Tiszatájonline | 2024. június 5.

Jelhagyás-lépések és távol-közeli csönd-képek

BEREZNAI PÉTER: CONTEMPLATIO / SZEMLÉLŐDÉS CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA NYOMÁN 

NAGY ZOPÁN ÍRÁSA
A képek mindegyike a címadó gondolatmenetnek, filozófiának lenyomata kíván lenni, miszerint a művész nem a világban meglévő, minket nap mint nap körülvevő valósággal akar interakcióba lépni, hanem csendes szemlélődéssel vizsgálni a világot, létezésünk titkait.

Bereznai Péter: Contemplatio, Szemlélődés, 2024. olaj, vászon, 40x40 cm
Bereznai Péter: Contemplatio, Szemlélődés, 2024. olaj, vászon, 40×40 cm

Ennek a gondolatiságnak a lényegét Euripidész így fogalmazta meg: Némán járja minden a maga útját az igazság rendelése szerint.

Bereznai Péter festő- és képzőművész, de mindinkább szakrálisan elmélkedő gondolkodó, filozofikus alkotó ezen szellemiség jegyében tárja elénk jelenlegi lírikus-imaginárius sorozatát… – 1995-ben, tehát majdcsak 30 éve találkoztam először Pepe műveivel, azóta ismerkedem következetes művészetével és magatartásával, így állíthatom, hogy Ő többek között, Lao-ce, Jakob Böhme, Hamvas Béla, Hermész Tiszmegisztosz, René Guénon, Carl Gustav Jung, vagy éppen Henri Michaux archaikus időket is átjáró világszemléletével mutat rokonságot… 

Szvasztika, szent jelek- és hegyek (Meru, Rirab, Szumeru), azaz Hatalmas Hegy: mítoszok alkotta vidék, a dzsainizmusban, a hindu és a buddhista kozmológiában az Univerzum központja, a világ tengelye, az istenek lakóhelye. A nap, a hold, a csillagok, az égitestek mind körötte forogtak… Kulturális diffúziók együttállásai, világkorszakok váltakozásai és állandóság-jegyei, gnosztikus sejtések, rejtett égi jelenségek, matériák és láthatatlan szférák, éteri és evilági összekapcsolódások, (al- és felkímia), ősi tudások keresése, az ismeretek erői: mind-mind ott él, vagy éppen latensen lappang a képek mögötti képek szellemi tereiben, és idő-feloldásaiban egyaránt… 

A kozmosz törvényeit kutatva a tudósok gyakran estek a geometria, és a számok bűvöletébe. Azt vallották, hogy a valóság más részei is megragadhatók a geometria módján (more geometrio)… – közvetíti az áttetsző falak mögött élő narrátor… 

– – –

Intermezzo. Immanens dialektika. Azt a mozgást, a szinte láthatatlant, amelynek lényege, hogy önmagából kiindulva újra létrehozza az értelmet, Kierkegaard a dialektika terminusával jelöli. Ezt egyáltalán nem lehet elgondolni a szubjektum és az objektum dialektikájaként, mert a tartalmi objektivitást sohasem lehet összevetni a bensőségességgel. Ez a dialektika a szubjektivitás és ennek értelme között játszódik le; a szubjektivitás önmagában tartalmazza az értelmet, anélkül, hogy feloldódna benne, és az értelem sem oldódhat fel a bensőségesség immanenciájában… – gondolta éppen egy konstruktív hologram-képalbumokat gyakran vacsorázó, képzetekbe révedő-merülő néző…

– – – 

De hagyjuk most a circulus vitiosus-t, a helyben-járó okoskodás elméletét, mert: amiről nem lehet beszélni, arról (ugye) hallgatni, illetve: alkotni kell! Egy másik megközelítéssel, miként a költő egyik alteregója ezt már réges-régen kimondta / elhallgatta (egy ismeretlen Zen Buddhista kóanra koncentrálva): Kóan. Amit tudok, azt sem tudom. – Kóan? A kóan egyfajta őrült fejtörő, melynek teljes megoldása egyenértékű (lenne) a megvilágosodással. A kóan paradoxon, ám ha ki sem mondjuk, lehet-e az? 

Mindez persze nem Zen-nesz, e kép-művek mindinkább csend-jelek, egy-egy beavatás-hallgatás kivonata, esszenciája. 

Bereznai Péter alkotásai belső szemlélődések, de annál többek is. Ősi kultúrák rész-egészeinek fragmentált-jótékony kiemelése, meditatív-következetes visszacsiszolása és mélytudati feltárások újra-ültetése az ön-mitikus belső kertben. Mert a Szemlélődés itt Csönd-rétegek és lehalkított mozdulat(lan) lépések rezgése is. 

Az alkotó, a leíró, és a költő képzelt-valós ébredésében összemosódik a sejthető tér-idő: opálos maszk, fekete ónix és ében, nemes ásványok suttognak sötéten… Solem nigrum, de sötét vagy, benned ragyog 7 sötét nap! Közben az Ezüst Hold is duplán ki- és befordítja (higany és hematit) Janus-arcú tükreit – s átvilágítja Szaturnusz lassítva őrlő elme-barlang szerveit… Lebegő kert, kátrány és aranypor, obszidián műterem s megannyi rejtelem… 

Itt nem csupán szimbolikákról vagy rejtjelekről van szó! Talán többről, netalán egészen másról? A válasz összetett (kozmikusan, mikrokozmikusan is): letisztultság, tudásban-hallgatás, avagy a kimondhatatlan. Talán ez lehetne a kulcs. Ó, a definiálhatatlan definíció! 

A megvalósult emberben (lévén centrális helyzetben): az Ég Akciója tükröződik.

A konstrukciót a progresszív oldja, rajzolat-folyamat a démonokat ír(t)ja, jelent: öröklét felé közvetít, statikust a lelkület: elemekkel szétfeszít…

Bereznai Pétert 2024-ben Magyarország Érdemes Művésze díjjal jutalmazták. Miután gratuláltam neki, Ő (Pepe), a reá jellemző szerénységgel és ön-ironikus humorral reagált: Érdemes Művész? – köszönöm, szóra sem érdemes! Aztán a játékos, életigenlő kuncogás bölcs hallgatással párosult, majd folytatódott a csöndes szemlélődés, az az ön-azonosság, amely képeinek lenyomataiból, enigmatikus jelenlétéből és időtlenségéből is árad, mondhatni, hogy: alkotásainak auráján át is kirajzolódik – és csönd-jeleket rezegtetve él tovább…

(Városi Galéria, Szigetszentmiklós, 2024. 05. 23. – 06. 23.)