„Egy kép többet ér ezer szónál…”
HENRI DE TOULOUSE-LAUTREC SZERETTE, HA FÉNYKÉPEZTÉK
MAGYAR MIKLÓS ÍRÁSA
A nem túl előnyös külsejű Toulouse-Lautrec fényképére nézve senkinek sem jutna eszébe, hogy a posztimpresszionista festészet egyik legnagyobb alakja örömmel állt a fényképezőgép lencséje elé.
„Tudnunk kell elviselni magunkat”
(Henri de Toulouse-Lautrec)
Henri de Toulouse-Lautrec édesapja Alphonse Charles de Toulouse-Lautrec-Monfa gróf, édesanyja Adèle Zoë Tapié de Céleyran volt. Henri famíliája Franciaország legrégibb nemesi családjainak egyike. A 19. században a gazdag családok tagjai közötti házasság mindennapos volt, mivel a szülők el akarták kerülni a vagyon megosztását. Így került sor a másodunokatestvérek közötti házasságra Toulouse-Lautrec szülei esetében. Albiban, a 12. században épült Hôtel du Bosc nevű családi házban 1864. november 24-én adott életet Adèle de Toulouse-Lautrec-Montfa, Henri Marie Raymond nevű fiának.
Első éveit Henri a hangulatos dél-franciaországi városban tölti, amelynek ékessége a 113 méter hosszú és 35 méter széles Saint-Cécile katedrális, a világ legnagyobb, vörös téglákból épült székesegyháza.
Henrit szülei kisgyerek korától kezdve rendszeresen vitték fényképészhez. A mindig mosolygó, szép, élénk gyermek ekkor még a család büszkesége volt.
Henrinak boldog gyerekkora volt egészen 1874-ig, amikor kiderült a szülők rokonságából adódó, pyknodysostosisnak nevezett betegsége, aminek következtében mindössze 152 cm magasságot ért el, teste aránytalan lett. Törzsének méretei megfeleltek egy egészséges felnőttének, de végtagjai feltűnően rövidek, kezei, lábai kicsik, ujjai tömpék voltak. Feje abnormális nagyságúra nőtt. Orvosi tanácsra mindig kalapot viselt, a szakállával pedig az álla fejletlenségét próbálta eltakarni. Az alábbi fényképen Henri tizenkét éves korában látható Charles nagybácsija és apja társaságában. A szenvedélyes vadász apa, kezén az elmaradhatatlan sólyom, előtte kutyája. Henri itt már rövid lábain áll, amiken csak bot segítségével tud járni. Arca deformálódott, hatalmas ajkai dagadtaknak tűnnek, orra is jókorára nőtt, csak szemei őrizték meg régi ragyogásukat rövidlátása és szemüvege ellenére.
Henriról felnőtt korában is készültek fényképek családja körében. 1896-ban harminckét éves, amikor két nagyanyjánál Boscban nyaral. Az alábbi fényképen a két nagymama egymás mellett látható, balról az idősebb, Gabrielle. Henri a csoporttól kissé távolabb, a földön ül, kalapját gondosan térdére helyezve. Elegáns női és férfirokonság veszi körül a két idős hölgyet. Említsük meg a Gabrielle Mama lábánál heverő házi kedvencet, a Tuck névre hallgató bulldogot is, amiről Toulouse-Lautrec több képet is festett.
Toulouse-Lautrec huszonöt évvel a fotográfia feltalálása után született. Jóllehet ő maga sohasem fényképezett, az egyetlen művész volt, akinek életét születésétől fogva fényképek sokasága dokumentálja, mivel előnytelen külseje dacára előszeretettel fotóztatta magát a legkülönfélébb alkalmakkor. Három barátja fényképezte felnőtt élete során. Közülük csak egy, Paul Sescau volt hivatásos fényképész. François Gauzi Fernand Cormon festőiskolájában volt Henri tanulótársa. Maurice Guibert is festőként kezdte karrierjét, ezután fordult szenvedélyesen a fényképezés felé.
Henri előszeretettel vett magára legkülönfélébb jelmezeket. 1892-ben díszes japán ruhában kancsalságot színlel.
Ezt a jelmezt szerethette, mert 1899-ben kezében játékbabával újból ebben a maskarában fotóztatta magát.
Toulouse-Lautrec festményeinek egyik emblematikus alakja Jane Avril volt. Alphonse Allais író szeretője, a költő Mallarmé és Verlaine barátja, eleganciájával hívta fel magára a figyelmet. Ám a színpadon démonként emelgette lábait és szoknyáját. Jane Avril rendelte meg Lautrecnél a Jane Avril a Jardin de Paris-ban című plakátot, ami tánc közben ábrázolja.
Lautrec egy alkalommal a táncosnő kalapjában és boájával fényképeztette magát.
A fénykép, amelyen Toulouse-Lautrec müezzinként pózol, a festő sajátos humoráról árulkodik, ugyanis az imára felszólító jelenetet egy villa erkélyén fényképezték, amely egy protestáns templomra nézett, ahol éppen misét mondtak.
A festő montmartre-i életét jól ismerjük. A kabarékban és nyilvánosházakban töltött óráit és az ott festett képeit is. Kevésbe ismertek azonban azok az epizódok, amelyek nyaralásairól szólnak, pedig számos fényképen örökítették meg ezeket. Nyolcéves korától nyaranként Girond megyében, Arcachonban tartózkodik édesanyjával. De felnőtt korában is szeret úszni és vitorlázni. 1899-ben Le Crotoy-ban egy hajón örökítették meg.
Toulouse-Lautrecről műtermeiben is számos emlékezetes fénykép készült. Első műtermét 1886-ban bérelte ki a Montmartre-on, a 7 rue Tourlaque alatti ház harmadik emeletén. A tágas helyiségben számos fénykép készült a művészről és festményeiről. Az egyik legismertebb az 1894-ben, Maurice Guibert által készített fotó, amelyen Henri a Tánc a Moulin Rouge-ban című képén dolgozik.
Egy évvel később ugyancsak Maurice Guibert fényképezte le a Szalon a rue des Moulins-ben című festménye előtt.
Toulouse-Lautrec műtermében az akkor még alig ismert módszerrel is festett. A fénykép alapján készített művekről van szó. Toulouse-Lautrec mindenképpen meg akarta festeni szomszédja, Hélène Vary portréját. „Görög profilja felülmúlhatatlan” – mondta róla. Megkérte barátját, François Gauzit, jöjjön el műtermébe, és készítsen egy portrét a lánytól, majd a fotó alapján három festménye született.
Toulouse-Lautrec egy alkalommal nem kevés öniróniával, három vaskos könyvön, festőpalettával a kezében fényképeztette magát.
Toulouse-Lautrec természetesen azokon a szórakozóhelyeken is megörökíttette magát, ahol modelljeivel átmulatta az éjszakákat A Moulin de la Galette-ben kedvenc modellje és barátja, a La Goulue-nek nevezett táncosnő társaságában látható. A lány eredeti neve Louise Weber volt, aki mosónőként kereste kenyerét, mígnem két volt táncos felfedezte. Ettől kezdve Párizs különböző mulatóhelyein szórakoztatta a közönséget. 1890-ben szerződtették a Moulin Rouge-ba, ahol Toulouse-Lautrec megismerte és 1929-ben bekövetkezett haláláig barátja maradt. A táncosnő féktelen temperamentumával, szókimondó természetével a kabaré vendégeinek kedvence lett. Feljegyezték, hogy a walesi herceg (a későbbi VII. Edward) is látogatta a mulatót. Egy alkalommal La Goulue odakiáltotta neki: „Hé, te walesi! Te fizeted a pezsgőt! Te vagy a vendéglátó vagy az anyád?” Se szeri se száma nem volt a rendőri beavatkozásoknak és pereknek, amik a lány merész, mondhatni erkölcstelen tetteinek következményei voltak. Az egyik legemlékezetesebb „csínytevése” az volt, amikor – mivel a hölgyek nem jelenhettek meg nyilvános helyeken férfikísérő nélkül – egy pórázon vezetett bakkecskével járt a bálokra. A La Goulue név jelentése: olyan férfi vagy nő, aki mohón eszik vagy iszik. Az utóbbi szenvedélyében Toulouse-Lautrec igazi partnere volt a táncosnőnek, amit a fényképen látható asztalon felsorakozó borosüvegek is mutatnak.
Toulouse-Lautrec utolsó fényképe 1901 augusztusából származik, úgy két héttel halála előtt készült Malromé kastélyában. 1901. augusztus 15-én Taussat-ban szélütés éri, aminek következtében félig lebénul. Édesanyja magához viteti a malroméi kastélyba. Az életét már nem lehet megmenteni.
Magyar Miklós