drMáriás Ördögöt a falra című kettős kiállításáról

DEÁK CSILLAG
ÉS
KÖLÜS LAJOS

drMáriás Ördögöt a falra című kettős kiállítása

2015. 09. 03. – 2015. 10. 07.
Godot Galéria
1114 Bp., Bartók Béla út 11-13. 

2015. 09. 03. – 2015. 10. 15.
Ericsson Galéria
1097 Bp., Könyves Kálmán krt. 11/b

Deák Csillag: Ördögűzés

Ne fesd az ördögöt a falra közmondásból jött lére a kiállítás címe: Ördögöt a falra. drMáriás felszólít minket, hogy fessük az ördögöt a falra? Nem is kell felszólítás, már festik, majd minden ember ezt teszi. Mintha várnák az ördögöt, hogy jöjjön, mutassa magát, piros szarvát és patáját. Mutatja. Nem látjuk, és mégis hisszük, hogy az ördög létezik. Hogy az ördögbe ne létezne, tapasztaljuk, sorsszerűen, hogy az ördög él, és nem alszik. Éber. Ahogy éberek a politikusok, újságírók, gazdasági elemzők, igehirdetők, pszichiáterek, írók, dramaturgok, rendfenntartók, jogászok, tanárok és a többiek, köztük mi nézők is. Farkast, helyesebben ördögöt kiáltunk, és a farkas vagy az ördög megjelenik, de álarcban, rangrejtve, mintha Velencében lennénk a karneválon. Bújt, aki bújt, és már senki sem az, aki, hanem valami más. Olyan, amilyennek sosem hinnénk. Szép, okos, művelt, kedves, és talán gyerekszobája is volt. Az ilyen ördögöt szeretjük, keblünkre vonjuk, óvjuk, dédelgetjük.

Nem olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik? Az ördög bennünk lakozik? Az ördög mindenki számára más arcát mutatja, egyben az igazságosság megvesztegethető árnyéka, sőt saját árnyékos oldalunk is. Nem Madame Tussaud panoptikumában járunk. Itt nincsenek viaszfigurák, de halotti maszkok sem. A Godot és az Ericsson Galéria mégis egy pillanatra turisztikai céllá válik. Hírességek, illetve hírhedt személyek portréit vehetjük szemügyre. Minden kép színes, egyedi, a szörnyű bűntett világát úgy idézi fel, hogy a bűn és bűnhődés örök kérdése nem a szokványos értelemben merül fel. Mert miféle szörnyűségeset látunk Anders Behring Breivik (norvég nacionalista, iszlamofób keresztény, szélsőjobboldali cionista, újpogány Odin-követő) arcán? Nagy és erős kinézetű akart lenni. Nem a bűn és a bűnös arcát látjuk. Újsághír, közünk van hozzá, de szépséges hideg szeme nem sodor minket nyugtalan álomba, nyugodt rémületbe. drMáriás a figura hidegségét ragadja meg. A semmit, az ártatlanságot, a fel nem ismerhetőséget, a látott arc egy a sok közül. Átlagos. Háttérben a norvég zászlóval. Hazafi?

Lehet nevetni, felnevetni ezeket a képeket látva? Matuska Szilveszter reneszánsz öltözetben, kezében dinamittal, fején jóravaló kalappal, nőies keblekkel, mintha egy nemet váltó férfit látnánk. Nem nevet, mosolyát titokzatosan monalízásra veszi, megvan rá az oka. Pedig nevetni jó, nevetni érdemes, mondják a bölcsek. Levegőt kap a tüdő, javul az agy vérellátása. Gyakran nevetünk? Nem tudom, de azt igen, hogy nevetnek a szélhámosok, nevetett a Viszkis rabló is, igaz, drMáriás képén nem nevet, keresztény lényként jelenik meg, és nem fekete négyzeten, hanem román nemzeti színű kifutón szalad, fegyver nélkül, a rendőrök elöl. A tolvajok, csalók, szélhámosok is nevetnek. Tribuszerné, a pénzügyi zseni, piramist épített, amíg rá nem omlott. A képen Emil Nolde félmeztelen, déltengeri bennszülöttjeként látjuk viszont, nyakában gyöngysor. Hamis? Tocsik Márta is nevet, sikerdíja fogalom lett. Az ő nyaklánca is hamis? Nevet Tarsoly Csaba, Kulcsár Attila és Princz Gábor. Ők viselik a kalapot. Le a kalappal. Edvard Munch fülmosásra készül, nem hallja a becsapottak sikolyát. Nevet Ronnie Biggs is, a vonatrabló, képe csupa pont, csak pont az nem lehet tudni, hol a pénz. Repülős Gizi Matisse műtermébe repült, nem miatta ment tönkre a Malév. Ma is aktív. Sobri Jóska, Rózsa Sándor betyárromantikája is megér egy képet.

drMáriás nem a Piszkos tizenkettő című film hőseit varrja egy zsákba, és önti elénk a figurákat. Nem tör az ismert film babérjaira. Nem akarja elhitetni velünk, hogy festményein hősöket látunk, mint a filmben, küldetésük lenne: a jó képviselete. drMáriás nem foglalkozik az ismert negatív figurák esetleges megtérésével. A művész számára e figurák is a szépség és csúnyaság, a gonoszság és szeretet, a borzalom és humor kettősében jelennek meg. Nézve az arcokat, rádöbbenünk, hogy semmi különbséget nem látunk a portrék arcain, lehetne ott a mi arcunk is. Helyettesíthetőek, mert pusztán az arc által nem venni észre a figurák igazi jellemét.

Az Ericssonbeli kiállításnak két kakukktojása van. Az egyik a II. Erzsébet titokban Geronazzo Máriával egyeztet a keleti nyitás politikájáról című kép. Valaki rossz vizeken evez, vagy rossz társaságba keveredett?. A másik Kim Dzsong Un Mark Rothko műtermében. Hiányoznak a haverok, Sztálin, Hitler. Nevetnek a sorozatgyilkosok is. Viselkedésükben és modorukban normálisak, nem különböznek tőlünk. Erényesek, és mi hiszünk az erényben. Pándy András az erény őre, jóravaló ősz hajú nagymamaként, nagypapaként jelenik meg előttünk. Nem kívánom a sorozatot folytatni, a sorozatgyilkosokat megnevezni. Ne fessem én is a falra őket.

Az élet alapvető, örök érték. Mennyire vagyunk önzőek? Az embert fokozott életvágy, magas életminőség utáni sóvárgás jellemzi, és olykor hajlandó sok életmegnyilvánulást, még az életet is kikapcsolni, ha az egy önző cél elérését akadályozza. És ott a negatív érték mint teljesítmény. Negatív teljesítmény. Hogyan is lehet több tucat embert megölni, hogy ne bukjunk le? Hogyan lehet millió forintokat eltüntetni? drMáriás képei groteszk, olykor megnyerő formájukkal jelzik, nincsenek sablonos válaszok, de orákulum sincs, aki minden kérdésre, rejtélyre tudná a választ.

Az ördög nem alszik, az igazság alszik, ki tudja, hátha még egyszer úrnőnk lesz. (Mikszáth K.: Különös házasság) Igen, az ördög nem alszik. Legalábbis nem akárkivel.

Kölüs Lajos: A józan ész álarca

Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol. Hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol – jut eszembe drMáriás képeit és rajzait látva. Ki itt a béka, ki itt a süket ember és hol van itt víz? Hogy mégis lubickolunk mi nézők, az talány, hogy miért. Lehetne sorolni az okokat, a groteszk látásmód, a szentségtörés, hogy színesen láttatja a legelvetemültebb gyilkost is. Hervey Cleckley amerikai elmeorvos a józan ész álarcának nevezi azt a jelenséget, amikor a gyilkos normálisnak és kedvesnek tűnik, és a környezethez való alkalmazkodásban sem hívja fel magára a figyelmet. Csendes, nyugodt embernek tartják őket, akikről álmában sem gondolná valaki, hogy hidegvérrel képes embereket ölni. drMáriás nem tekinti élete céljának, hogy megértse a megérthetetlen sorozatgyilkosságokhoz vezető mechanizmusokat. A gyilkos karaktere érdekli, a kinézete, a fizimiskája, jelleme. drMáriás képei is azt sugallják, hogy titok a szörnnyé válás folyamata, hiszen több ezer megvert, visszaélésektől szenvedő emberből lesz normális állampolgár.

Tömény szesz erejével hatnak a képek, gyorsan nem lehet lenyelni egyiket sem, mert könnyen elvesztjük tisztánlátásunkat, amire igazán szükségünk van vagy lenne. Legyünk távolságtartóak a látottakkal szemben. Ne vegyük készpénznek, amit látunk, mert látásunk módja, szelektivitása, romlottsága rossz útra viszi érzéseinket és gondolatainkat. Szelíd arcok és mozdulatok, a színek kavalkádja és formába öntése ejti foglyul tekintetünket. drMáriás sok figurát kiemel a feledés homályából, újra napirendre tűzi a régmúltat. Múltat idéz, tesz elevenné, mintha ismételne, százszor lerágott csont a történet, de mindig ott a kísértő gondolat, valami, ha másként is, ismétlődhet.

Nem a társadalomból kiszorított egyedek bűneit látjuk, hiszen a gyilkosok zöme köztünk élt, beszéltünk hozzájuk, egy levegőt szívtunk, és akkor senki sem gondolta róluk, hogy te gyilkos vagy. Nem láttunk Kasszandrákat, akik jóslatukkal jelezték volna, mi fog történni a jövőben. Itt a képeken a jövő szelíd és színes arcát látjuk, mielőtt még végzetük beteljesült vagy saját maguk beteljesítették volna. A kezdetet látjuk, az ártatlanság korát, időszakát, a nullapontot. Mondhatjuk, hogy az álarcot is? És ki meri kijelenteni, hogy neki nincs álarca? Potenciális szélhámosok, zugbrókerek, terroristák, gátlástalan üzletemberek, gyilkosok vagyunk, álarccal? Nem állítanám ezt, de azt sem, hogy itt a sors eleve elrendelését látjuk, másként nem történhetett, mint ahogy történt. Fatalizmus, ami távol áll tőlem. drMáriás sem a fatalizmus eszméjét propagálja műveivel.

Tény, hogy a bűnesetek megtörténtek. drMáriás nem megvetni akar, nem valami szocreál erkölcsöt akar prédikálni, lám, fiúk-lányok, intelek benneteket, vigyázzatok, még ilyenek is lehettek. Lehetnek. És ez a jövőbeni lehetőség az, ami ott van képek mögött, láthatatlanul, ami megborzongatja az ember lelkét, bárkiből lehet bűnöző? Bárkiből nem, de szomorú, hogy valakiből mégis az lesz. Fegyverrel vagy fegyver nélkül. drMáriás országhatárokon lép át, földrészeket ragaszt egybe, tol egymás mellé, mindegy, hogy a föld mely részén történt a bűneset, mindegy, hogy mikor, egy arc néz vissza ránk a képről. Személyesen. Aki már nem hordozza gyilkos személyiségét, egy figura lesz, akivel együtt jártunk az A-ban vagy a B-ben, de lehet, hogy a C-ben. Elképzelem, hogy a bűnözőket személyesen ismerők lepik el a kiállítás termeit, legyen szó most a Godot-ról vagy az Ericsson Galériáról, jönnek a szellemalakok, a hús-vér emberek, nők és férfiak, anyák és apák, testvérek és szeretők, feleségek, szomszédok, ismerősök, nem is ilyen volt a valóságban, tiltakoznának biztosan. drMáriás nem a valóságot vitte színre, ha néhol folyik a vér is, látszanak a belső szervek, mint egy katasztrófafilmben, emberáldozat történik, emberhúst esznek a túlélők, halott embert gyaláz a gyilkos, nekrofiliáról értekezhetünk a dokumentumok alapján.

Temetői a csönd, rácstalan a világ, szabadon járkálnak a potenciális gyilkosok, mint utódok, később lehetséges minták. drMáriás az ösztön világába is vezeti az utunkat. Racionalizmus és irracionalizmus ellentétét látjuk, a megismerhetetlen emberi lelket, tudatalattit és a tudatos ént, miként is gyűrik le egymást, a jó a rosszat, a rossz a jót. Nincs fekete-fehér kép, nincs eleve jó és eleve rossz. Miért szurkolunk a rossz fiúknak, néha még a gyilkosnak is, el ne kapják a rendőrök? drMáriás tisztában van ezzel a nézői pszichológiával, a vesztessel vagy lúzerrel szembeni szimpátiával és antipátiával. Az emberi gonoszság határtalan? Minden bizonnyal, de az emberi jóság is. Nem kerülhető el annak kimondása, hogy drMáriás a dominanciáról is beszél, miközben egyetlen szót sem ejt róla. Az áldozatot alárendelt szerepbe kényszeríti a gyilkos, elnyomja, hatalmat gyakorol felette. A kérdés az, milyen formában függ össze ez a tény a társadalom mindenkori állapotával. Összefügg, valószínű. Valaki hős akar lenni, és negatív hőssé válik, erőfölénye birtokában. Feltűnően többségben vannak a férfiak a képeket látva. Ez sztereotípia lenne? Miként az is, hogyan jelenik meg a cselekményekben a nacionalizmus, a bosszú, és a mártírium utáni vágy? És az is sztereotípia, hogy látva a bűneseteket, felötlik a nézőben, kötél, villamosszék, golyó? Szemet szemért, fogat fogért? Isten nem hagyta magára világot, állítják sokan. De meghagyta nekünk az ördögöt is.

[nggallery id=598]