek…  

Papirusz-olaj-kréta-zsír-nyálkahártya: fal-hús, velő-rúzs lefoszlású (belső arc) matériák, maszk mögötti újabb (latens) maszkok, és fej-forma bábok létre-lehelése… 

Gaál József művészetének rokon-világából előjönnek, jönnek, morajlóan érkeznek a különféle halálfejek is: totenkopf, tête de mort, cabeza de la muerte, ikhanda lokufa, ükhilin tolgoii, shi no atama, matenga o te mate (ó, ő egy remek baszk maszk)…

Az antropo-morfikus (b)elfojtások megnehezíthetik az empirikusan (is) zavart arcképek vonásainak, sőt: tényleges mikéntjeinek definiálását! 

A sejtek sajátos közlekedésén túl: éppen a mikrotubulusokban rezgő kvantum-információk szerte áradása zajlik, miközben a mitikus Lófej-rendszer jeles törzs-tagjai a Malklár Bolygó fő barlang-templomában enigmatikus kitüntetéseket vesznek át… 

Fődíj a nyolcszögletű, magmatikus, áttetsző Heliodor-burokba foglalt, Napkitörés-felejtés küldetésű, színtelen zafírral utókezelt, láva-hártya bevonatú, hexagonálisan kristályosodó magzat-fény!

– – –

A Persona Incognita sorozat utáni idő(k)ből: a tudat mögötti fél-éber terekből, a morajló matéria-rétegekből sejtődnek, sisteregve hívódnak elő a Linea Umbra fej-alakjai… A frottázs-technikát említve: például Max Ernst, vagy a futuristák mozgásfázist megjelenítő képei is emlékeinkbe kúszhatnak…

A papír fölszívta, megitta önmagát – s éjjellé változott. Az éj kísértés-szövevényei, mint önmaguk szerte-málló kísérlet-maszkuláriumai, rejtekekből növekvő médiumai: [1] jöttek, lassítva jöttek, és időtlen massza-jelenné, illetve alakváltó kéreg-lényekké alakultak… 

Gaál József önjáró Macula-jövevényei – az egyik valóságban – bőr-kérgeket vedlettek: a szeplő- és stigma-szerű foltok, a szemfenéki meszesedések, a szemüreg-mélységek egymásba illeszkedtek, majd újabb kép(ződmény)eket alkottak… Most sár(ga)foltok kavarognak a szemekben, s ideghártya-szennyfoltok a (be)látások lehetőségeiben…

Reverzibilis kompozíció: 

A Valóságok
Titokzatos foltok
Szemeim mögött
(Most átfordulok)
Szemeim mögött
Titokzatos foltok
A valóságok

(Nagy Zopán, 2011.)

– – –

Elfeledett könyvlapokon az örvénylő inda(non)figurák ismét megjelentek, újra-elevenedtek. Homlokokba karcolt haikuk, ontológiába oltott oximoronok [2] – és erekben, idegvégződésekben incselkedő ideogrammák mosódtak össze…  

Sötét örvényekből előhívódó, kavargó gesztus-vonalak, fonatok, alak(zat)okból kirajzolódó (kvázi) kalligrafikus szervek, végtag-csápok, önmagukba forduló, visszacsapó hullámok… Ó, ön-kép groteszkumok!  

A művész vaskos dörzskrétákat készít, hogy saját képzeteit előhívja.

Gaál József szavait idézve: a Vésett Arcok című munkáknál már a dörzsölést és a fordított levonatot elegyítettem, a frottázs technikája láthatatlanul beépült a munkákba. Életre dörzsölni – így érzem, mert az előhívott felület csak katalizátor. A komor cím, a Linea Umbra valami időtlent és mélységet sugall…

Egy költő-filosz pantheisztikus piktogramok és dharma-tanok [3] áramlásáról álmodik éppen… Meglepetésként: eltévedt paradoxonok találkoznak szaturnuszi aggok és vénuszi oldódások között (az én-töredékek erdejében)… A paradoxon életszemlélet is. A szenvedés világa mindig ott vár ránk, ahová menekülünk előle. – Tanítja a zen. 

Vétlen kapcsolódás, a leíró egy régi háromsorosát találja s tálalja: 

véges végtelen, 
megtelve üresedem:
esetlegesen,

szimultánban pedig az áhított halhatatlanság kapuit, vagy a képzelt jövő ajtóit ismeretlen hang-paták rugdalják, zaj-fogak szaggatják, s egy töredezett szférából ez a zenemű szól: Cryogénèse – Les portes du futur (Art Zoyd)…

Haiku, ecsetrajz, ős-jelek, tekercsekbe rejtett szerzetesek (légies) írás-képei váltakoznak, átváltoznak [4] … Távol-közeli kultúrák szimbolikái is át-át-tűnnek, rituális tánc-frekvenciák, hallhatatlan hullám-mozgások, transzparenciás transzok…

– – –

Glossza helyett:

az éjszaka fátylain át-derengve: Henri Michaux sűrűsödő tinta-rajzolat figurái, egymásba hangyaláb-írásjelekként akaszkodó, vagy éppen rovar-foltokká robbanó lényei (most) Vitustáncot rángtak…

Az éj penész-szövet és ideg-szövevény kísértetei: az idő-sebek kifakadó repedéseit, s az atavisztikus hangoktól hangtalanul őrjöngő (belső homorulatokba forduló) gondolatok perforációit próbálták begyógyítani… 

A beköltöző, egy különös szellemi entitás, energiákból alkotott lény (talán egy Tulpa) bentről rágta a mészköves agyfalat, majd a lebeny felől a homlok-belsőre vésett (fog-tűivel rajzolt) rejtjeles mintákat. A morze-szerű, szétesett betűrezgések a homlok-külsőre is átszűrődtek (negatívként vetültek ki), s a kiválasztott fejekből: a szú-démon mélyülő járat-barázdái smirgli hangokat és szisszenő súrlódásokat szivárogtattak…

Hippokratész (i. e. 460–370) szerint az emberi hangulatokat, érzéseket és a viselkedést négy testnedv határozza meg: a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyák (váladék). Tumor-humor: melankolikus fekete epe heheg a fanyar horpadásban – s a duzzadó erezetekben, valamint az elme-tekervények áramaiban is… 

Pszichológiai temperamentumok váltakoznak, kolerikus-szangvinikus és melankolikus-flegmatikus érzetek mosódnak össze. A humorálpatológia újabb elméleteket – és kérdéseket nyit meg a zavart és zavarba ejtő arcok mögött… 

Nagy Zopán 

JEGYZETEK

1. A testre, illetve arcra festett (tehát nem elkülönülő) maszk még közvetlenebbül szemlélteti a test képpé változtatását, illetve a választott maszkkal való azonosulást, az átlényegülést. Ebben az esetben a test, a maszkot viselő személy változik médiummá, míg a levehető maszkok esetében maga a maszk a hordozó médium… – részlet Szeifert Judit: Marszüasz – Gaál József művészete című kiadványából, Arcus Kiadó, Budapest, 2005.
2. Az oximoron retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe…
3. Buddha tanítása szerint nem örök anyagi atomok léteznek, hanem a világot alkotó ún. dharmák, őselemek alkotják a világot. Az egyén és annak külső és belső világa egyszerű elemekre oszlik, ezek a dharmák, amelyek állandó jövés-menésben vannak, létrehozzák a világ megszámlálhatatlan elem-társulását… 
4. A világot ez a folyamatos átmenetiség, egymásba változás, egymástól elkülönülés jellemzi, nincs megszűnés sem, csak átváltozás. A világ valamennyi jelensége átmeneti… – részletek Szepes Erika tanulmányából. Nagy Zopán: A kötet címe (A haiku jegyében), Gaál József ecsetrajzaival, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2011. 

(Linea Umbra, MissionArt Galéria, Budapest, 2022. 11. 16. – 12. 09.)