Tiszatájonline | 2016. október 31.

Az avantgárd Wrocław története kiállításról

DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS
A folytonosság érzetét és viszonyrendszerét teremti meg a kiállítás. Egyúttal reprezentál is, azaz kiemel, miközben látjuk az integráció, a kooperáció által felvetett kérdéseket és válaszokat is. Mibe is kapaszkodtak ezek a művészek, ezek a nők és férfiak? Követőket és lázadókat látunk. Álom és valóság viszonyát vizsgálja a tárlat, mi az, ami megvalósult, mi az, ami csak terv, makett maradt. Mi volt a vonzerejük? Látni a fotókon az örömet, a magabiztosságot, a tolarenciát és a multikulturalizmust […]

DEÁK CSILLAG
ÉS
KÖLÜS LAJOS

Vadnyugat. Az avantgárd Wrocław története című kiállítás 

2016. 10. 01 – 2016. 11. 27.

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

A kiállítás első bemutatójára a varsói Zachęta-ban került sor, ezt követően a kiállítás a kassai Kunsthalléban, a Kunstmuseum Bochumban és a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeumban volt látható.

 

Deák Csillag: A Vasfüggöny rojtjai

a-mona-lisa-galeria-logoja-kiallitasi-nezetA Vadnyugat kifejezést az Amerikai Egyesült Államokat alapító gyarmatoktól nyugatra fekvő területre használjuk. A Vadnyugaton indiánok éltek, őket a fehér telepesek az első aranyláz idejétől kezdve kezdték el kiszorítani. Érteni vélem, hogy a Ludwig Múzeumbeli kiállítás az amerikai Vadnyugat szót értelmezi, helyezi át Keletre, Wrocławba. A gyarmati lét vitathatatlan, saját hazájából való kiszorítottságot érezhetett számos lengyel művész, gondolkodó, polgár. Volt egyszer egy Vadnyugat című híres film a legendáról, a Vadnyugat mítoszáról is szól. Egy olyan világról, amely talán sohasem létezett úgy, ahogy szeretjük látni a filmvásznon.

Kevesen tudják, hogy a szögesdrót eredete vadnyugatra vezet, a prérit felparcellázó farmerek birtokvédelmi gondjai szülték meg. A kiállítás Vadnyugat szava a hőskorra utal, ezzel a szóval azonosítja a város művészeti életét, a lengyel művészek nagy kalandját. A Vadnyugat szó átvitt értelemben virtuális kapcsolatot jelent a Kelettel, vagyis a Vadkelettel. Nem látunk ugyan tehenészeket, aranyásókat, telepeseket, de mégis az az érzésem, hogy itt Wrocławban belakás, felfedezés történik, önmagukról is, ahogyan megélik ennek hatását, újdonságát. Közel ötszáz művet láthatunk a wrocławi vizuális művészet, építészet, urbanizmus, színház, film, dizájn és a mindennapi élet világából. Wrocław megszenvedte a háborút, még a hatvanas években is tele volt foghíjtelkekkel. Megkezdődött az újjáépítés és ezzel párhuzamosan egy új társadalom épült fel. A Vadnyugat. Az avantgárd Wrocław története csak a város történetének bemutatásával érthető meg, szoros és elválaszthatatlan kapcsolatban művészetével. A város, ahol Max Berg, Hans Poelzig, Erich Mendelsohn és Hans Scharoun épületei állnak, 2016-ban Európa Kulturális Fővárosa, a kiállítás is a programsorozat része és a Wrocław Kortárs Múzeum szervezésében valósult meg.

Wrocławban a 60-as évek közepén pezsdült meg a művészeti élet, a városba érkezett Jerzy Grotowski, a Laboratórium Színház alapítója, és Jerzy Ludwiński, a Mai Művészet Múzeuma és hasonló kulturális intézménymodellek teoretikusa, egyben a Mona Lisa Galéria alapítója. Stanisław Dróżdż vezetésével Wrocławban indult útjára a lengyel konceptualizmus és konkrét költészet. Itt alkotott Jerzy Rosołowicz, Zdzisław Jurkiewicz, Jan Chwałczyk, Wanda Gołkowska, Natalia LL és Andrzej Lachowicz, Romuald és Anna Kutera. A Laboratórium Színház mellett Helmut Kajzar and Kazimierz. A 70-es években az Építészeti Múzeum Terra címmel fiatal alkotók utópia-projektjeit mutatta be, Arata Isozaki, Renzo Piano, Richard Rogers, Tadao Ando és Rem Koolhaas, ma világhírű építészek. A Wroclawban tevékenykedő Natalia LL saját és több másik lengyel női alkotó munkáinak bemutatásával a várost a keleti feminista művészet központjává tette, a PERMAFO Galéria révén pedig Wrocław a mediális kísérletezés történtében is fontos szerepet töltött be.

Az ötvenes években világszerte lázadtak a fiatalok szüleik ellen, akár a szabadság világában, akár a diktatórikus világban éltek. Egy világégés után nem lehetett úgy élni, gondolkodni, ahogy addig gondolkodtak vagy éltek. Elég utalni John Osborne művére: A Nézz vissza haraggal (Dühöngő ifjúság) 1956-os sikere megváltoztatta az angol színházat. Amerikában ekkor vált a televízió nemzeti kábítószerré, a tömegek képcsövévé. A televízió mindörökre megváltoztatta Amerika tudatát. Brigitte Bardot, Marilyn Monroe és Elvis Presley a konzervatív korszakba belopta a túlfűtött erotikát. A beat-nemzedék fenyegető nukleáris háború árnyékában élt, folyt a koreai testvérháború, majd jött a párizsi diáklázadás, 1968.

A wrocławi művészek saját mikrovilágot építettek fel, amely a szabadság és függetlenség eszméit hirdette. Jacek „Ponton” Jankowski Törpeforradalom, 1988, a Narancs Alternatíva plakátja. Hasonlóan ikonikus mű: Jerzy Kosałka Ecet, 1986 (2010) című műve. A wrocławi Képzőművészeti Főiskolán végzett a „wrocławi plakátiskolának” nevezett generáció: Jan Sawka, Jerzy Czerniawski, Jan Jaromir Aleksiun és Eugeniusz Get-Stankiewicz. A Wrocław Filmstúdióban forgatta Andrzej Wajda a Hamu és gyémántot, Wojciech Jerzy Has a Kaland a Sierra Morénábant, Agnieszka Holland a Próbafelvételt, Andrzej Zulawski is itt kezdett el dolgozni Az ezüst bolygón. A Jazz nad Odrą Festival keretében megrendezett nemzetközi találkozók, a Kalambur Színház által szervezett Festival of Open Theatre vagy a Laboratórium workshopjai csak néhány példa a korabeli wrocławi kulturális élet nyitottságára. A 80-as években a Narancs Alternatíva akciói, a Kormorany zenei performanszai és a LUXUS művészcsoport által létrehozott művészeti szituációk új színt vittek az utcai happeningek világába.

Most itt Wrocław művészetére, változására, az információra figyelünk. Terveket is látunk, amelyek időnként tervek is maradtak. Képletesen szólva az akkori elvtársak szétbombázták néha ezt a szabadságot, korlátozták, betiltották, sőt leváltottak vezetőket, mert túl szabadok mertek lenni, olyan műveket mutattak be, amelyeket a hivatalos kultúrpolitika nem tartott műnek. Valamit már nem lehetett elpusztítani, gyökeret eresztett, lombosodik, mutatja magát. Lehet, hogy ebben a mutogatásban van egyfajta reklám is, polgárpukkasztás (Natalia LL Bársony Terror II, 1970), feminista túlhajtás, de a korábbi konvenciók, közhelyek világát áttörni csak így lehetett.

Új vizualitás születik, mind az építészetben, mind a képzőművészetben (A Mona Lisa Galéria logója) A Mona Lisa Galéria logója Zbigniew Pulaszak alkotása, Wladyslaw Strzeminski A látás elmélete, 1958 könyve ihlette. Utal a Fekete Madonnára és a jól ismert háromszögre, Isten szemére. A fekete alapon futó fehér vonalak Mona Lisát sziluettként ábrázolják, nem látjuk mosolyát, de felismerhető, új ikonná lesz. Kiállítás Jaroslaw Kozlowski műveivel  (1968) c. fotón üres lábbeliket látunk, a falon fehér alapon egy fekete, arcnélküli lény, a túlvilágból. A színház is megújul (Krzysztof Bednarski_Lengyel Thanatosz 1981, plakát, Laboratory Színház), és van hely, hogy új épületeket lehessenek felhúzni, hiszen az épületállomány hetven százaléka elpusztult a háború alatt. Nem véletlen, hogy az építészet kap hangsúlyt a kiállításon, meg a színház, és a kiállítótermek. Krysztof Meisner Régi ház és új ház 1972. mű által ábrázolt szinteltolásos ház garázsként is szolgál. Fordított piramisként hat a kép. Magritte szellemét és látását idézi fel. Kísérteties arc Eugeniusz Get Stankiewicz, V. International Student Festival of the Open Theatre, 1975 plakáton. A kék és veres kifestett szem olyan, mintha egy vámpírt látnánk, vagy egy sétáló halottat a Walking Dead-ből.

A Nőművészet a Jatki PSP Galériában 1978-ban Natalia LL kezdeményezésére jött létre. Carolee Schneemann Verboltene Handlungen – Museumsfenster, 1979, képsorozat az ablakon át a természetbe kitárulkozó meztelen testet látjuk, különböző helyzetben, elölről és hátulról. Antosz & Andzia, Sniper in Glamour, 1975.  Nő és pisztoly, hatalom és játék. Krimi és valóság. Felidézi Warhol ikonikus Elvis portréját, amelyen cowboyként ábrázolta a rock sztárt. Natalia LL 24 Stunden – 1970 műve egy napra utal, az időre, annak múlhatatlanságára, végtelenségére, magára a rendre, a szabályosságra és a folytonos eltérésre, az időzónákra. A ketrecbe zárt ember és idő fotóját látjuk Der Hungerkünstler geht von Tadeusz Rózewicz, 1977 Az idő és a bezártság emberi érzés, de a Vadnyugaton, Wrocławban mindennapi élmény, az élet része.

A Vadnyugat extenzíven mesél, részletesen, összművészeti szempontból, hiszen majd minden művészeti ág jelen van az alkotásokban, dokumentációkban. A kánont is látjuk, a besorolásokat, az elfogadást, a múzeumok munkáját, a vizualitás változását, jövőbeni helyzetét és fontosságát. A múlt kötelez, tudatja velünk a kiállítás, nem réved a múltba, holott végig a múltban vagyunk és járunk, az aranykorban, amely leginkább a ’60-as, ’70-es éveket jelenti. Aranyat ástak és találtak, mosták is. De az agyakat nem hagyták kimosni.

A múltra emlékezünk, de magunk mögött is hagyjuk, még akkor is, ha ez a múlt kitörölhetetlen. Az elhagyott szovjet lakótelep valóság is meg nem is, szürreális. Zbigniew Libera hatalmas fotóin lengyel fantasy katonák lovagolnak a volt szovjet lakótelepek előtt. A Lekcija historii, 2012 fotóján sétalovagolás, valami folytatódik a múltból, valami nem. Hideg és szürke kép, nincs még tavaszi nap. A Vadnyugat kiállítás mégis egy nyitány, a neoavantgárd színtereivel, Wrocław és az ottani művészeti élet eseményeivel, történéseivel, újdonságaival ablakot nyit a világra. A Vasfüggönynek is voltak rojtjai.

Kölüs Lajos: Egy korszak levegője

a-wroclawi-sztyeppe-1960-as-evek-kozepe-a-wroclaw-varosi-epiteszeti-leveltar-tulajdonaSaját emlékezetüket keresik a wrocławiak, miként mi is itt Budapesten ugyanezt tesszük. Ismerkedünk a számunkra ismeretlen vagy kevésbé ismert kulturális eseményekkel, amelyek a keleti blokkban jöttek létre. A folytonosság érzetét és viszonyrendszerét teremti meg a kiállítás. Egyúttal reprezentál is, azaz kiemel, miközben látjuk az integráció, a kooperáció által felvetett kérdéseket és válaszokat is. Mibe is kapaszkodtak ezek a művészek, ezek a nők és férfiak? Követőket és lázadókat látunk.  Álom és valóság viszonyát vizsgálja a tárlat, mi az, ami megvalósult, mi az, ami csak terv, makett maradt. Mi volt a vonzerejük? Látni a fotókon az örömet, a magabiztosságot, a tolarenciát és a multikulturalizmust.

Körbe járva a termeket, a szabadság levegőjét és a szabad lélegzet erejét érzem, olykor áporodott egy kicsit, talán poros is ez a levegő, ózon hiányos, és a lélegzet néha kapkodó, néha gyengülő, de ez nem számít. Az igazi tüdő csak az ilyen levegőt szereti, a nem szabad ember is szabadon szeretne, szabadon akar lélegezni. És megteremti a módját, hogy ezt tehesse. Wrocław jól körülhatárolható terület, ahol a világháború után a szabadság szigete jön létre. Alsó-Szilézia ősi fővárosa az egyik legrégibb és legszebb lengyel város, népességét tekintve a negyedik a sorban. Napjainkban hatszázezren élnek itt. A porosz időkben Breslauként ismerték, akkoriban Kelet-Németország legfontosabb városa volt, a magyarok a 19. századig Boroszlóként tartották számon.

Hiszünk a fotónak, elhisszük, hogy a sztyeppén vagyunk, ez nem az amerikai álom földje, városa, nem is Az utolsó mozielőadás színhelye. Sínek, néhány autó, egy elfutó villamos és foghíjtelkek, A wrocławi sztyeppe, 1960-as évek közepe. Az életet, az újrakezdést, az elmozdulást és az ürességet, a hiányt, sőt a szegénységet  Nicolas Grospierre“Vécéülőke” lakótelep, Wrocław, 2006.

A hatvanas évektől napjainkig terjedő időszakban készült képzőművészeti alkotásokat, filmeket, fotódokumentumokat és hangfelvételeket láthatunk, hallhatunk a kiállításon. A fotóportrék, az ellesett pillanatok a “művészek egymásközt” címet is kaphatná. Néhány név sokat mondó (Tadeusz Kantor, Natalia LL, Andrzej Lachowicz, Tadeusz Rolke, Wacław Ropiecki, Jerzy Rosołowicz, Robert Rumas, Andrzej Sapija, Wiesław Sąsiadek, Jan Sawka stb.). Olvassuk a verseket, a konkrét költészet alkotásait. Átjárás költészet és a vizualitás között.  Stanislaw Drózd Zapominanie, 1968. Zizeg a vers, elfogynak a betűk, végül csak a z és a pont marad. Hasonló alkotás Eugeniusz Smolinski Csak a te szép szemedért, 1975. Itt elszállnak a betűk, miközben bal oldalt a csökkenő betűnagyságok a szemészorvost és szemvizsgálatot juttatják eszünkbe. Zdzislaw Jurkiewicz  Fehér, tiszta vászon,.., 1970 (2011) néhány szavas műve fehér és tiszta, mint a vászon.  A konkrét versekkel a tipográfia is terítékre kerül. Az egyik alkotásban két szót (baloldal, jobboldal) többször felírtak, távolról az egész egy X-et mintáz, vagyis nem lehet megkülönböztetni a balt a jobbtól, vagy fordítva, felcserélhetők.

Az 1978-as Nőművészek kiállítása élesen (olykor brutálisan) veti fel a nők társadalmi pozíciójával, a nemi szerepek átalakulásával és a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos szerepeket. Stigmatizáció nélkül. A nőiségről, a női identitásról való gondolkodás nem feltétlenül feminizmus. Erős reprezentáltsággal vannak jelen a különböző performanszok. Andrzej Lachowicz, Fallenergie, 1980. Egy kabátot nem ellopnak, nem a kabát tulajdonosát vádolják lopással, csupán valaki leejti a zakóját a földre.

A zene is olyan tér és hely, ahol mindvégig az avantgárd életérzés van jelen. Plakat für Klaus Mittfoch, 1984, Artur “Gouy Golacki együttműködve Andrzej Rogowskival. A hegy felé fordul az énekes, a hegy visszanéz, több helyről is, folyékony kék festékbe olvad az emberi láb. Felszabadulás ez, sőt elszabadulás, lebegés, a természetbe olvadás. A koncertfotók is mozgalmas életről árulkodnak. Plakat Kaci idoli der Brand Kormorany, Werbung für das Konzert im Wroclawer Zentrum für Kreative Haltungen, Január 2004, Jacek “Ponton” Jankowski. A plakáton látható szellemes, túlvilági arc az extázist idézi meg. Pawel Jarodzki  Csak a művészet nem ver át, 2000 (2008) A művészet nem csalás? Csak a művészetet nem lehet becsapni? Jacek “Ponton” Jankowski, Revolüce, 1987, Plakat der Orangenen Alternative egy kánkánozó meztelen nőt ábrázol, a nő kezében fekete sarló és kalapács. A piros háttér, kesztyű, csizma kiemeli a fekete jelet és a nő körvonalát.

A wrocławiak is követik az időt. Bozena Grzyb-Jarodzka, Elektrischer Kuss, 1993. Vámpírcsók, szenvedély, elemi ösztön. És némi futurisztikus jövő, az átváltozásról, az idegen lényekről. Az új életérzésről, komfortról, életminőségről szó Krysztof Skarbek, Witamine für dich, 1986, képen az őszhajú házaspár akár Amerikából is jöhetne, életben a vitaminok tartják őket. Hogy Wrocławot mi tartja életben, a kiállítás meggyőzően mutatja: a pezsgő művészeti élet.

Összehangolódnak az eltérő törekvések, családiassá válnak a közös performanszok, bemutatók, mintha a világ végén lennénk, ahová nem ér el a hatalom keze. Elér, illúziónk nem lehet, hogy ne érne el. Mona Lisa nevét olvasom, egy galéria neve, már önmagában is egy program, koncept (1970-ben itt rendezték meg az első konceptuális művekből álló kiállítást is). Az itt alkotók tudják és tudták, hogy reneszánsz elemekkel büszkélkedő barokk jellegű polgárvárossá vált Wrocław a XX. század fordulóján. Grupa Luxus kartonból épült modellvárosa (Te is lehetsz King Kong) nem éppen barokk, ösztöneinkre hat, romboljunk valamit, ha már nincs jobb dolgunk.

Hogy miért itt rendezték meg 1970-ben az első konceptuális műveket bemutató kiállítást, nem véletlen. Művészek arcait, nevüket látjuk, olvassuk. Dokumentumok a múltból, egy-egy eseményről, találkozóról. Nem földalatti, titkos találkozók, hanem levegősek, szabadok. Mosolygósak, lendületesek, sőt bohókásak. Életszerűek, rajtakapottak, ellesettek. Pillanatok, kiragadva az időből, mert csak így lehet visszatekinteni valamire, ami akkor izgalomba tartotta a művészeket, a látogatókat, a helyi lakosakat.

Eszmék csaptak össze. A Grotowski művészetét bemutató anyag a testközpontúságra, a testet átértékelő kritikai figyelemre koncentrál, miként is lehet az írott és íratlan szabályok alól felszabadulni.  A keleti blokkban olyan etikát és értékrendet akartak megvalósítani, amely gyökereiben eltér a nyugati és az amerikai, angolszász világtól. Miként a lengyel fiatalok, a magyar fiatalok is lázadtak a szocialista elvek ellen. Utalhatunk itt Lakner Lászlóra, Gyémánt Lászlóra, Wahorn Andrásra, efZámbó Istvánra, feLugossy Lászlóra. A nyolcvanas évekből a Bizottságra. A hatvanas évek elejétől utaztak külföldre magyar festők, művészek, habzsolták a kinti látványt, művészetet.

A Vadnyugat kiállítás helyspecifikus, ez adja az erejét. Olyan világot ismerünk meg, amely már történelem, de ma is életünk része. Ez is egyfajta tradíció, hagyomány, de olyan, hogy az Y generáció is felkapja a fejét.

nicolas-grospierre-veceuloke-lakotelep-wroclaw-2006 ovku_wroclaw_9062 pawel-jarodzki-csak-a-muveszet-nem-ver-at pxjg_wroclaw_9047 wanda-golkowska-kiallitasa-a-mona-lisa-galeriaban-1968 xoz3_wroclaw_9015 a-mona-lisa-galeria-logoja-kiallitasi-nezet a-wroclawi-sztyeppe-1960-as-evek-kozepe-a-wroclaw-varosi-epiteszeti-leveltar-tulajdona andrzej-lachowicz-fallenergie-1980 interieur1 interieur2 jan-sawka-jazz-az-oderan-72 jerzy-kosalka-ecet-1986-2010 krzysztof-bednarski-lengyel-thanatosz-rendezo-ryszard-cieslak-1981-plakat natalia-ll-barsony-terror-ii-1970