Tiszatájonline | 2022. október 6.

Dylan, aki nem csak dalban „mondja” el

BOB DYLAN VIZUÁLIS ÚTINAPLÓI A CIFRAPALOTÁBAN

TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA
Nem először mutatkozik be képzőművészeti alkotásaival hazánkban Bob Dlyan. Az elősorban zenészként és Nobel-díjas beatköltőként elismert előadónak egy korábbi, a szegedi Reök-palotában rendezett kiállításon már láthattuk vizuális útinaplóját. Most a kecskeméti Cifra-palotában „teszi” tiszteletét, ahol grafikáin az amerikai kultúra koncertturnék szüneteiben megörökített motívumaival: elhagyott motelekkel, a semmibe vezető autóutakkal, égig érő felhőkarcolókkal találkozhatunk.

Bob Dylan neve szinte egybeforrt a széles tömegeket „kiszolgáló” popzenével, zenei munkásságára a country, a blues, a rock and roll és jazz is hatott. Ötven éve töretlenül sikeres a pályája a gitáron, billentyűsökön és szájharmonikán is játszó tizenháromszoros Grammy-díjas alkotónak. A Blowin’ in the Wind (1962), Mr. Tambourine Man (1965), vagy a Knockin’ on a Heaven’ s Door (1973) című megaslágereket jegyző Dylanről azonban kevesebben tudják, hogy rajzol is. 

Képzőművészeti „munkássága” a 60-as évek elején veszi kezdetét. Ebben az időszakban bármit lerajzolt, ami az útjába került, de hogy pontosan mit, arról 2004-ben megjelent Chronicles (Krónikák) című önéletrajzi könyvében ír: „Bármi olyat, ami kéznél volt. Így kezdtem. Ültem az asztalnál, elővettem egy papírt és egy ceruzát, és lerajzoltam az írógépet, feszületet, rózsát, ceruzákat, késeket és rajzszögeket, üres cigarettás dobozokat. Ezalatt teljesen elvesztettem az időérzékemet… Nem mintha azt gondoltam volna, hatalmas rajzművész vagyok, de úgy éreztem, így rendet teremtek a káoszban magam körül.”

Bob Dylan rajzolás iránti szeretete később is (a mai napig) megmaradt. 1989 és 1992 között számos amerikai és európai várost megjárt turnéival, és a koncertek közötti szabad perceket is ezzel a tevekénységgel töltötte. Témaválasztáshoz kiváló inspirációul szolgált Jack Kerouac: Úton (1957) című regénye. A beatnemzedék bibliájának is tekinthető kiadvány nagy utazások, száguldások, és magának az írónak a története, aki jóbarátjával, Neal Cassadyvel 1947 és 1950 között beautózta az Egyesült Államokat és Mexikó legkülönfélébb tájait. Ezek a „kalandozások” Dylant is megihlették. 

Alkotásai Megrajzolt üresség (1994) címmel könyv formájában is megjelentek. Az első változatban még fekete-fehér rajzok voltak, a munkák később akvarell és gouache technikával kiszínesedtek. 2007 és 2009 között aztán újabb, Dylan korai rajzsorozatait felhasználó művek készültek.

Alkotásain kihalt városi utcácskákat, kávézókat, pizzériákat, autóutakat, enteriőröket és tarka udvarokat látunk, igencsak változatos műfajokban. Az Útinapló címet viselő tárlaton tájképek, csendéletek, portrék, aktok, enteriőrök és utcai jelenetek egyaránt szerepelnek. A válogatott anyag ötven grafikájának az alapját Dylan egyik korábbi, a londoni Halcyon Galleryben megrendezett Kitaposott ösvény (2016 novemberétől – 2017 januárjáig) című tárlata adta. 

A koncertutak során Bob Dylan számtalan tájegységet, nagyvárost járt meg, vizuális útinaplójában a tájat és az elkapott hétköznapi pillanatokat örökítette meg. Hol fák között megbújó kerékpár (Bicikli 2012), hol karámban álló paripa (2010) vagy egy teherautó oldalának támaszkodó fiatal lány (Apa étterme 2010, 2012) tűnik fel az eredeti munkák alapján készült limitált szériás, művészi nyomatokon, olykor több változatban is. 

Képei élénk, pop-os színekkel, erős kontúrvonalakkal, expresszív módon készültek. Némely alkotás az impresszionisták térfelfogásáról árulkodik, mások az expresszionisták érzékletes színfelfogását mutatják. Leginkább a 60-as évek hiperrealista megközelítési módja hatott rá. Ahogyan Loránd Klára a Bozsó Gyűjtemény igazgató-kurátora kifejtette: „Dylan nem professzionális képzőművész, és nem is akar annak látszaniTudatosan, előképekre hagyatkozva, a biztos támpontok segítségével építi festményeit. Előszeretettel hagyatkozik az impresszionista, posztimpresszionista festészetre, de nyomott hagyott munkáin az expresszionizmus, illetve a kubizmus térproblémái is felkeltették érdeklődését. 

Bob Dylan zenei életműve méltán került elismerésre, ám Útinapló című tárlatát látva kijelenthetjük, hogy grafikái is figyelmet érdemelnek, mint korunk, avagy az amerikai popkultúra lenyomata. „A tragédia és komédia a gondolatoknak, érzéseknek az ikerpillérei munkáimban. Alapvetően minden festményem vagy dalom a kollektív tudatból táplálkozik. Bármit is csinálok, általában minden ott kezdődik el – véli munkásságáról a popikonja.

   Takáts Fábián

Útinapló – Bob Dylan a Cifrapalotában (2022. július 12. – 2022. október 16.)



Fotók: Kiss Béla