Levetkőzteti a nézőt

JAN SAUDEK KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
Jan Saudek a kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Képei tizenöt év után tértek vissza a magyar közönség elé, a szegedi Reök-palota 2016. október 28-án nyitotta meg a cseh művész fotóiból álló kiállítását. A művek önmagukért beszélnek. A fő témájuk az emberi test és annak különbözőségei… – VÉGEL KRISZTIÁN BESZÁMOLÓJA

JAN SAUDEK KIÁLLÍTÁSA
A REÖK-BEN

Jan Saudek a kortárs fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Képei tizenöt év után tértek vissza a magyar közönség elé, a szegedi Reök-palota 2016. október 28-án nyitotta meg a cseh művész fotóiból álló kiállítását.

A művek önmagukért beszélnek. A fő témájuk az emberi test és annak különbözőségei. Az alkotások erős formai világukkal és meghökkentő tartalmukkal teljesen rabul ejtik a gyanútlan szemlélődőt. Erre rásegítenek a sötét termek, melyekben a fények csak és kizárólag a fotókra fókuszálnak, ezzel segítve a külvilág teljes kizárását. Ez a két tényező (az erős formák és a fények) olyan világot teremtenek, melyet nem lehet közömbösen kezelni. Az érzelmek biztosan a hatalmukba kerítik a látogatókat.

Térjünk át magukra a fotográfiákra és tegyük fel a kérdést: mit ábrázolnak Saudek alkotásai? A válaszok kézenfekvőnek tűnhetnek, a valóság mégis az, hogy nem könnyű megtalálni azokat. Kezdjük az elején. Saudek fő témája az emberi test. Alakjait (többségében) megfosztja ruháiktól és az ősi, teremtett állapotba helyezi vissza őket, ezzel lehántja róluk a leplet. Lehullanak az álarcok és megmarad a „hús”. A testek plasztikusak és megmutatják az emberek valódi mivoltát. Nincsenek ruhák, nincs mi mögé elbújni. Ezzel egy olyan őszinteség bújik a képeibe, amely berántja a szemlélődőt. Persze az ember hajlamos jobban megnézni a pucér testeket, főleg ha azok ráadásul szépek is. Saudek azonban nem feltétlenül a szépségre épít. Alakjai sok esetben nem felelnek meg a kor szépségideáljának. A néző mégis átszellemülve adja át magát az esztétikai gyönyöröknek. Itt jön elő a megszokott félreértés az esztétikával kapcsolatban: az esztétikust sokan a széppel azonosítják. Az esztétika lényegi része inkább az érdekesség, a játék érzésének megragadása, mintsem a szépség definiálása.

Saudek képeinek több értelmezési foka van. Az első magukra az alakokra és plasztikai sajátosságaikra épít. Megmaradhatunk ezen a szinten is, de ha így teszünk, akkor megfosztjuk magunkat az értelmezés magasabb fokával járó örömtől, a játékban történő győzelemtől. Mi van Saudek képei mögött? Megjegyzendő, hogy a kompozíciók sokszor visszautalnak klasszikussá vált képzőművészeti alkotásokra (például Velazquez Vénusz tükörrel című festményére), valamint az antik szépségeszményre. De mindez nem fontos – az a fontos, ami életet ad ezeknek a testeknek. Ez pedig a lélek. A fotográfiák meglepő érzékenységgel tapintanak rá a lélek transzcendens mivoltára. A testeket valóságos porhüvelyeknek érezzük, melyekben ott lapul valami sokkal izgalmasabb, valami megérthetetlen, valami misztikus. Ez pedig minden ember számára érdekes, mivel az ember élvezi a megérthetetlen dolgokat. Érezzük, hogy van ott valami, a racionális és olykor unalmas valóságon túl. Ez pedig a lélek. Ezt a transzcendenciát próbálja megragadni Saudek. A túlvilági kapcsolatra kidolgozott egy, az egész képet uraló vizuális szimbólumot: a málló vakolatot. A képei többségében ez a málló, elmosódott falrész képezi a hátteret. Ha hosszabb ideig szemléljük a hátteret, felsejlik benne az égbolt és a felhők gondolata, ami ugyebár már könnyen összekapcsolható a túlvilággal. A felhők felett ugyanis a mennyek birodalma vár, ahova a lelkek vágynak.

A málló vakolat nem az egyetlen eszköze Saudeknek a megfoghatatlan kifejezésére. Egy másik visszatérő motívumot is észrevehetünk. Ez pedig az ablak. Tudjuk, hogy Saudek sok képét ugyanabban a szobában készítette, melyben egy nagy ablak is volt. Az alkotásain ez a motívum fontos jelentéssel bír. Ez a jelentés az elvágyódás. Az elvágyódás a hús-vér világból egy más jellegű valóság felé. Saudek több képén bemutatja a test gyarlóságát, romlandóságát, amit olykor az idő függvényében szemléltet.

Saudek nemcsak a képein vetkőzteti le alakjait, de a nézőt is megfosztja ruháitól, hogy aztán az könnyebben csatlakozhasson ahhoz a transzcendens léthez, melyet elénk tár. A lényegben egyesít minket. Az Egy részévé válhatunk általa.

Végel Krisztián