Kortárs írók egyen-barna színben

SZILÁGYI LENKE
21 ÍRÓPORTRÉJA
A MAI MANÓBAN

A Mai Manó Ház könyvesboltjában ingyenesen látogatható a röpke egy hónapig nyitva tartó kiállítás. A május elején megnyitott tárlatot a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megrendezése alkalmából mutatják be. A portrék a Magvető Kiadónál 2014-ben megjelent A szabadság színes ceruzái c. kötet számára készültek, amiben huszonöt író írása jelent meg a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évről. Sajnos június 7-én vége a lehetőségnek, hogy egy sajátos fotográfus szemmel megalkotott kép-füzért nézhessen végig, aki érdeklődik mind a kortársirodalom jelentős alkotói, mind a mai magyar fotográfia egyik meghatározó alkotójának jellegzetes portré készítése iránt.

A kis könyvesbolti szobában 21 portré látható, kettő kivételével 2014-ben készültek, Borbély Szilárd és Bartis Attila portréi keletkeztek egy évvel korábban. A dátum különösen Borbély Szilárd esetében fontos, hiszen nagyon korán bekövetkezett tragikus halála miatt (2014. február 19-én halt meg), óhatatlan, hogy a tárlatlátogató fürkészi a bekövetkező tragikus vég látható jegyeit az író arcán.

Még mielőtt tudomásomra jutott volna, hogy könyv számára készültek a portrék, az a gondolat futott végig bennem, hogy a fotográfus fejében kellett koncepciónak lenni az írók fényképezése előtt. Túl az egységes formátumon, a képek barna tónusa, a megjelenítés módja is meglévő előzetes elképzelésre utalt. A portrék többsége komoly, gondterhelt, mosolytalan. Kivételek persze vannak, és képről-képre alaposan végignézve rá kell jönni, hogy a látszólag egységes megformáltság mennyi egyéni vonást, jellegzetes arckifejezést, akár magatartást is takar. Nagyon szembetűnő, hogy szinte kivétel nélkül az arc és a kézfej világos színe határozza meg a portrét. Lehet álló kép, ülhet az író asztalnál, könyvekkel vagy más tárggyal, dominálni a szeme, az arca és a kézfeje, a kéztartása fog. Talán egyedül Tóth Kriszta cicát simogató guggolós képe nem illeszkedik a sorba, felszabadult mosolya is elüt az íróportrék többségétől.

Nagyon érdekes megfigyelni, ki milyen háttérben jelenik meg, Szijj Ferenc omladozó háttérben könyököl, Esterházy könyvekkel körül bástyázott íróasztala mögött ül, Németh Gábor artisztikusan szép rácsos kapuban áll. Többen presszóban, kocsmában kávéscsészével, sörös pohárral, Konrád vörösboros poharat fog, de mellette ott a kávés csésze is. Már annak is van megfogalmazható jelentősége, hogy Parti Nagy Lajos laza mozdulattal fogja a fehér porcelán kávéscsészében lévő kanalat, míg Bodor Ádám előtt üveg kávés pohár áll nincs érintő kapcsolat tárgy és író között. Parti Nagy eszpresszó háttérfala absztrakt mintás, Bodor Ádámé fonott szabályos geometrikus. Ezek a finom apró különbségek mintegy megadják az írói személyiség lényegét. Cserna-Szabó szép fényes barna asztal mögött ül, az asztalon sörös pohárral, az asztal és a sör sárgás-barnás fénye sokat tesz az arc szemüveg mögötti komolyságához. Spiró fehér modern műanyag keretes ajtóban áll félmosolya, egyszerre optimista és szomorú. Háy János talán pályaudvaron szembejövő portréja a félrebillentett fejjel, lógó kabáttal maga a szomorkásan gondolkodó szabálytalanság. Grecsó portréja a teljesen elmosódott hátérrel együtt egyfajta lendületes fiatalosságot mutat. Márton László és Darvasi László fotelban ülnek. Darvasi mögött perzsaszőnyeg, az író hanyag tartással helyezkedett el, Márton László kezében az akkor elkészült Trisztánja és sajátos humorát megmutató vigyorgó halálfej a kép előterében.

A portrék egyszerre ábrázolják a fotográfus által megismert alkotót és a közismert írók, műveik révén az olvasóik számára legalábbis ismerni vélt, személyiségét.

Külön tanulmányt érdemelne a kézfejek megjelenítésének szerepe. Egyértelmű, hiszen írókról van szó. Arc és kéz. Kemény István egy pincehelységben áll, háttérben alig kivehető alakok. Boltív keretében a költő arcának és nyakának világító foltja, és zsebre dugott kezének csak a csukló részéből látszik egy világos ív.

Szilágyi Lenke nagyon jó fotós, amit a portréfotózásról meg lehet érteni, azt mind közli velünk.

Nem biztos, hogy mindenki ilyennek látja mai irodalmunk legjobb alkotóinak esszenciáját, de hogy oda kell erre a megközelítésre figyelni, az tagadhatatlan.

 Fürth Éva

Szilágyi Lenke – Íróportrék
Kurátor: Kenéz Réka

Megtekinthető:
2015. május 2. – június 7.

Mai Manó Ház