Tiszatájonline | 2018. április 16.

Fehér László Emléknyomatok című kötete

A Kossuth Kiadó gondozásában a művész 65. születésnapjára megjelent ünnepi és kiválóan kivitelezett kötet nem retrospektív összefoglalója az eddigi életműnek, hanem – a kiállításhoz hasonlóan – új művek bemutatója. Fehér László Emléknyomatok című kötete a 2015-2017 között keletkezett alkotások gyűjteménye, melyhez Forgács Éva írt jeles tanulmányt… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

Arra a kérdésre, hogy hogyan válhat a magyar művészeti élet ünnepévé egy születésnapi önálló kiállítás és az ahhoz kapcsolódó album bemutatója a válasz nem is olyan könnyű. A művészeti élet polarizáltsága ugyanis nehezen engedi meg, hogy egy önálló tárlatot a művészeti élet ünnepének nevezzünk. A csoda mégis megtörtént, amikor a budapesti Fészek Galériában művészek, művészettörténészek, gyűjtők és művészetkedvelők sokasága gyűlt össze, hogy jelen legyen Fehér László születésnapi kiállításmegnyitóján.

A Kossuth Kiadó gondozásában a művész 65. születésnapjára megjelent ünnepi és kiválóan kivitelezett kötet nem retrospektív összefoglalója az eddigi életműnek, hanem – a kiállításhoz hasonlóan – új művek bemutatója. Fehér László Emléknyomatok című kötete a 2015–2017 között keletkezett alkotások gyűjteménye, melyhez Forgács Éva írt jeles tanulmányt.

A tanulmány szerzője kiemeli, hogy most nem arra keresi a választ, hogy Fehér „fotórealista indíttatású alkotásai mennyiben kötődnek a fényképezéshez és a fotórealizmushoz”, sokkal inkább azt kutatja, hogy miben különböznek ettől az irányzattól. „Egyedülálló módon kapcsolja Fehér a festészetet az amatőr fényképezéshez. Kompozícióiban sok módon túllép az amatőr fotó esetlegességein, és pályája kezdete óta történelmi krónikásként is dokumentálja a kort, amelyben él” – fogalmaz Forgács. Az amatőr fotó kérdésköréből kiindulva Forgács rámutat, hogy Fehér László nem csak az elkapott pillanat megörökítésével, annak mélyebb rétegeinek bemutatásával fogalmaz meg egy egyedi értelmezést, hanem tárgyak és személyek képből való kiragadása által olyan új teret alkot, amiben a személyes élmény különleges dialógusba lép a nézővel. Fehér műveinél érvényesül az, amit Pilinszky János így fogalmazott meg: „A művészet: inkarnáció. Minél szellemibb, annál »tapinthatóbb«. És fordítva: minél »tapinthatóbb«, annál bensőségesebb, annál szellemibb. (Új Ember, 1974)

A közel ötven festett vagy rajzolt alkotást bemutató albumban egyszerre találkozunk a múlt emlékeivel (Szüleim, 2015) és a közelmúlt különleges emlékezetével. Fehér egészen hétköznapi jeleneteket emel be a művészetbe, és még a felismerhető és beazonosítható személyek is olyan perspektívából köszönnek ránk a fehéri műveken, amely kollektív emlékezetté alakítja az egyes alkotások jelentését. Ugyanez figyelhető meg a tárgyak vonatkozásában is. Fehérnél egy váza (Van Gogh vázája, 2017), a fánk (Fánkok, 2017), egy koponya (Levágott őzfej, 2016) olyan elrendezésben és perspektívában jelenik meg, mely bár legtöbbször kizárólag a tárgyat ábrázolja, mégsem önmagában azt jeleníti meg, hanem annak mögöttes üzenetének keresésére invitálja a nézőt. Ugyanez érvényesül a bizonyos értelemben idilli jeleneteknél is (Csónakban, 2017; Mólón, 2017; Nő kutyákkal, 2017), ahol bár beazonosíthatjuk a környezetet, de a képalkotás különleges, elvonatkoztatott módjának alkalmazása által egyszerre találhatjuk magunkat múltban, egy távoli történetben, a jelenben, vagy emlékeink között.

Fehér mostani, de korábbi műveinek is talán legkülönlegesebb és legmesteribb tulajdonsága éppen az, hogy bármennyire is pontos megfogalmazással találkoztat minket, mégsem érezzük azt a kényszert, hogy a művek kijelentéseket tartalmaznának, sokkal inkább azt, hogy egy megkezdett, elképzelt történet megszólított részesei lehetünk. Erre tett utalást Pataki Gábor művészettörténész is a kötet bemutatóján, egyben a kiállítás megnyitóján.

Sinkó István az Élet és Irodalomban Paul Valéry gondolatát idézve – „Az idő bennünk lévő távolság.” – az idő és időtlenség képi megjelenítésének kérdését emelte ki Fehér művészete kapcsán (ÉS LXII. évfolyam, 10. szám). Fehér László „szinte egész életművében az idővel foglalkozik. Azzal az idővel, amely képben megjeleníthető. Ez adja emlékképeinek, múltban megtörtént dolgoknak, dolgainknak a felidézését. (…) Az Idővel számol, s megragadni igyekszik a benne lévő távolságot. Képeinek ezért nem csak esztétikájuk, de üzenetük is van nézői számára. Nem a »memento mori«, de nem is csak a »carpe diem«. Az e kettőt összekötő »emlékezetesztétika« segíthet művészt és nézőt feldolgozni az életet. Fehér célirányosan véletlenszerű képtémái, rafináltan egyszerű építkezésmódja hitelesen támogatja a képben gondolkozás és a kép által való szembenézés lehetőségeit.”

Csak egyetérthetünk Forgács Évával, aki a kötetben így fogalmaz: „Fehér László több mint négy évtizedes pályája során súlyos, radikálisan eredeti életművet hozott lére.”

Galambos Ádám

    

Fehér László: Emléknyomatok

Kossuth Kiadó

Budapest, 2018

120 oldal, 4990 Ft