Tiszatájonline | 2021. december 5.

Inhalált kollázs-látomás és krónikus intenzitás

NAGY ZOPÁN

SYPORCA WHANDAL: TEST-MANIPULÁCIÓK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁHOZ
A kiállítás gerince Syporca kollázsaiból, digitális és manuális, többnyire fotó-alapú munkáiból áll össze, illetve egy-egy izgalmas objekt is megjelenik a térben. 
A művésznő alkotásai ön-analitikus rezgések, föltárások, szövettani mint(h)ák és bonctani (kegy)tárgyak elemeiből építkeznek-bontakoznak ki / be… A megmutatott jelenlét egyre inkább a spir(itu)ális befelé-élés folyamata…

A kiállítás megnyitóján Mucsy Szilvia fotóművész ezen alkalommal egy saját(os) akciót prezentált, egyféle improvizatív inter- és inaktív lehetőséget indukálva a közönségnek (bevonva a közönséget az interakcióba): az együtt- és külön-működések jegyében…

A performance hangjait Syporca Whandal DIY hangszereivel (zörejek, effekt-torzítások formájában) adta elő, mintegy kísérve a mozgások, töredezett mozdulatok ívét és megtorpanásait… A Mars-Merkur-Szaturnusz éppen a Jupiterben álltak! 

Alkotónk: a szeretet, az intenzív közlésvágy, az alkotói odaadás Fekete Madonnája! Lassan lépdel a rendhagyó oltárhoz, amely hangzásokat fakasztó, fel-felsíró tárgyainak: késnek, habverőnek, drótoknak, injekciós tűnek, preparált hegedűnek, kő-szívnek, olvasóknak, csengőknek, gyógyszeres fioláknak, idegszál-huzaloknak mágikus asztala… 

Intermezzo: 

A költő egy ismeretlen borpince-laboratóriumban ébredt – s összefolyva hallgatta az ínyenc vámpírok által éjjel lerágott, megdézsmált, kiszipolyozott otelló-fürtök sivatagossá váló leheletét, sistergő sóhajtását… Az ajkára száradt mélyvörös illatok kifolyásai oldódó hajnal-táj felé repedeztek… Fürtjeit megrázván: ismét a galériába transzportálta magát…

– – –

A falakon színjáték-rétegek, kaméleoni átfedések, különleges találkozások rétegződései: egy ismert Klimt-festmény hölgy-alakjából avanzsálódott transzvesztita: kokárdával, punkok, szentek, metamorfok, intim nemiség-eszközök, talált- illetve kidobott tárgyak, trash-művek (szótár: giccs, limlom, ponyva, szemét, hulladék), virágba-borult csonkítások, vissza-visszafolyó vércsíkok… 

Roger Martin du Gard: A Thibault család regény egyik oldal-foszlánya találkozik leszakadt fejekkel, illetve egy Rolex Oyster Perpetual karórát viselő csontvázzal, ó, Rolex Air-King! Zafírüveges acél, automata, fehérarany-berakású csattal… 

Rózsaszín gyertyák elfeslett, megbomlott cipőkben dermednek, változatos fanzinok titokzatos kapukként nyitódnak-záródnak, zacskók zizegnek, törmelékek dada-dognak, a kirakatban rózsaszín bugyi feszül egy belső képkeretre, a kollázs-montázs itt inkább egy érzelmektől, emlékektől túlcsorduló assemblage! =

A különféle tárgyak egymáshoz illesztéséből, összerakásából, halmozásából létrehozott háromdimenziós műalkotás egy-egy térbeli kompozíció lehetősége…

Az assemblage technikáját Pablo Picasso vezette be az 1914-ben született Abszintos üveg című alkotásával. A kifejezést viszont később, Jean Dubuffet használta először kollázsaira, melyeket assemblages d’empreintes-nek nevezett, de mindezt egyéb tárgyakból készült alkotásokra is kiegészítették, illetve Marcel Duchamp ready-made-jeire (azóta is) használják a művészet(történet)i definíciók során, de (itt) az ukrán származású amerikai szobrász: Archipenko (Alekszandr Porfirjevics Arhipenko, ukránul: Олекса́ндр Порфи́рович Архи́пенко, Kijev, 1887. – New York, 1964.) különböző anyagokból létrehozott munkáit is megemlíthetjük… 

A további falakon képre-írások, szöveg-folyások, módosított polaroidok, abszurd fashion-sorozatok illeszkedése, mozaikokba rendezése érzékelhető. Az alkotások felület-tereiből a perforációk, sebek, sebrések, átszakadások: néma-kiáltás üzenetek és metakommunikációs jelek… 

Éber jelenés, animáció 3D-ben: az idős-kortalan Macskahölgy láng-vörös bundában üldögél, pici, csipkeszerű, meggy-pirosra festett ajkának mozgása, némafilm-játék beszéde: egy megrepedt Herendi-porcelán csészéből (fekete teából) tükröződik…  

Morfium-ködöktől bódulat-lázas homlok(ok) mögött zajlik a visszafelé is játszható – 

ótahzstáj si élefazssiv – (v)előadás: a nyitva tartott zártosztály (nem leány) álma: rácsokon beömlő, terápiás endorfin-láva… 

Az édesanya hamvai a művésznő felvágott testében lüktetnek, beágyazódtak, beégtek, a bevarrás folyamatában fortyognak, talán a fertőzés-veszély is bekúszott a mély résbe, perzselve fáááj, fájdalmasan éget a gyász! 

A rituális elme-színház aurákat tágít(hat), tágít, hat… A tudattalan rezgés-hullámai csakrákat, képzelet-ajtókat, sőt: belső csarnokokat nyit(hat)nak, így kint és bent is hat(hat)nak…

Nagy Zopán 


(Fortebolt-Dokubrom Galéria, Budapest, 2021. 11. 29 – 12. 13.)