Érzelmes geometria

„Építsd fel életed művét, a művet!”
(Hamvas Béla)

Pataki az utóbbi évtizedekben azután a geometrikus absztraktnak egy saját, testreszabott változatát építi, egy olyan személyes lírával telített, mondhatni átmelegített absztrakciót, melyben a korábbi képi megoldások is jelen vannak, rejtve, hol meg direkt formában. Pataki festészete magán viseli a hely szellemét, az alföldi paraszti kultúra, a szegedi városi kultúra elemeit. Ugyanakkor kitekintő jellegű, tételeket fogalmazó, a világ jelenségeire reflektáló művészet a Pataki Ferenc életmű.

A földi-égi hajlék egyaránt adózik a vidéki lakhely, a parasztház struktúrájának, s kitekint egy szimbolikus, szakrális térbe is. E képen egyesül mindaz, amit Pataki ma felvállal, életfilozófia, szakralitás, geometria és örökség. Az Ama keresztfa töredéken is ugyanez a múlt népi kultúrája (népi vallásosság) és a személyes fájdalom keresztezi egymást. Mindeközben Pataki szigorú absztrakciója is jelen van, szinte előtérbe tolja magát az olyan műveken, mint a Fehér-fekete, vagy a Hármasság. Ezek a munkák Pataki szigorú fegyelmezettségét példázzák, máskor ez a szigorúság feloldódik egy érzelem dús, lágy, ám a geometrikus absztrakt megoldásokat is tartalmazó festészeti szerepben (Éjszaka I-II.). E ponton kénytelen vagyok az alkotótól a befogadó felé fordulni, hogy segítséget adjak a képek kulcsának megtalálásához, az értelmezéshez. Lützeler írja: „Az absztrakt képek együttműködésre serkentik a nézőt. E nélkül az együttműködés nélkül nincs hatása a képnek. Miközben „részt veszünk” a képben levő rend, ritmus és mennyiségi viszonyok kialakításában, bennünk magunkban is hasonló rend, ritmus és mennyiségi viszonyok keletkeznek.” Pataki Ferenc művei épp így, ily módon jutnak közelebb, válnak érthetőbbé a nézők számára, ha hajlandóak vagyunk érzelmeinkkel, intellektusunkkal részt vállalni a mű bennünk való újjászületésében. Segítséget ad természetesen Pataki azokkal az izgalmas színkontrasztokkal, feszültségteremtő képi elemekkel melyek oly jellemzőek alkotásaira. A Weöres király, a Vándorévek, esetleg a Furcsa lény mind-mind hordoznak humort, nosztalgiát és játékosságot. (Különösen a képekbe beépülő síkplasztikai elemek, kerámia fragmentumok révén). A síkplasztikák, plasztikai montázsok, dobozképek jó ideje jellemzői az oevre-nek, melyekhez most néhány körbejárható fa kisplasztika is kapcsolódott. Ezek a nyers színű, geometrikus ám organikus elemekkel is gazdagított munkák érzésem szerint az alkotó kitekintő-más műfajokra is figyelő-tekintetének, kíváncsiságának darabjai.  Melléjük sorolható az Asztalos szakkör és az Aiges mortes illetve a PM szentély síkból térbe emelkedő, már nem relief, de még nem szobor alkotások. A festészeti anyag azonban e játékos, szervező, rendteremtő igénynek néha ellenáll, A Föld fölött, vagy a Tájhullámzás újragondolt tájkép variációi a szabadon áramló formák és a hozzájuk kapcsolt intenzív színek révén a szabályok felülírását, a szabadság- a táj és a forma szabadságának-vágyát vetítik elénk. Pataki munkái, hol áramlanak, hol szabályos rendbe záródnak, egyszer szenvedély máskor fegyelem uralja a képmezőt. Így, ebben a vibráló kettősségben éli át a valóságról alkotott képét, s alkotja meg a valóságot a saját képére és hasonlatosságára. Teremtő folyamat, erős szervező gondolkodást és fegyelmet épp úgy kíván, mint az önkontroll által visszazárt elementáris képi, szín és formaélmények szabadjára engedését. A Nagy ciklus, az Építmény, a Nehéz helyzet és az Aranyvasárnap képein fedezhetjük fel talán leg egyértelműben, Pataki az anyagot, a felületet a forma mellé és nem alá rendeli. A felbukkanó faktúrák, a vastagabb, inpasto felületek segítik a formarendek értelmezését, eligazítnak az absztrakció-ebben az esetben a geometrikus absztrakt –munkák megértésében.

A Pataki életmű most kiállított, jobbára az utolsó néhány évben készült darabjai egyértelmű képet adnak tehát azokról a festői nyelvet alakító tendenciákról, mely a művész önálló képi világának jellemzői. A moderált színhangú és a bátor kontrasztokkal felépülő, a lírai és a drámai kompozíciókkal egyaránt gazdag formanyelv és képépítési rend Pataki Ferenc saját, szuverén festőiségének hiteles darabjai. Egymásnak feszülő, néha ellentmondásokkal teli m a végső, az összképet teljes egységként mutató anyag kerül a nézők elé. 

Kozmikus kisugárzás, emberi fájdalmak és örömök, humánus, néha fanyar mégis megbocsájtó irónia és szeretet árad e munkákból. Ha már a Kozmikus szót említettem, engedjék meg, hogy zárásként idézzek Ken Wilber amerikai filozófus könyvéből (a Működő Szellem rövid története). Úgy vélem nem csupán Pataki Ferenc munkáihoz visz közelebb néhány gondolat, hanem általánosabban a művészet és élet harmonikus kapcsolatára is fényt derít.

„Ha nem térünk le az Igazsághoz vezető ösvényekről, akkor észrevétlenül magával ragad a Kozmosz áramlata, s az ár önmagunkból is kisodor bennünket, önmagunkon túlra. Ráhangolódunk a Kozmoszra, megbékülünk, végül eggyé válunk vele, s ekkor hirtelen megrázkódunk és ráismerünk Eredeti Arcunkra, arra az arcra amely, valahányszor azt mondtuk: ez az igazság mindannyiszor ránk mosolygott, és lágyan, de állhatatosan azt súgta: ne feledd az igazat, ne feledd a jót, és ne feledd a szépet. S e hang a Kozmosz valamennyi szögletében ugyanazt suttogja: ragyogjon az igazság, a hitelesség, a jóság és a szépség, zálogaként a fénylő Ürességnek, melytől sohasem szakadunk, sohasem szakadhatunk el. “

Sinkó István festőművész, művészeti író gondolatai elhangzottak 2022 február 25-én Pataki Frenc „Szabálytalan leltár” c. kiállításának megnyitóján. A SZÖG-ART és a SZAB közreműködésével létrejött tárlat megtekinthető 2022. március 19-ig az SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék galériájának Fischer Ernő Termében (Brüsszeli krt. 37).