Az ego és az intuíció hangjai

Az Artcolony Cered sajátossága a hagyomány őrzése, ez vonatkozik a tárgykultúrára, az emberi kapcsolatokra, emberi magatartásokra is. Cered látszólag egy szigetvilág, de csak látszólag. A nyaranta itt alkotó művészek és az általuk létrehozott alkotások a modern világ és a hagyomány között teremtenek kapcsolatot, egyfajta kontinuitást. A létazonosságot, a helyhez való kötődést, a túlélő ösztön jegyeit felismerve, mibenlétükre való rákérdezéssel, rámutatással. 

Két különleges helyszínen, Budapesten, a Tomas Piars a belvárosban létrehozott Art Salon Contemporary, valamint a Krnács Ágota WaterTowerHouse Atelier / WTHA VízTorony Ház Műterem helyszíneken megrendezett kiállításokon nemcsak válogatás látható az Artcolony Cered művésztelep sajátos, iskolateremtő szellemiségét is bemutató alkotásokból (festmények, fotóki, szobrok, objektek, és dokumentációk), hanem ezek az Artcolonyban kialakult szoros lengyel-magyar kapcsolatra is fókuszálnak, a Wacław Felczak Alapítvány támogatásával. 

Michalina Sablik megnyitó beszédében utalt rá, hogy a Cered művésztelep és a Promocyjna Galéria négy éve működik együtt. A Galeria Promocyjna a legrégebbi kortárs művészeti galéria Varsóban, székhelye Staromiejski Dom Kultury-ban található. Marian Bogusz alapította 1956-ban. Sok néven működött, de a 80-as évek óta Promocyjna Galéria néven ismert. Városi galériaként programjukat a fiatal és feltörekvő művészek egyéni és csoportos bemutatók szervezésének népszerűsítésére építik.

A Toronyházban, az Art Salon Contemporary tárlatán egyaránt találunk olyan alkotásokat, amelyek nemcsak egónkat, hanem képzeletünket is megérintik, a tudattalanunkat, emlékeinket. Tárgyakat látunk, amelyek már nem azok a tárgyak, mint a múltban voltak, átalakítottak, formáltak, nem a funkciójuk a fontos, hanem a létezésük, a formájuk, egyediségük. A tárgyaknak is van egójuk, spirituális énjük, flow-juk. 

Mindenkit az egoja tart biztonságban a világban. Védi, óvja, még a pandémia idején is. Az egonk örökös harcban áll a félelmeinkkel, ahogy József Attila írja Hazám című versében: Fortélyos félelem igazgat/ minket s nem csalóka remény… Ma divat félni, rettegni. Nézzük a horrorfilmet, a thrillert, a fantasyt. Távolodunk a jelenünktől, kilépünk hétköznapjaink valóságából. 

Visszatérő tapasztalat az elszakítottság és az elkülönültség. Távol áll a művészektől az önsajnálat, szituációkra kihegyezett művekkel teremtenek rendet a káoszban, felelősségvállalásuk nemcsak önmagukért, hanem az adott közösségért is szól. Nem a kardfogú tigrist kell legyőzni, hanem a bennünk újra és újra megjelenő félelmet, az időtől, a jelentől, a jövőtől, sőt a múltunktól is, ha azt igazán nem jól ismerjük. Mert nem jól ismerjük. Ezzel a ténnyel szembesítenek bennünket az alkotók, hogy komfortzónánk kényelmes ugyan, szükség is van rá, mert harmóniára, biztonságra vágyunk, de arra is szükségünk van, hogy manipulált világunkban felismerjük a hamist, az álszentet, ha kell, szellemi harc árán is, úgy önmagunkkal, mint a világgal szemben.

Rendre határokat lépnek át, új kontextusokat teremtenek a tárgyak között, kiemelnek valamit, egy sajátosságot, az egyedi tulajdonság feltárásával az adott dolog, viszony lényegét ragadják meg. Bámulatos beleérző képességről tesznek tanúbizonyságot. Legyen az illető dán, lett, lengyel vagy szlovák. Vizualitásuk közös nyelvét teremtik meg minden évben az alkotótáborban. Ceredre hangolódnak. Cered beépül az egójukba. Hiányérzetük támad, nincsenek-e túl közel Ceredhez, kellő távolságot tudnak-e teremteni a tapasztalt látvány és művészi megformálásuk között. Ehhez mentális önfegyelem kell, az érzelmi kötődés megvallása és tagadása is 

A jelentéktelenre és a nem fontosra figyelnek. Mert nincs jelentéktelen gesztus, érzés, gondolat, tárgy. Az összefüggések káoszában kell a gordiuszi csomót megtalálni és adott esetben kettévágni. Nem a békés életet keresik, hanem belső békéjüket, hogy megtettek mindent annak érdekében, hogy olyan művet hozhassanak létre, amelyben művészi hitvallásuk sűrűsödik és nyer egyedi formát.

Az ego és az intuíció kapcsolódik egybe (Marcin Michalak (Pl) Ego, 2021, festett fa, fotókollázs, dokumentáció). Az ego mint sárkány legyőzetik, de a képzelet megőrzi, újjáteremti azt, a művészi ént. Rögös az út a zsibongó ötlettől, a finom rezgésű gondolattól a megvalósításig. Kirakós játék ez, mozaikkockákból jön létre az egész. mint Bergman Persona című filmje, sok mindenről szól, de egyről biztosan, az identitásról, annak hiányáról és megteremtésének, fenntartásának fontosságáról. 

A töréspontokat keresik a művészek, a határterületeket, a rituálék és metaforák megjelenési formáját. Hol elkerülhetetlen a változtatás, a változás, hol nem lehetséges, milyen konfliktusok keletkeznek ebből? Valamit újra kell gondolni, valamit le kell zárni. Lezárható-e a jövő, ami még nem is létezik? Lezárható-e a múlt, amely bár megtörtént, de mindenki fejében egy kicsit másként van jelen (Jozef Suchoza (Sk) Last supper, 2019, interaktív videoinstalláció, Magda Grzybowska (Pl), Silence, 2021, digital photography, Palik Eszter Everyday resurrection, 2021, video).

A lét és emberi létezés kérdéseit Cered világával, tárgyaival, eseményeivel kötik össze. A hagyomány egyfajta maszk is, viseljük, olykor szeretnénk megszabadulni tőle, de nem tudunk, sőt nem is akarunk. Egészen az abszurdig terjed a művek világa, műfaja. A képtelenségig, a józan és pragmatikus élet lehetetlenségéig (Kun Cecilia Separated Spaces, 2017, doll, birdcage,  Fairy snitty, 2018, kollázs, Lilla von Puttkamer (D)  Peaples of Cered, 2015, handmade paper, ink Christoph Eckelt (D) Village People, 2015, sorozat).

Cereden egy világ alakul át, bomlik fel. Huszonhat év már elegendő távolság ahhoz, hogy lássuk, mi változott meg és mi fog megváltozni a jövőben. A változás folyamatos, tele szorongással és félelemmel, de reménnyel is, Cereden lehet értelmes emberi életet élni. Ennek a változásnak a belső és külső folyamatát látjuk viszont az alkotásokban. A helyet, amely neve Cered, de már Inter-Cered is. És ez fordulat, olyan tény, amely tagadhatatlan, mélyebb értelmére mutatnak rá az alkotások (Ivana Slakivová (Sk) How to teach the mayor’s chiken for art?, 2013, action after Joseph Beuys, Chorpus Christi, 2014).

A megnevezni tudás, a kimondás rejtett és nyílt jegyeit fedezhetjük fel a művekben. Az azonosulást egy hellyel, egy közösséggel, az azonosulás a műalkotásban a benső lét  kivetülésévé válik, élmények és tapasztalatok vizuális kifejezésévé (Kun Cecilia Relationship, 2006, acryl on canvas, Incarnation, 2016, assamblage, Yui Aklyama (Pl, Jp) Difficult of reach: visualization how I feel in Cered?, 2019, mixed media,).

A művészekre jellemző a folyamatos önreflexív küzdelem az alkotás tárgyával, Cereddel. Fürjesi Csabánál (Ansix from Cered, 2019, olaj és vászon, Who is it?, 2021, lightbox)…a személy és a képmás „ontológiai azonossága” kérdőjelezhető meg, az objektivitás hitelességével játszó állókép már nem képes a valószerűt az ábrázolatra ráhagyományozni, illetve az arcok torzító összemontírozása az „objektív személy” elbizonytalanítását nyújtja (filmkultura.hu) Az Inter-Cered alkotói rendre élnek az elidegenítő, önmagára szabadon, önfeledten reklektáló elemekkel, jelezve, valami kimondhatatlan, valami elérhetetlen.

Különböző világokat látunk, másfajta életet, a köztük való átjárás folytonos küzdelmével szembesülünk (Krnács Ágota Madonna with washingmaschine, 2018, elektrográfia, Vigh Krisztina Dream with an Angel, 2019, installation, emboidery, blister). Az átjárás lehetősége többszörösen megkérdőjeleződik, a rekonstruált valóság, a rekonstruált Ceredaz emlékezet csapdájába kerül, mert az emlékezet deformálódik, olykor irracionális elemek türemkednek be az emlékezésbe. A múlt a jelenben felülíródik. Ez metamorfózis, amelyben a valóság határtalanná, groteszké és megkérdőjelezése révén védtelenné is válik Nem véletlen, hogy némely műben ott a borzongás és az irrealitás jegye (Batmönh Batdzsargal Potato masher, 2018, embroidery, old potato masher, Horváth-Lóczi Judit Ansix from Cered I-II., 2019, acryl, wood, found objects).

Michalina Kuczyńska (Pl) fotográfus és Anna Rutkowska (Pl) festő, előadó Trouble fotósorozata a meztelen emberi test és természet kapcsolatát vizsgálja. Mintha privát tornagyakorlatot látnánk. Ez nem olimpia, tömeg sincs, de nem is Leni Riefenstahl táncos, színésznő és filmrendező szépségeszménye, nem is a wagneri hatalmi és szépségmotívumokra épülő világát látjuk. Ám a fotókon ott az önkényszerítés (az akarat diadalának) látható jele, a test torzulása, fájdalma. Az emberi test, ha el is különül a természeti tájtól, egyben a természethez való kötődést ábrázolja, hol a földön, hol a levegőben. Krnács Ágota Projected on Cered, 2016, című műve elektrográfia, risograph print, és a lebegést, a földtől való elszakadás élményét dolgozza fel.

Szaweł Płóciennik (Pl) szabálytalan formájú testeket, óriásokat fest (Persona C, 2020,  Fryne I., 2021, olaj és vászon), egy olyan korban, amikor a mitológia tudásunk egyre halványodik, új hősök veszik át a régi hősök, istenek helyét. A mesterséges intelligencia világában a nem-emberi vonásoké a főszerep. A művész visszautal a kulturális (kozmikus) múltra, amikor még csak istenek éltek a földön. Az istenek antropomorf lények, azaz emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Bár hasonlóak az emberekhez, erejük és halhatatlanságuk által felülmúlják őket. Szaweł Płóciennik műveiben ezt a halhatatlanságot kérdőjelezi meg, esendőségüket, törékenységüket hangsúlyozva.

 Palik Eszter Grotesque I-III., 2017 című művei assamblage-ok, megvilágítvafénydobozokká válnak.Félelmetes, torz és fenséges vonások ötvöződnek bennük, hol kedves, hol kicsinyes elemekkel, a rémület és nevetés együttes hatását váltva ki. A misztikusan megvilágított petebriók szimbolizálják a teremtés csodáját, a születés érthetetlenségét és a bennünk lévő mulandóságot.

Tomasz Piars (Pl) kollázsai (Separated Spaces I-II, 2017, manipulált fotósorozat, Anzix of Cered I-III., 2019, fotósorozat)monokromatikus geometriai formákat ábrázolnak, a szürke különböző árnyalataiban. Enigmatikus műveiben a …töredék sejlik fel csupán, egy rejtélyes, ám nagyon is ismerős narratíva töredéke (Nicholas Wilton), a kiválásra, a kimaradásra, a kihullásra, a gyermekkori rajzokra, a stigmatizációra is utalnak az absztrakt alkotások.

Jozef Suchoza (Sk) szobrász Icon-ja, 2018 festett üveg, nem arctalan lényt látunk. Miként Verebics Ágnes is az emberi arcot használja fel alkotásaiban (Summer kitchen, 2018, assamblege, part of site specific installation together with Ákos Bánki). Jozef Suchoza  Icon-jaszemélyes jegyet kap a mellette sorakozó művektől. Mindkét művész a szentkép lelkiségét dolgozza fel. Az igét kötik össze a látással, a hallással. Mintha arra szólítanák fel a nézőt, hogy rendezze kapcsolatát Istennel, felebarátjával, önmagával, eligazítást kapjon örök sorsát illetően, kegyelmi állapot ez, amely természetes része mindennapi megújulásunknak is.)

Dr. Németh Pál építész, szobrász és Palik Eszter közösen mutatta be a Művésztelep új közösségi terének terveit. 

A két képzőművész, Krnács Ágota és Tomas Piars rendezvényei, amelyek teret adtak a Művésztelep megismerésének a budapesti közönség számára is, példamutatóak. Mindkét helyszín, nagy gonddal és kiváló ízléssel kialakított tereiken további kiállítások megrendezésére is számíthatunk. 

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos