Formák és színek, ha „randevúznak”…
ERNSZT ANDRÁS – MARAFKÓ BENCE: SZÍNREZGÉSEK – KÖZTES TEREK
TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA
Első ízben állítják ki közösen munkáikat Ernszt András és Marafkó Bence, akik megpróbálják szemléltetni, hogy mi történik, ha a formák randevúra hívják a színeket. Művészetük e tekintetben pedig kiválóan összecseng, hiszen alkotói tevékenységükben a hangsúlyt mindketten színek és formák kölcsönhatására helyezik. Színrezgések- köztes terek című tárlatukon természet inspirálta organikus és koloritban gazdag absztrakt formák „pompáznak” a falakon, kesze-kusza alakzatok keresik szűnni nem akaróan egymást.
A nagykanizsai születésű Ernszt András tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte, olyan mesterek keze alatt, mint Valkó László és Keserű Ilona. A festészet mellett a tanítás iránt is elkötelezett, rajzot és festészetet tanít a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában, adjunktusa a PTE Művészeti Kar Festészet Tanszékének. Képeit számos egyéni (Nature transfer, Molnár Ani Galéria, Budapest, 2016, Rögzített mozgások, Molnár Ani Galéria, Budapest 2014), de főként csoportos kiállításon (Szabadjáték – II. Képzőművészeti Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Budapest 2020, „Bauhaus 100 – OSAS”, Vasarely Múzeum, Budapest 2019, „20th Century Art: A Different Perspective”, Sotheby, London 2019) bemutatta már.
Nagyméretű vásznainak élénk vörös, lila, rózsaszín, kék vagy zöld színei mintha harcot vívnának a már említett organikus absztrakt formákkal, amelyek leginkább méhrajra emlékeztetően „zsonganak” a térben. Ernszt András képeinek alakzatai leginkább szétszóródott üvegszilánkokra emlékeztetnek, de a geometrikus vagy szabálytalan formákról széttépett papírlapok vagy levelek is eszünkbe juthatnak, attól függően, hogy ki mit lát bennük. Ernszt non-figurális jelzővel illetett műveit strukturáltság, dinamikusság, rétegződés, változatos térformálás jellemzi, melyek a természetutánzás és -közelség illuzórikus voltát erősítik. Élénk, a tárlaton főként kék és zöld alapú alkotásai vibráló erejűek, az egymásra rétegezett, szálkázott vonalú formák miatt nyugtalanságot árasztanak, a fekete, fehér vagy kontraszt színfoltok állandó mozgás, nyüzsgés érzetét keltik.
A Nyugat-Magyarországi Egyetem formatervező szakán végzett Marafkó Bence munkásságára nagy hatással volt a Fajó János Kossuth-díjas festőművész által vezetett Nyári Művészeti Szabadiskola, melyen több mint egy évtizedig ő maga is részt vett. A Kassák Lajos szellemi örököseként ismert Fajó művészetét leginkább az op-art, a minimal-art és az új geometria programja befolyásolta. Élete során olyan, a geometrikus tradíciókból és konstruktivista művészetszemléletéből építkező műveket hozott létre, amelyek világosan szerkesztettek, rajtuk tiszta és derűs színeket használ az alkotó. Erre törekszik Marafkó Bence is, akinek műveit szintén a geometrikus-konstruktív irány és a modernista design is meghatározza. Munkáit kétdimenziós grafikák és vásznak mellett háromdimenziós objektek, formázott vásznak képezik, figyelmét a színek és a formák kölcsönhatásaira fordítja. Festészeti tevékenységében 1995-től jelenik meg a forma-szín összhangzatának és plasztikai, térbeli megjelenítésének problematikája, mértani formákból álló térbeli képeinek „színskálája” a pirostól a sárgán és zöldön át egészen a kékig terjed. Marafkó olyan alkotó, aki képeit érzékenyen elmozdítja, tónusátmeneteivel „színtesteket” reliefeket hoz létre. Egyszerűségre törekvő és energikus színvilágú reliefjein és objektjein elválaszthatatlan a harsány kolorit és a faktúra.
Habár munkásságukban mindketten a színek és formák kölcsönhatását vizsgálják, művészetük több mindenben is eltér, hiszen Ernszt András és Marafkó Bence is különböző eszközökkel, más és más megközelítésből vizsgálják a festészet mediális hatásait. A Színrezgések – köztes terek című kiállításukon Ernszt viszonylag friss, néhány akrillal és szitanyomattal készült vásznát mutatja be a látogatóknak, amelyeken kiválóan tetten érhetjük munkásságának jellegzetes formakészletét: a gesztusfestészetet idéző, ívelt, mozgékony alakzatait, organikus absztrakcióit. A többárnyalatú alapszínen izegni-mozogni látszanak az alakzatok, erős ingerre késztetve szemünket. A Gomolygó (2021), a Kék kert (2021), az Olvadás (2021) vagy a tárlat egyetlen zöld színvilágú képe, a Limeland (2021) is erősen absztrahált, a címükben jelölt képtől, amely inspiráló kiindulópont lehetett, messze eltávolodott. Az alkotó jól játszik sűrűn szőtt formáival, amelyek szinte behálózzák a felületeket.
Legújabb műve mellett régebbi, olajjal, akrillal formázott munkáit is megcsodálhatjuk Marafkó Bencének, akinek objektjein teljes mértékben a geometrikus-konstruktív irány érvényesül. A leginkább citromra emlékeztető Sárga Haiku (2008), a Négyzet és kör interakciója II. (2017), a Négyzet és kör interakciója IV. (2022), vagy a Tér-idő koncepció I (2022) olyan művek, amelyeknek elemei hol rétegelt módon épülnek egymásra, hol csak elmozdítja őket. Vizuális nyelvezetüket a forma, a felület és a szín triumvirátusa és harmonikus egysége határozza meg. Valójában plasztikák, amelyek formanyelvére erősen hatott Pán Márta szobrászata, aki előtt maga Marafkó a Pán Márta emlékére 3 (2012–2013) című művével tiszteleg.
Mindkét alkotó eleven hatóerőként értelmezi a színeket, absztrakt munkáikon a tér és szín egymásra hatását kutatják, képeiken, objektjeiken a forma és szín kortárs kontextusba helyezve jelenik meg. A Színrezgések-köztes terek anyagát elnézve, ebből a „randevúból” még folytatás is könnyedén következhet.
Ernszt András – Marafkó Bence: Színrezgések – Köztes terek
Molnár Ani Galéria, Budapest
2022. február 11 – 2022. április 9.
Ernszt András – Marafkó Bence: Színrezgesek – Köztes terek, Molnár Ani Galéria, 2022, kiállítási enteriőr, fotó: Bíró Dávid, a Molnár Ani Galéria jóvoltából.
