Fizetett orvlövész

HELMUT NEWTON 1920-2004

A Szépművészeti Múzeumban nyílt meg és tart nyitva július 14-ig a neves fotográfus közel 250 fotóját bemutató kiállítás. A Hősök terén álló múzeum korábban sokkal inkább kiemelkedő festészeti kiállításairól volt híres. Az utóbbi években helyt ad jelentős fotóművészeti kiállításoknak is. Meglepő, hogy most stílusában és tematikájában a hagyományostól jelentősen eltérő fotós kiállítását teszi egyenértékűvé a képzőművészet kedvelői számára.

Kertész és Lucien Hervé finom, misztikus szépségű fotóin felnőtt generációm kapkodhatja a fejét, mit is nevez a modern kor a világhíressé lett divatfotós zsenialitásának. Tagadhatatlan, hogy tehetség és egyéni ízlés, valamint látásmód jellemzi a művészt. Itt le is tettük a voksunkat, hiszen eddig ódzkodva, vonakodva neveztük a divatfotós Helmut Newtont művésznek, pedig nincs mese – tetszik, nem tetszik – az. Sem előzménye, sem jelentős követői nincsenek. Egyik albuma a Bérgyilkos címet kapta, másképp szólva „Fizetett orvlövész”-nek keresztelte a sorozatot a fotós, maga is érzékeltetve mintegy, hogy kemény, s – a fényképek készültének idején legalábbis – nyilván nagyon provokatívnak ható képi látásmódja volt.

Newton 1956-tól kezdve kezdi átformálni a divatfotó addigi szabályait, egyszemélyes hadművelete szinte előzmény nélküli. Főként fekete-fehér fotóin legtömörebben a domina szóval jellemezhető nőket látunk. Vékonyak, fiús testük és felfele néző, szinte mosoly nélküli arcuk van. Fekete harisnyában, tűsarkúban, gyakran mezítelenül pózolnak, alakjuk kontúrja éles, véletlenül se lágy, nőies. Hiányzik belőlük a gyengédség és a kedvesség.

Newton egy születőben lévő, azóta általánossá lett nőtípust ábrázol munkáin. Egyértelmű, hogy ez a megfogalmazás csak részben művészi képbe-öntés, hiszen egyszersmind a magazinok, a ruhák, a szeszes italok eladhatóvá tétele is a feladata. Helyesebb azonban múlt időt használni, hiszen mai szemmel nézve – mind a divat oldaláról, mind pedig a divat mögött ábrázolt modell-jelenség felől szemlélve – akár korszerűtlen ábrázolásmódnak is ítélhetjük Newton képeinek nagy részét. Eredetiségét és különös látásmódját leginkább a Private Property című album (1972-1983) 45 fekete-fehér kópia mutatja.

Newton képei telítettek, nincs rajtuk üres tér, nincs unalom, nincs oda nem illő tárgy vagy szereplő. Ami a modellekre nem jellemző, környezetüket annál inkább meghatározza: az őket körülvevő tér lehet buja, puha, budoár jellegű. A berlini fotós képein minden apró részlet fontos, a hangulat, az üzenet a tárgyak és a furcsa egyedi, nagyon gyakran kificamított és erotikus mozdulatoktól válik utánozhatatlanul egyedivé. Szépek a fények, az árnyékok. A tárlaton látható két a többitől eltérő műve is, egy ajtó és egy torony. Ezeken látszik igazán Newton művészi zsenialitása, vonzalma a fényhez. Említett munkáin a jól megkomponáltságtól, az árnyék fontosságától lesz elképesztően lenyűgöző az összhatás.

Newton megosztja a fotós társadalmat és nézőit is. Modelljei arcán alig lehet egyedi vonást felfedezni. Pontosan észleli a jelenlegi kiállítás egyik kritikusa, hogy leginkább felesége unatkozó arca írja körül, mit is hoz ki a divat és erotika tárgyából Newton. (Önarckép feleséggel és modellekkel Párizs)

A Szépművészeti Múzeum jelenlegi kiállítását Baki Péter kurátor rendezte, három albumot választott ki, melyekkel koncepciója szerint Newton legfontosabb periódusait kívánta bemutatni.  Követhetők a stílusváltozás állomásai a megjelenő képeken, jól elrendezett levegős tárlókon követhető, hogy a korai képek ígérete, hogy válik egyre inkább – sajnos, nagyon sajnos – üzleti szempontú reklámhordozóvá. A kiállításrendezés nagy erénye, hogy nem titkolja el a szokatlan tartalmi „visszafejlődés”-t.

Jó szívvel ajánlom a kiállítást azoknak is, akik a művészi fotók szerelmesei, és azoknak is, akik szeretnek más szemléletű világlátással megfogalmazott erotikus és erőteljes képekben gyönyörködni. Még a divatfotó híveinek is felejthetetlen élményt nyújt a Szépművészeti Múzeum Berlinből kölcsönbe kapott kiállítása.

Fürth Éva

[nggallery id=148]