Tiszatájonline | 2017. május 19.

Az utolsó ikonfestő

KONDOR BÉLA GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A VÁRKERT BAZÁRBAN
Ritkán találkozunk annyi bibliai történetet nemcsak feldolgozó, hanem valóban elénk táró kiváló 20. századi alkotással, mint a Várkert Bazárban megrendezett Kondor Béla kétszeres Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállításán. A két szinten látható tárlaton a látogatók nemcsak Kondor életművével ismerkedhetnek meg, hanem a tematikus rendezés segítségével elmélyedhetnek a művész egy-egy kérdéskörben való mélységeivel is… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

KONDOR BÉLA GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A VÁRKERT BAZÁRBAN

„Illő kissé megrendülnünk ezek előtt a képek előtt” – fogalmazott Pilinszky János Kondor Béla alkotásairól. Bibliai történetek, szentek, angyalok, Budapest bombázása, a Dózsa-felkelés és a Holdra szállás is „élővé válik” Kondor művein. A Várkert Bazár testőrpalotájában két szinten megrendezett, a Kondor Béla életművet bemutató tárlat után ma is megrendülten lépünk ki az utcára.

Ritkán találkozunk annyi bibliai történetet nemcsak feldolgozó, hanem valóban elénk táró kiváló 20. századi alkotással, mint a Várkert Bazárban megrendezett Kondor Béla (1931–1972) kétszeres Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállításán. A két szinten látható tárlaton a látogatók nemcsak Kondor életművével ismerkedhetnek meg, hanem a tematikus rendezés segítségével elmélyedhetnek a művész egy-egy kérdéskörben való mélységeivel is. A bibliai történetektől a zenén át, a történelmi kérdések feldolgozásáig, sőt egészen a holdjáróig terjedt Kondor kíváncsisága, mely érdeklődés – az alkotások tanúsága szerint – új jelentéseket hordozó alkotásokban csúcsosodott ki és testesült meg. Mindezen alkotások olyan korban születtek, amiről Kondor barátja, Pilinszky János így írt: „A kor oly kérdésekkel telve, mikre az egyén csak egzisztenciája legbensőbb szavával felelhet.” Erről tanúskodnak a Dózsa-sorozatban megfogalmazott kérdések, a Budapest bombázását ábrázoló drámai alkotások, de a groteszk angyalok is.

Kovalovszky Márta művészettörténész egy tanulmányában úgy fogalmaz, hogy az 1956-os forradalmat követő másfél évtized tekinthető a kondori életmű legfontosabb idejének: „Ez határozta meg gondolkodásmódját, kifejezésmódjának természetét. Ennek a korszaknak borús atmoszférájában találkozott össze az a baráti-szellemi társaság (Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János, Sarkadi Imre, Németh Lajos, Bodnár György és sokan még), amelynek egyik, szinte mitológiai középpontja Kondor Bécsi utcai műterme volt. E társaság tagjai egy olyan generációhoz tartoztak, amelynek nem könnyű feladat jutott, de amely vállalta azt, hogy szembe kellett néznie a múlttal és utol kellett érnie az időt; ha keserű felismerések árán is, meg kellett teremtenie azt a világot, amely – visszanyúlva a tradícióhoz és ugyanakkor a korszerűség parancsát követve – természetes összekötő híd lehetett múlt és jövő között.”

E bizonytalanságban és elnyomásban kellett Kondornak megtalálnia azt a tiszta és egyértelmű nyelvet és üzenetet, mely nemcsak a művészi kimunkáltságra, hanem a tartalomra is vonatkozik. És hogy mindez mennyire sikerült? Ezt talán legjobban Kovács Péter művészettörténész – aki Kovalovszky Mártával együtt olyan művészeti életet valósított meg Székesfehérváron, mely az elnyomás alatt is a művészet tiszta és éltető forrásává vált – jellemzése mutatja leginkább, aki „az utolsó ikonfestő” jelzőt használta Kondorra.

Kondort azonban nemcsak történelmi kérdések, irodalmi művek, vagy a világűr felfedezésének, a Holdra lépésnek a hatása foglalkoztatta, hanem munkásságát át- és bejárta az angyal, mint motívum is. Biblikus tartalmú, szenteket ábrázoló művein, vagy önmagukban, mintegy az alkotás tárgyát képezve jelennek meg az angyalok – hol felszabadultan, hogy a korszakot is szimbolikusan jelölő bezártságban. Életet, életteret nyerni akaró szimbólummá válnak az égi hírnökök, őrző, védő és valamiből kitörni vágyó figurákat képeznek, legfőbb jellemzőjük, hogy erő van bennük. E művek kapcsán érdemes Kovalovszky Márta szavait felidéznünk: „(Kondor) Prófétákat, apostolokat festett, bibliai, mitológiai történeteket idézett fel festményein és grafikáin, de minden kompozícióját áthatotta valami profán szellem, vagy legalábbis valami az apokrif iratok »szabálytalanságából«. Egyszerre volt hívő és kételkedő – művészeti értelemben mindenképpen; jól érzékelhető ez már diplomamunkáján, a Dózsa-felkelés témáját feldolgozó rézkarc-sorozatán, és az egyes kompozíciókhoz készült tanulmányokon.” Dávid Katalin művészettörténész, a hazai egyházművészet egyik kiváló feltárója, egyben – Pilinszky Jánossal együtt – Kondor Béla barátja és modellje egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy Kondor mélyen vallásos, bűneit megvalló ember volt. Talán éppen e kettősség, a „szabálytalan profanitás” és a kiszabadulás, vagy szabadság rejtett jelzése kölcsönzi e műveknek azt a feszültségekkel teli vágyat, ami egyszerre mutatja a kétkedést, a kérdezést és az elköteleződést, azaz az Isten előtt álló ember valóját.

Kondor Béla művészeténél ne feledkezzünk meg arról sem, mint ahogy a tárlaton kibontakozó életmű is mutatja, Kondor nem új korszakot teremtett, hanem elődök példáiból kiindulva formálta meg saját, egyedi, a múltból táplálkozó, de a jövőnek is újat teremtő alkotásait. Vagy ahogy Németh Lajos művészettörténész fogalmazott Kondor születésének ötvenedik évfordulóján: „Az emberi egzisztencia léthelyzeteit élte át képzeletbeli világában csakúgy, mint való életében. Maga teremtette mitológiájában szüntelenül küzd egymás ellen az angyali és az ördögi, a jó és a gonosz. Életművének mottója lehetne nagy szellemi rokonának, William Blake-nek néhány sora: »Rendszert kell alkotnom, különben más rendszere igáz le, nem okoskodni és hasonlítgatni fogok – az én dolgom a teremtés«.”

Galambos Ádám

DSC_4934 DSC_4941 DSC_4962 DSC_4971 DSC_4979 DSC_4985 DSCF7633 DSCF7637 DSC_4919 DSC_4931

Kondor Béla gyűjteményes kiállítása

Budapest, Várkert Bazár, Testőrpalota
2017. július 2-ig