Esse est percipi

TÁNCKÉPEK A REÖKBEN

Esse est percipi – létezni annyi, mint érzékelve lenni – fogalmazta meg Berkeley a létezés elméletén tűnődve. És ez a gondolat ennek a különleges kiállításnak a mottója is lehetne.  A tánc, a táncművészet az ember fizikai és lelki létezésének egyik legartisztikusabb, legsokoldalúbb kifejezése, a fotográfia pedig a legautentikusabb művészi kifejezésforma a létezés egyedi pillanatának megragadására. A fotográfián rögzített mozgás nem más, mint a pillanat múltból építkező, de jövőbe mutató energiájának megragadása, ami találkozik a fizikai és lelki erőtér a táncban, a mozgásban kifejeződő katarzisával.

Ennek a kiállításnak a létrehozása ezért rendkívüli kreatív feladatot és kihívást jelentett számunkra: Hogyan lehet e két önmagában is rendkívül komplex művészeti ág különlegesen izgalmas, egymásra rendkívül dinamikus módon ható találkozását méltó módon megjeleníteni, úgy, hogy olyan kortárs fotográfiai kiállítás jöjjön létre, amelynek témája a tánc és mozgásművészet, és melyen keresztül ezeknek a törekvéseknek minél szélesebb palettája mutatható be.

A mozgás képi megörökítésének technikája külön fejezet a művészettörténetben, a tánc a mozgás művészi megvalósulásának és kivetülésének alkotói megragadása hihetetlen izgalmas feladat és sokféle fotográfiai megoldást hoz létre. Egy tematikus kiállítás legnagyobb kérdése a merítés a válogatás problémája, jelen kiállítás több mint 100 fotográfus, több mint 1000 képéből kiválasztott 40 fotográfus 74 képét tartalmazza.

Óriási feladat hárult ebben a munkában Eifert János fotóművészre, aki felkérésünkre elvállalta a kiállítás kurátori feladatait és akinek a válogatás gyötrelmes döntéseiben Lőrincz Katalin is a segítségére volt.

Öröm volt rácsodálkozni, hogy a fotóművészet ezen szegmensében mennyi tehetséges alkotó mennyi különleges és izgalmas alkotása születik, hogy milyen sokrétűen és termékenyítően hat ez a két művészeti ág egymásra. Persze gyötrelmes volt ezért minden olyan döntés, ami egy-egy alkotás mellett vagy ellen szólt, de a kiállítható képek mennyisége kijelölt egy olyan meghatározott halmazt, amelynek keretében a reprezentáció élményét létre kellett hozni.

Ennek a reprezentációnak a sokrétűsége persze még külön kihívást jelentett. A kiállítás címe a TáncKépek helyett vagy mellett lehetett volna KépTáncok is, kiemelve – képletesen is – a fotográfiai fókuszpontot. Ezért különlegesen érdekes ennek a válogatásnak az augusztusi, a MANK Galériájában történt bemutatása után itt a REÖK Palotában való újjászületése, illetve újrarendeződése, hiszen ezek a fotográfiák stílusukban és művészi megoldásaikban, de egyben táncművészeti tematikájukban is egyfajta vonzerőt fejtenek ki egymásra, és ezen a fantasztikus kiállítóhelyen, itt Szegeden, a hely különleges, egyedi szellemének megfelelő formációkba rendeződtek.

Büszkék vagyunk erre a kiállításra, és arra az együttműködésre, melynek köszönhetően a MANK által Szentendrén létrehozott Táncképek kiállítás most itt Szegeden, a REÖK Palotában is bemutatkozik. Köszönet ezért Herczeg Tamás igazgató úrnak és az itteni kiállítás kurátorainak, Dr. Nátyi Róbertnek és Eifert János fotóművésznek.

Azt gondolom ezzel a kiállítással közösen sikerült megvalósítani a szinte lehetetlennek tűnő célt, egy helyre varázsolni egy különleges, rendkívül sokszínű lenyűgöző világot és kavargást, bemutatni a táncfotográfia kimeríthetetlenül izgalmas sokrétűségét, és persze egyben pillantást vetni a kortárs tánc és mozgásművészet csodálatos palettájára.

Borbély László

(Elhangzott a MANK és a REÖK TáncKépek című kiállításának megnyitóján. A kiállítás 2020. január 19-ig látogatható.)

A megnyitó képeit Dusha Béla készítette