Tiszatájonline | 2017. december 17.

Külső-belső reflexiók, improvizációk

HAID ATTILA ÉS SZABÓ ÁBEL BÁRHOL CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN
Fotó-realisztikus objektek, hiper-realista mélabú? – Nem, ezek már nem divatos kifejezések, közelítsünk teljesen másképpen! A körülvevő struktúrák, a mértani formák szigorú „leolvasása”, majd átírása: elégikus önvallomások mögötti tartalmak. Lobogók, reklámszatyrok, hirdetések, fejzsákok és neon-vibrátorok takarásaitól láthatatlan (lényegi) alkotófolyamatok zajlanak itt… Akár a konkrétumok által elrejtett „vízjelek”, latens „logók”, mágikus pecsétek, avagy az enigmatikus lét-köznapi „hírek” mögötti lényegiségek: egyféle védettséggel ruházzák fel alkotóikat… – NAGY ZOPÁN MEGNYITÓJA

HAID ATTILA ÉS SZABÓ ÁBEL BÁRHOL CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN

Megbízható nyersanyagok és precizitás

Fotó-realisztikus objektek, hiper-realista mélabú? – Nem, ezek már nem divatos kifejezések, közelítsünk teljesen másképpen! A körülvevő struktúrák, a mértani formák szigorú „leolvasása”, majd átírása: elégikus önvallomások mögötti tartalmak. Lobogók, reklámszatyrok, hirdetések, fejzsákok és neon-vibrátorok takarásaitól láthatatlan (lényegi) alkotófolyamatok zajlanak itt… Akár a konkrétumok által elrejtett „vízjelek”, latens „logók”, mágikus pecsétek, avagy az enigmatikus lét-köznapi „hírek” mögötti lényegiségek: egyféle védettséggel ruházzák fel alkotóikat…

Bizonyos művészek a látszatok (kirakatok) világába csöndes elektromosságot vezető, a szerkezeteket, gyújtózsinórokat jól ismerő, tartalékos, de aprólékosan beavatott robbanás-szakértőként élik meg mindennapjaikat… Geo-metria-ária: kubista némafilm-zenék hasbeszélő operahősei. Alkotóink feltűnésmentesen, szinte észrevétlenül vannak jelen a belváros rom-kultikus ingoványaiban, majd belső fél-mosolyokkal ingáznak a döglött-monochrom külvárosok és a nyomasztó-szürke körutak, gyártelep-maradékok, raktár-csontvázak csodáit feltárva…

Egy locsoló-slag önálló életre kelt. A családtól (kínzóitól) egy teliholdas éjjelen megszökött, majd ámokfutásba- illetve ámok-kúszásba kezdett… Egy melankolikus markológép is meglépett. A 4-es, 6-os fölbontott vonalának egyik árok-állásából tört ki. A hetek óta magára-hagyott munkagépek meghasonlottságával siklott, karmolászott, az éjjeli körút ragyáit fölszántva mászott, mászott: az öntudat(lanság) határai felé…

Éjszakai (lélek)vezetékek, sercegő gondolat-zsinegek, elme-széfekben emlék-ékek, belső monológok… Ködfátylak suttogása, mocorgása, alvás-zavarban élő exponálások, a következetesség, a higgadt formatervezés óhajtása a tobzódó piros-lámpák, tiltójelek és tiltások káosz-világában… Hívás. Belső hívások… Stop. Fixír. Stop. Észrevétlen ájulások… Tapasztalt, ragacs-mart, aszalt aszfalt… Aszfalt lírikus sercegése-hörgése, karcokkal, sár-, vér-lábnyom mintákkal, ecsettel, nagy-látószögű elmélettel, mikro-lencsékkel, belső kötszerekkel, kötőszövetekkel… Nyomok, nyom-feltárások, nyom-hagyások, láb- és keréknyomok, mint: kígyópikkely-abroncsfoszlány-lepárlás-pecsét-nyomatok. Beágyazott, érzékenyített repedések repetitív éneke, targoncák, fél lábon álló óriási daruk álmaiban komponált rezgés-ódák és zörej-balladák… A nézők és a hallgatók: troli-vezetékek és villamos-székek…

A roncstelep közepén paneltömb áll, annak leégett ingyen-konyháján a Test Department zenekar próbál. Hajnali 04: 24-kor kezdik. Csak vasárnaponként játszanak… Elrozsdásodott, lefűrészelt gázcsövekből egy távoli lakótelep zenekari próbái is átkúsznak. Visszhangzóan, fémesen és elgyötörten. A jelen múlt-idejéből: az Einstürzende Neubauten és a Missing Foundation zenekar pre-apokaliptikus (sláger-gyanús) köszörű-sikolyai és vashordó-torzításai árasztják el a légteret…

Haid Attila és Szabó Ábel alkotásai több gondolatsíkú, illetve több irányú, más és más szempontokból is megközelíthető össze- és különfüggéseknek adnak lehetőséget. Komolyak, tehát senkire, semmit sem erőltetnek. Fölösleges definíciókat főleg nem! – Analógiák. Anamnézisek mögötti forma-felmutatások, konstrukciók, következetes alkotófolyamatok…

Egy közért a közért: mű-vész el-látó…
Távolba néző, bentről kibeszélő, kitartó, éltető, itató: Erató!
Beton és nylon, neon és (non) kánon, Breton és Byron…
S mert éppen szabadnapos Kharón: körúti csónakázás háton…

A „rózsaszín” immár hideg. Dermedt-rideg, véralvadással elegy ón- és higany lehalkított fe-szült-sé-ge… Vattacukor-árus didereg a krematórium mögötti ravatalnál. 11 éves kislányát is magával hozta. Ő, légyölő galóca-pöttyös miniszoknyában vacog, és téli fagyit rágcsál… A majálisoknak úgy lett végük, hogy el sem kezdődtek; a populáris Nagycirkusz minden lufijával, pudlijával, hupikék majmocskáival, menyasszonynak öltöztetett, kétarcú rozmárjával… már a távolban jár… A nagy, sötét házak, bizonyos nyirkosságukkal: belül (szinte) „vidámak”. A karmazsin-szín penészes foszladozások életlehelet-nyomok DNS-mintáit hordozzák.

Zónák. Baljós zónák. Az utcák most üresek, minden kihalt, szinte steril. Az igazán vészjósló az, amikor már a kínai is (folyamatosan) zárva van… Valahol van még remény – de nincs megoldás! Persze, hogy nincs megoldás: súgja a remény…

A fény-por és por-fény lerakódásai teherként nyomnak lelket és vesét…

Fém-fény: nyom-nyom, nyom-nyom: fény-fény! Urbánus-poétikus és indusztriális-szenzibilis effektek (egy kültéri bemondó úr és egy beltéri kimondó-nő recsegő, „poli-hisztérikus” hangján): Fém-be-ton-tan-tin, ezüst-bromid terpentin…

Réz-metil tan-tinta, elme-hinta minta… Panyigai, panyigai, panyigai, ü!

Az eleve elrendelések eredő rendjét kereső alkotók, a megbontott, az újra- és újra kibelezett város kakofonikus „szimfóniáját” hallgatják. A tér- és utcatestek, kiemelések, mélyedések, Vérmezők és Ördögárkok, elhagyatott Lakóparkok maradványainak, fölkaparásainak analizálása, feltérképezése, a plakátmagányokban ázó éjjelek sajátos harmóniába-feszítése, a keret-szerkezetekbe komponált ellenállások, és az esetleges találkozások csak látszólag oltják ki egymást…

(In)direkt össze-tetszéseiket, szellemi találkozásaikat a magányos, de magabiztos utazók önismerettel átitatott jelenléte hatja át, miközben egy-egy nyílt, hallgatag bólintás után (külön útjaikon) haladnak tovább… Tovább, tova, hova, tovább…

Nagy Zopán

(Bartók 1 Galéria, Budapest, 2017. 12. 15. – 2018. 01. 10.)

Haid_Attila_fotográfia (2) Haid_Attila_fotográfia (3) Haid_Attila_fotográfia (4) Haid_Attila_fotográfia (5) Haid_Attila_fotográfia (6) Haid_Attila_fotográfia (7) Haid_Attila_fotográfia (1)

Haid Attila fényképei

Szabó_Ábel_Baross_tér_olaj_vászon_150x200cm_2007 Szabó_Ábel_Büfé_140x180_cm_olaj_vászon_2016 Szabó_Ábel_Ideális_táj_olaj_vászon_90x95_cm_2010 Szabó_Ábel_Kiskapus_olaj_vászon_150x200_cm_2007 Szabó_Ábel_The_1st_Highway_oil_on_canvas_110x150cm_2007 Szabó_Ábel_Üzlet_olaj_vászon_150x190_cm_2015 Szabó_Ábel_Zóna_olaj_vászon_90x120_cm_2014

Szabó Ábel fesményei